egy főzés, vagyis sütés. Az eredmény egy olajjal eláztatott konyha, mert az egyszerűsítés kedvéért fritőzben sütöttem. Ezt az olajat 100 méteres gyorsra is be lehetne nevezni!

Most volt először, hogy a két macsek 25 mp-ig játszott egymással, bár lehet Koki nem tudott róla, hogy nem a farkát kergeti, a biztonság kedvéért Prücsök húsz perccel később azért megcsapkodta egy kicsit, egész határozottan, és félre nem érthetően.

A héten még kellett volna dokihoz mennem, de ez elmaradt, mivel iszonyatos szédülés vett le a lábamról (Christian Bale helyett), emellé most már folyamatosan fáj a hátam, mert jó a tartásom, szóval úgy éreztem magam, mint egy részeg lumbágós, aki éppen hullahoppozni készül, miközben egy hiányos kerekű gördeszkán száguld le a Fujiról.

Nemrégiben megint volt tűzijáték. Múlt héten tán. Aztán két órával később 11 durranás, de én nem tudok semmiről, itthon sem voltam, és különben is csak fantáziálgatok és hallucinálok összevissza.

Lássatok csudát! Pyry meg én virgonckodtunk a napokban, és kitaláltuk, hogy mindketten csinálunk egy külön blogot arról, amit szeretünk csinálni, és amiben időnként még a véleményünket is kikérik (van, aki nélkülem már nem mer DVD-t venni:)

Pyrynek lett egy kajablogja, a kajatanya, mindenféle huncutságos receptek lesznek majd ott, tessék nézni, és okosodni, és véleményt mondani például arról, hogy de hát én nem szeretem a köményt, ezért helyette ecetet rakok a vajas kenyérre, meg ilyenek.

Én meg megnyitottam a szemrevalót, amiben filmeket és könyveket fogok továbbra is kivesézni, a magam fura kis stílusában, az én szemszögemből nézve, mert azt úgysem bírom megállni, és akkor egy csokorba lesz kötve, ti meg eldöntitek, hogy kaptatok-e gusztust rá, vagy sem, esetleg egyet érthettek, az ellenkezést viszont nem tűröm. Most még csak innen másolom át a régebbi okoskodásaimat, de aztán lesz nemulass!

Mindkét dizájnt én szenvedtem ki magamból, amihez ugye nem értek, tehát akinek nem tetszik, az szkenneljen national geographic-ot, mert én már unom. Ja, az ikonokat is, és azokra tök büszke vagyok, mert eddig azt se tudtam, mi fán teremnek. (Ikonfán.)

Mindkét link megtalálható oldalt is, a lekrám címszó alatt. Amúgy meg tessék a mesékre szavazni, már csak 9 van a könyvben!

Ja, és mostantól, ha elkap a gépszíj, és 15000 karakteres posztot írnék, csak rövid rész fog megjelenni, továbbkanyilacskával, hogy ne kapjatok rögtön idegrohamot a látványtól. Onnantól a ti felelősségetek.

Durroon, az éjjeli gém egy patak partján lakott, amelyben egy hatalmas, odvas fatörzs is feküdt: ezt használta csapdának, akár halat fogott, akár embert. Mert Durroon bunna volt, vagyis kannibál. Az óriási, üreges fatörzs a víz alatt feküdt, Durroon a közepén vágott egy nyílást.
Amikor egy daen jött a tanyájára, Durroon kérte, hogy menjen vele halászni, azt mondta, szüksége van egy segítőtársra, mert egyedül él, akár az emu. Szüksége van valakire, aki bebújik a fatörzs egyik végén és a halakat a másik végébe hajtja, ott aztán ő megfogja azokat.

A daen ezt okos módnak tartja, beleegyezik és elmegy vele, Durroon pedig fogja lándzsáját, hogy felnyársalja a halakat, ha ezek a fatörzs végén kiúsznak - legalábbis ő így mondta. De valójában ahogy a társát beküldi a fatörzs túlsó felén, ő maga azon nyomban a középen levő nyíláshoz siet. A mit sem sejtő daen űzi a halakat és átcsúszik az üreges fatörzsön. Ahogy a nyílás alatt megjelenik, Durroon gyorsan beleszúrja lándzsáját és megöli. Durroon ezután kihúzza áldozatát, szétdarabolja és megfőzi.
Sok ember tűnt már el ilyen módon, titokzatok körülmények között, míg végre egy okos varjú wirrinun elhatározta, fölfedi eltűnésük rejtélyét.

Jól figyelj, mert egyszer mondom el!

NEM KELL FOLYTON BOCSÁNATOT KÉRNED AZÉRT, MERT DOLGOZOL!
és emiatt nem tudsz velem egész nap csacsogni.

Nyah.. még egy ilyen, aztán....

Érted!

:)

Weedah nagy csínytevésre készült a szomszédos fekete emberek ellen. Sok fűkunyhót épített magának, még talán húsznál is többet. Aztán tüzet rakott mindegyik kunyhó előtt, mintha valamennyinek volna lakója. Sorra vette aztán a kunyhókat, bement az egyik kunyhóba és sírt, akár egy csecsemő, a másikban nevetett, mint a kisgyermekek, majd lányok módjára énekelt, korroborit tartott, akár a férfiak, utánozta az aggastyánok reszkető hangú kiáltozását, sipított, mint a vénasszonyok: valóban, Weedah utánozni tud minden hangot, amit valaha is hallott, de olyan sűrűn, hogy majdnem egyszerre hallani valamennyit. Aki csak elment a tábor mellett, azt hihette, egész tömeg fekete ember gyűlt ott össze.