mert a hülye Koki -13 fokban találta ki, hogy neki dolga van az erkélyen. Ilyenkor körbefetrengi a területet, aztán megijed a hótól, majd először a sarokban gubbaszt, később az ülőkén fekszik. Gondoltam, kiröhögöm jól, ahogy a fagyos időben jégszoborrá válik, de a végén én jártam pórul. Kokit persze úgy kellett bekönyörögni, ez a macska tényleg nem normális. Prücsök igazi macskaként a radiátor környékén van egész nap, annyira, hogy enni is csak ott hajlandó.

Amúgy rafinált a kis dög, mert mikor vágom össze a kajájukat (olcsó virslit kaptak nemrég, nemár mindig a konzervkaja), akkor ott csapdossa a mancsával a konyhaszekrényt, és ágaskodik fel ezerrel, de ahogy eléteszem, finnyáskodva továbbáll. A radiátor tövében viszont, ha megjelenek egy külön kis tányérral (amire a másikról szedtem át ugyanazt az eledelt), akkor már elfogadja. Vagy szenilis lett a szentem, vagy valami úrimuri harapódzott el itt kéremszépen.

Kaptam poroltót! Egy kilós, szép piros, abce kategóriájú, kis édibédi hasznosságos tárgy. Ede lett a neve. Szóval most már nem kell félnem az elektromos tűztől, mert én leszek az erősebb. Vagyis Ede, de Ede velem van.

Ede mellé kaptam egy üveg martinit is, mert az elfér, és jól is jött, mert megfázásra az a legjobb. Meg a meleg tea rummal, forralt bor, forró kínai csípős leves, hagyma. Ezek közül van leves, hagyma és martini.  Amúgy a rohadt erős hagymára nem szabad alkoholizálni, mert az fejbevág. Engem. Bár én egyszer egy merőkanál krvacsípős lecsótól (bogyi/oszlai paprikásos) is tántorogtam már erőteljesen, nem bírom az erőset, na.

Kaptam még egy képeslapot is, ami álmaim lakónegyedét ábrázolja, szokásos alpesi táj, hófödte csúcsokkal, sárgán világító ablakokkal, kéményfüsttel, fenyőfákkal, és a Hold helyén Viggo néz le a házakra, szóval a legjobb hely a világon, már csak meg kell találjam:)

Ja, persze én még semmit nem viszonoztam, mert a napokban (21-22-én) jöttem rá, hogy közeleg a karajcsont, és hogy az végülis ünnep, meg kell ajándékozni is. Vagyis szerintem nem kell, de tudom, mások tartják ezt az ünnepet. Idén nálam nem lesz fa, vagyis de, mert ott van bedobozolva a szekrény tetején, csak éppen nem hagyom majd érvényesülni. Egyedül az égőket rakom ki majd vhova, még gondolkodom rajta. Faösszerakás, diszítés, sok óra macera, a macskák meg így is felborítanak mindent, na meg én nem vagyok oda a karajcsontfáért.

Viszont tessék majd abajgatni ezerrel, mert minden évben kitalálom, aztán elfelejtem, és legközelebb 23-án jut eszembe, hogy vegyek majd élőfenyőt, ilyen cserepeset, de nem húszcentiset. Olyat, ami elég nagy, mondjuk max 1m, de még kényelmesen érzi magát a cserépben, ami nem akkora, mint a fél erkély. Majd így lesz nekem fám. És letojom, hogy az igazi fát erre termesztik, én akkor sem akarok fagyilkos lenni. Élő fával meg nem lesz olyan sok tűlevél, ami nem zavarna, ha nem lennének itthon ezek a kis szőrgombócok, akik mindenbe belehemperegnek, belemásznak, megrágják, stb.

Mi van még? Ja igen. Mivel az utóbbi egy évet vagy ágyban (hikomat), vagy a gép előtt ülve töltöttem, így a hájam hízásnak indult, ami olyan szinten nem vészes, hogy volt már rosszabb is, de azért már olyan messzire kerültem a versenysúlyomtól, amitől már vacakul érzem magam, ezért talán jövőre már tényleg elhúzom a belemet az idén januárban kinézett edzőterembe. Van egy átfutási időm, mi?:) És diétázom is.. a kólát már 1:1 arányban keverve lájtkólával iszom. Ennyi futotta az erőmből, mert amúgy nem eszem sokat, de az mind cukor :)

Koki újabb skill-lel gazdagodott: időnként megtámad. Ülök a széken, felugrik, mellső két tappanccsal lestipistopizza a combom, aztán elfut. Ilyenkor néha megkergetem, ha már én lettem a fogó, de a végén mindig az lesz belőle, hogy valahogy felkerül az ölembe, ahol aztán kényelmesen elfekszik, és miközben az összes vérem kiszállingózik az ereimből, szundiba merül. Én meg szenvedek, de hát megéri. Prücsök szokás szerint az asztalon fekszik el, menetrendszerint azon a Garfieldon, amit épp olvasnék, vagy azon a füzeten, amibe épp írnék, vagy csak a space billentyűre, ami viszont a gépnek nem tetszik, vagy nekem, mert leállította a filmet :)

Ja, a lépcsőház fala tiszta jég, meg zuzmara. A takesz okosan lemosta az olajfestést, és ráfagyott a víz, ahelyett hogy megszáradt volna. Ennyi ésszel szabadlábon!