Buldog Karajcsont!

mert hogy kíváncsi lettem volna én az Avatarra a moziban, és olyan jó lett volna  megnézni 3D-ben, de hát diszkriminálva vagyok kéremszépen, mert én már a nemtommilyen kiselőadástól rosszul voltam anno az Arénában, vagy hol, a fejem még sokáig fájt. Természetes a hiba az én készülékemben van, mert rejtett kancsal vagyok, és így végig duplán látom a 3D előadást, mondjuk én a simát is szellemképesen látom, szóval abszolút nem tudom élvezni. :(

És tudom, hogy de hát a vakok sem látják a mozit, a süketek meg nem hallják a koncertet, de én látok, hallok, és mégsem nézhetem meg, vagyis persze megnézhetem, kiadhatok érte sok pénzt, hogy aztán rosszul legyek, ez lesz az én drogom, bár nem hiszem, hogy rá tudnék szokni a fejfájásra és hányingerre.

De azért arra kíváncsi lennék, hogy a 3D előadásoknál kiírják-e valahova a mozik, hogy hé, ha ilyen vagy olyan módon selejtes a szemed, akkor ne üljél be? Amikor én elszállingóztam egy ilyenre, akkor tuti nem volt kiírva, de mivel meghívtak, ezért nem is próbáltam visszaszerezni a pénzem. De most akkor az ilyen megtévesztés-e vagy elhallgatott információ, vagy mi? Azóta mondjuk lehet, hogy kiírják, mozi közelében sem járok, szóval nemtom.

Ha vki megy 3D-re, nézze már meg nekem léci, hogy szólnak-e, hogy ne költsd feleslegesen a lóvéd. Köszke. (Szerintem nem szólnak, ellenkezne a profitorientált szemléletmóddal:)

mert a hülye Koki -13 fokban találta ki, hogy neki dolga van az erkélyen. Ilyenkor körbefetrengi a területet, aztán megijed a hótól, majd először a sarokban gubbaszt, később az ülőkén fekszik. Gondoltam, kiröhögöm jól, ahogy a fagyos időben jégszoborrá válik, de a végén én jártam pórul. Kokit persze úgy kellett bekönyörögni, ez a macska tényleg nem normális. Prücsök igazi macskaként a radiátor környékén van egész nap, annyira, hogy enni is csak ott hajlandó.

Amúgy rafinált a kis dög, mert mikor vágom össze a kajájukat (olcsó virslit kaptak nemrég, nemár mindig a konzervkaja), akkor ott csapdossa a mancsával a konyhaszekrényt, és ágaskodik fel ezerrel, de ahogy eléteszem, finnyáskodva továbbáll. A radiátor tövében viszont, ha megjelenek egy külön kis tányérral (amire a másikról szedtem át ugyanazt az eledelt), akkor már elfogadja. Vagy szenilis lett a szentem, vagy valami úrimuri harapódzott el itt kéremszépen.

Kaptam poroltót! Egy kilós, szép piros, abce kategóriájú, kis édibédi hasznosságos tárgy. Ede lett a neve. Szóval most már nem kell félnem az elektromos tűztől, mert én leszek az erősebb. Vagyis Ede, de Ede velem van.

Ede mellé kaptam egy üveg martinit is, mert az elfér, és jól is jött, mert megfázásra az a legjobb. Meg a meleg tea rummal, forralt bor, forró kínai csípős leves, hagyma. Ezek közül van leves, hagyma és martini.  Amúgy a rohadt erős hagymára nem szabad alkoholizálni, mert az fejbevág. Engem. Bár én egyszer egy merőkanál krvacsípős lecsótól (bogyi/oszlai paprikásos) is tántorogtam már erőteljesen, nem bírom az erőset, na.

Kaptam még egy képeslapot is, ami álmaim lakónegyedét ábrázolja, szokásos alpesi táj, hófödte csúcsokkal, sárgán világító ablakokkal, kéményfüsttel, fenyőfákkal, és a Hold helyén Viggo néz le a házakra, szóval a legjobb hely a világon, már csak meg kell találjam:)

Ja, persze én még semmit nem viszonoztam, mert a napokban (21-22-én) jöttem rá, hogy közeleg a karajcsont, és hogy az végülis ünnep, meg kell ajándékozni is. Vagyis szerintem nem kell, de tudom, mások tartják ezt az ünnepet. Idén nálam nem lesz fa, vagyis de, mert ott van bedobozolva a szekrény tetején, csak éppen nem hagyom majd érvényesülni. Egyedül az égőket rakom ki majd vhova, még gondolkodom rajta. Faösszerakás, diszítés, sok óra macera, a macskák meg így is felborítanak mindent, na meg én nem vagyok oda a karajcsontfáért.

Viszont tessék majd abajgatni ezerrel, mert minden évben kitalálom, aztán elfelejtem, és legközelebb 23-án jut eszembe, hogy vegyek majd élőfenyőt, ilyen cserepeset, de nem húszcentiset. Olyat, ami elég nagy, mondjuk max 1m, de még kényelmesen érzi magát a cserépben, ami nem akkora, mint a fél erkély. Majd így lesz nekem fám. És letojom, hogy az igazi fát erre termesztik, én akkor sem akarok fagyilkos lenni. Élő fával meg nem lesz olyan sok tűlevél, ami nem zavarna, ha nem lennének itthon ezek a kis szőrgombócok, akik mindenbe belehemperegnek, belemásznak, megrágják, stb.

Mi van még? Ja igen. Mivel az utóbbi egy évet vagy ágyban (hikomat), vagy a gép előtt ülve töltöttem, így a hájam hízásnak indult, ami olyan szinten nem vészes, hogy volt már rosszabb is, de azért már olyan messzire kerültem a versenysúlyomtól, amitől már vacakul érzem magam, ezért talán jövőre már tényleg elhúzom a belemet az idén januárban kinézett edzőterembe. Van egy átfutási időm, mi?:) És diétázom is.. a kólát már 1:1 arányban keverve lájtkólával iszom. Ennyi futotta az erőmből, mert amúgy nem eszem sokat, de az mind cukor :)

Koki újabb skill-lel gazdagodott: időnként megtámad. Ülök a széken, felugrik, mellső két tappanccsal lestipistopizza a combom, aztán elfut. Ilyenkor néha megkergetem, ha már én lettem a fogó, de a végén mindig az lesz belőle, hogy valahogy felkerül az ölembe, ahol aztán kényelmesen elfekszik, és miközben az összes vérem kiszállingózik az ereimből, szundiba merül. Én meg szenvedek, de hát megéri. Prücsök szokás szerint az asztalon fekszik el, menetrendszerint azon a Garfieldon, amit épp olvasnék, vagy azon a füzeten, amibe épp írnék, vagy csak a space billentyűre, ami viszont a gépnek nem tetszik, vagy nekem, mert leállította a filmet :)

Ja, a lépcsőház fala tiszta jég, meg zuzmara. A takesz okosan lemosta az olajfestést, és ráfagyott a víz, ahelyett hogy megszáradt volna. Ennyi ésszel szabadlábon!

Továbbra sincs kedvem a világhoz, de időnként bejelentkezem, úgy döntöttem.

Szóval a héten halálközeli f(élelmetes)élményben volt részem. Már jó sötét volt, ami ebben az évszakban a nap nagyobbik felében igaz, szóval nem újdonság, és a gépen játszottam ezerrel, persze a világítást nem kapcsoltam fel, mert minek, energiapocsékolás, és igen, tudom, a szemnek nem tesz jót, ha a sötétben csak a monitor megy. Na mindegy, szóval vaksötétben nyomogatom az egeret ezerrel, erre indokolutlanul megmozdul a monitor jobb alsó sarka. Vagyis a sarokban kecsesen tapogatózni kezd két hosszú pókláb. Akkorát ugrottam hátra, a magas cét kivágva, hogy a macskák is megrémültek. A lámpagyújtás után axe barátom oldotta meg a helyzetet, hogy merre lehet a támadó, és hát sajnálatos módon legyilkoltam. Be vagyok szarva ezektől, na! Meghaladta azt a méretkategóriát, amit vinnyogva és fogösszeszorítva még kidobok az ablakon egy pohár és egy papírlap segítségével.

Soha többet nem oltom le a lámpát sötétben ezek után, az tuti. Erről mondjuk az a sztori jut az eszembe, mikor úgy 9 éve Ági (ex)kolléganőm egyik reggel bejön melóba, halálrasápadt arccal, majd közli, hogy reggel, indulás előtt majdnem meghalt. Mindenki kérdezgetni kezdte, hogy de hát mi történt? Mire ő: épp készülődött be, mikor a szoba közepén, pont előtte leficcent egy hatalmas pók a plafonról, és így csapdába esett, mert képtelenség volt kikerülni. Erre persze mindenki elkezdett röhögni, én viszont rögtön tudtam, milyen traumán ment keresztül. Szegény, meg nem értettek. Klubot kéne alapítanom.

Volt még pár dolog, amit le akartam írni, de csak egyet nem felejtettem el.

Szóval itt a nagy influenza-pánikban megmondom ám, hogy én miért nem oltatom be magam. Azon kívül, hogy nálam a lustaságból csak jó dolog sült ki eddig, a következő az indokom: adok esélyt a természetes szelekciónak, szóval én a Föld bolygóval vagyok:) De tényleg. Komolyan! Nem viccelek.
 

Levezetem (Pyry, ne olvasd el, ezt a részt már ismered:)
Szóval. Először is, annak az esélye, hogy ezzel az életvitellel elkapjam a vírust, elég csekély, mert nem járok emberek közé. Kb hetente egyszer lemegyek a boltba, havonta egyszer a postára. Van sálam, és abba temetkezem. Szoktam kezet mosni. Az egyetlen veszélyes tényező az életemben a zöldség-gyümölcs. De most almáról átszoktam a kiwire, azt ugye hámozni kell, na meg nem vagyok én olyan hűde egészségesen táplálkozó. Ebből az is ered, hogyha nem oltatom be magam, és mégis elkapnám, nem sok embernek tudnám átadni.
A következő meg, hogyha elmennék beoltatni magam, először az előző pont megdőlne, mert a rendelőkben sok ember szokott lenni, és betegek is (tudom, van oltópont is), szóval tuti összeszednék valami nyavalyát, én mindig betegebben jövök el az egészségügyi intézményekből, mint ahogy odamentem.
Szóval ezek után, bár nem sok az esélyem rá, de én igenis adok esélyt a természetes szelekciónak. Szegénykém úgy el van nyomva. És végülis az én életem, és azt is tudom, hogy ha lebetegszem, akkor bizony pénzbe kerülök az államnak, mert meg kell gyógyítani, de basszus, dolgozom annyi ideje, hogy az egészségügyi járulékom állja a költséget. És akár túlélem, akár nem, ennyivel beljebb lesz az orvostudomány. Szóval ezzel csak nyerhet a világ, a természetes szelekció, és az ellenfele is. Olyan kis segítőkész vagyok, mi?:)
Ja, és ha meg nem kapom el, akkor meg feleslegesen tettem ki magam a második legrémisztőbb dolognak, a pók után: a tűnek.
Persze igazából a lustaságról és a tűfóbiáról szól az egész, de szerintem teljesen jó érvem van. Ebbe nem nagyon lehet belekötni :P (Nem mintha bárkit érdekelne)

Amúgy meg kitaláltam a barát-nobeldíjat! Az jobb lehet a béke nobeldíjnál is. Most gondoljatok bele, ha Hitlernek lett volna gyerekkorában sok pajtása a homokozóban, akkor lehet hogy másképp alakul a múlt század. Kitudja.

Már megint.  De ez most közelebb volt. Szóval pár óra alvással szétválasztott 2x24 óra után ismét bedőltem az ágyba, direkt éjjelre időzítve (fél12), hogy reggel keljek már, amire úgyse fogok beállni, mert nem tudok, de legalább világosabb van, és az jó.

Épp csorgattam a nyálam a párnára, mikor (fél 3-kor) valami nagyon hangos, nagyon fura zajra ébredtem. Mire rájöhettem volna, hogy mi az - ami összehasonlítási alap nélkül nehéz lett volna -, már csend lett, csak egy autó brummogott fel az utca által agyonakusztikálva (ilyenkor remegnek az ablakok). Megráztam a fejem, de valami nem stimmelt, mert a két macska nyakot nyújtva, fület hegyezve, fejet forgatva kommandózott a szobában, aztán az utca túloldalán, a szomszéd falon furcsa fényjátékot adtak. Ez azért lett gyanús, mert ugye nincs is szülinapom (persze van, csak nem most). Na mondom, biztos betörtek az alattam lévő lakásba, és most elemlámpával keresik a szajrét. De egy sima elemlámpa fénye nem ilyen erős, logikáztam. Addigra már több ruhát is magamra aggadtam, egy szál mosolyban mégsem állok ki leskelődni az erkélyre, merthogy addigra meguntam a fényjátékot, a dörmögő motort, a zubogó hangot balról.
Volt egy tippem, még vicceltem is magamban, hogy biztos megint tűz van. Ehhe.

Az erkélyen meglepi várt, a bal szomszéddal szemben állt egy tűzoltóbácsi a levegőben! Persze darus kocsi tetején. Füstöt nem láttam/éreztem, de egy parázst láttam landolni az aszfalton. Szóval a fura hangos zaj a tűzoltóautó alátámasztása volt gondolom. A zubogás meg természetesen a víz volt, ami bentről jött, még mindig csöpög le az utcára (inkább ömlik.) A fényjátékosok meg a tűzoltók voltak.

Egy bácsi épp akkor kiabált fel mellém az erkélyre, hogy "És akkor zárjátok el a vizet, áramtalanítsátok a lakást, és gyertek le Zolikám (fiktív név)!" Kicsit még nézelődtem, meg lassan felöltöztem, hátha megint dörömbölnek az ajtómon, hogy húzzak a vérbe, mert tűz van, de úgy döntöttem, hogy se sziréna nem volt, se füst nincs, és még csak rám sem kajabáltak, mikor kidugtam fejem az erkélyről, hát maradok.

Az is eszembe jutott, hogy amennyit én kimozdulok otthonról, csak egy tűzoltóval tudnék összejönni mostanában, mert azok szeretnek házhoz jönni.

Szóval ez van. Amúgy azért van csend, mert túl sok elmaradásom van túl sok dologban, és próbálok azokra koncentrálni (kevesebb, mint több sikerrel, de azért haladok), meg kedvem sincs, holott nekem inkább nyári depresszióm van (jaj-istenem-nincs-egy-rongyom-amit-felvegyek/kilátszik-a-sonkám/dagadt-vagyok-szindróma), télen mindig felébredek kicsit, energikusabb vagyok, mert nem döglök bele az időjárásba.

Tehát megvagyok, ha esetleg hiányoztam volna valakinek (nem néztem meg a kommenteket sem), és most is csak azért írtam, mert visszafeküdni azért nem voltam bátor, de már elment mindenki, még a rendőrautó is, és ahogy hallom visszaszállingóztak a szomszédok is. A macskák is megnyugodtak, és ellenőriztem, hogy még nem ázott át a fal.

Apropó. Rájöttem, hogy én tök máshogy ijedek meg. Teljesen beszartam attól, hogy el kéne hagyni a lakást (1,5 éve ugye kis ház, lépcsőház, evakuálás volt), de a tűz gondolata maga nem riasztott meg (még mindig nem), sőt teljesen hidegen hagyott. Kezdem azt hinni, hogy tényleg éréketlenné váltam a külvilágra. Érted, arra ébredsz éjnek évadján, hogy a szomszédba beles egy tűzoltó, parázs és pernye száll a levegőben, erre logikusan felméred a helyzetet, aztán felhangosítod a tévét, hogy ne zavarjon a motorzúgás annyira, és bekapcsolod a gépet, hogy sims-szel elüsd az időt, amíg ki nem derül, hogy mi lesz, persze előtte az összes érzékszerveddel felméred a helyzetet, és úgy döntesz, ez tök logikus. (Szerintem ha lángokat láttam volna, akkor is kb ugyanígy reagálok - sims nélkül.)

Amúgy ez az autó most nem matchbox volt, az az igazi, naaagy, emelődarus, kék ledes kezelőpanellel (tényleg, a kocsi seggében volt, láttam!).

Na visszaszunyok, és megálmodom, hogy jövőre lesz-e tűz, és ha lesz, csak akkor lesz-e, ha új lakásba költözöm, és már egy éve ott lakom.. valaki egyre közelebb bökdös az ujjával, szóval jövőre minimum felrobbanást várok. Csak úgy csendben mondom. Figyelsz, Mikulás?