Az első a fehér kamikazén való versenycsúszás: 

A következő az a sikertelen felvétel, amikor először megzavarnak az óra nélkül érkező lánykák, és így kénytelenek a fiúk még egyszer csúszni. Ez nem annyira izgi, nagyrészt hasak és lábak, de mivel elfelejtettem lekapcsolni a kamerát, hát ez is meg van örökítve:) 

Az utolsó pedig a kék csúszda, ami vitte a prímet a fenékgyilkolásban. Kockákként megnézve elég rémisztő, ahogy eltávolodik a test a csúszdától, Peti az elején még oldalra is ficcen kicsit, egy pillanatra úgy néz ki, mintha ki akarna vágódni, és ez is volt az érzése.

Tiszta hülye vagyok basszus. Annyi minden történt szerdán, hogy az lett egyszerre a 2. és a 3. nap is :)

Na reggel negyed 6-ig szórakoztam a képekkel, beszámolókkal, egyebek, közben ki akartam várni a napfelkeltét, de csak nem sikerült, pedig a madarak már elkezdtek csipogni. Rengeteg fecske van itt, kicsit később kezdenek a hangoláshoz, mint otthon. De. Nálunk már 4-kor kezd világosodni, itt meg ugyanolyan sötét van még 5-kor is, de este 10-kor még mindig világos van. Ez nem igazán érthető, és az időeltolódással sem lehet magyarázni, mert az csak egy óra, és a napkelték és -nyugták között nem ennyi a különbség (és most arról fogalmam sincs, hogy melyik irányban is van az az egy óra..)

Még éjjel politizálgattunk kinn a teraszon kicsit, aztán 1-kor megjelent egy köntös, benne Zsuzsival, hogy dübörög a szomszéd, halkítsunk egy kicsit, mint kiderült, panel az egész, és irtózatosan viszi a hangot. Ezt később a most beköltöző szomszédok alá is támasztották, egész délután csak azt lehetett hallani, ahogy húznak vonnak valamit (valszeg bútorokat) összevissza a lakásban, patakopogás, rohangálás, stb. Szóval érthető volt. A kutyus most kevesebbet nyivákolt, viszont megsasoltam, nagyon édes kis drága, de kisebbnek gondoltam. Innen fentről egy németjuhász-beagle keveréknek tűnt, persze könnyen lehet, hogy jobban mellélőttem, mint vak a dartsban.

Dél körül keltett Zoli, hogy kell-e valami a Lidl-ből (nagyjából ugyanaz, mint otthon - vagyis fogalmam sincs, mert egyben se jártam még). Rendeltem kávét, mert bár Petit megkérdeztem otthon, hogy van-e kávéjuk, nem voltam egyértelmű, hogy miért kérdeztem, és nem volt már túl sok, mert ők ritkán isznak, nem úgy, mint én. Az a kávé úgy két adagra lett volna elég nekem:) Még bagett kellett volna, de mikor visszaért, kiderült, hogy az bizony nem volt a Lidl-ben, pedig otthon igen, mire közöltem, hogy Zsuzsi elregélte a bevásárlás alkalmával, hogy az Esso-kútnál (ami tán félúton lehetett a Lidl-ig) lehet kapni minden reggel frisset, és jó áron, az kivételesen nem drágább az aranynál.

Ezután egy ideig még gondolkodtam, hogy jó lenne lemenni a partra, meg sétálgatni, de elvetettem az ötletet, mert iszonyatosan viszkettem a kiütésektől, és nem mertem megkockáztatni, hogy megint napra menjek. Ekkor még nem jöttem rá, hogy pontosan mi is válthatta ki. Inkább a szobában maradtam, irogattam a beszámolót, kávézgattam, áttöltöttem a filmeket, amik elég jók lettek, de még lesz velük munka.

Így a napom képekből, filmekből, írásból, viszketésből, és dilemmából állt, mert nagyon lementem volna a medencéhez. Na de már mindegy, holnap már ügyesebb és okosabb leszek. Vacsiztunk fincsi Jamie Oliver-es csirkécskét, amit Zsuzsi csinált (nagyon jól tud főzni), kóstoltunk naspolya-pálinkát, érdekes íze volt. A naspolya szót egyébként viccesnek tartják itt, mert a polya kiejtve kicsit vulgáris tartalommal bír, ennél többet nem mondok :)

Most meg itt ülök, Viasat megy a háttérben, gazdák elmentek aludni, közben még viszketek és kiütök, de örülök, mert utolértem magam a beszámolóban, márcsak a vidiók vannak hátra. Szép meló lesz :)

Mundomar után nem maradt más, mint hazaevickélni, jól meg lettem hirtelen sürgetve, hogy siessünk már, de ezzel nálam csak idegbajt lehet elérni, ha pár perccel a más által tervezett időpont előtt közlik velem, hogy siessek. Ki lehetett volna védeni, ha előbb tudom, úgyhogy nem nagyon erőltettem meg magam. Teljesen nyugodt voltam, mert emlékeztem, hogy az 1-es busz 19:08-kor ment el utoljára (19:09 volt), és a 47-es busz, amiről szó volt, hogy az jó nekünk, az fél óránként jár, óra 15-kor és 45-kor, ergo elérjük. Persze Zoli nem így emlékezett, de én nyertem.

Nézegettük egy kicsit az állomáslistát, de engem nem érdekelt annyira, úgy voltam vele, hogy a fiúk megbeszélték az utat, hát akkor tudják. Felszálltunk, 1,25 EUR volt a jegy Benidorm centrumáig, aztán mikor kiderült, hogy az ígérettel ellentétben nem írja ki a megállókat a busz, megkérdeztem Zolit, hogy hanyadik megálló lesz, de persze nem számolta meg. Itt már utáltam magam, hogy kinéztem a pasikból, hogy minden rendben lesz, de ekkor még nem sejtettem, hogy békaemberek, meg ürgebőrbe varrva :) Szóval szólt a buszvezetőnek (persze vezetés közben, mikor máskor?), hogy jelezze már, ha odaértünk, mert a megállókban is csak néha volt kinn, hogy épp merre járunk. Ahogy a látképből is kiderült, tele van óriási szállodákkal a város, ahogy Alicante is, de nagyrészük üres. Egészen a főszezonig. Valahova ugye el kell férnie az egymillió túristának!
Az egyik megállóban volt kinn óra és hőmérő, hát 19:25-kor 35 C fok volt, és már nem a tűző napon volt a mérő, később egy árnyékos házoldalban már csak 27 C fokot mutatott egy másik.

Na leszállunk, mehetünk át a vilingerhez, ami baromira nem volt közel, mert igazából mégsem tudták a fiúk, hogy pontosan hol tesz le a busz, tehát sétálhattunk még jó húsz percet, ami még mindig nem volt biztos, mert a villamosmegállót is csak besaccolták a fiúk a gps térképén. Fasza. Nekem eddigre már tököm tele volt az egésszel, fájt a lábam a vietnámi kis szarban, a két ujjam között már nem éreztem a bőröm, időnként levettem a papucsot, és mezítláb keringtem a városban. Útrövidítésként egyszer lemásztunk lépcsőn, de mivel tévedés volt, vagy háromszor többet kellett felfele lépcsőzni. Kezdtem ott tartani, hogy én leülök, nem érdekel semmi, ott maradok, majd 30-án szedjenek össze, hogy haza tudjak menni. Nem bírom elviselni a bizonytalanságot, főleg ha biztosra készülök. Ha úgy döntök reggel, hogy spontán vágok a világnak, az más, elsősorban azért, mert akkor úgyis öltözök, és rendes cipőt veszek fel, stb.

Nnna.. a show előtt kb 30 másodperccel sikerült beficcenni, jók voltunk. Farönkös kerítéssel volt elválasztva, hogy ne nagyon lássanak be, betonlépcsőkön lehetett ülni.
Voltak, de nem olyan sokan, mint amire számítottunk. A fotómasina megmakacsolta magát, csak kb 15 perc után tudtam bekapcsolni, szerencsére a kamera végig ment. Bár jobbal kamerázni, zoomolgatni, követni az eseményeket, és közben ballal fotózni elég nagy kihívás volt, a show-t nagyrészt csak kijelzőkön keresztül láttam, így pár dologról lemaradtam :)

Nagy zenebonával kezdődött, sárga-zöld (kék?) ruhás lánykák ficcentek elő a spanyol virtusra, ilyen színes madzagos pálcikákkal ropták, aztán csobbantak a vízben, és vizibalett következett. Már azt hittem, hogy a show egy szopatás, végig vizitánc lesz, esetleg képen mutatnak majd delfint, ezt adják ingyen, de szerencsére nem így volt :) Voltak ugrálások, delfinszörf, madzagon is átdobták a.. aaa.. hogy hivják azokat, akik ott mutatványoznak velük?? Na mindegy, az egyik nőcit.

Ott tartottam, hogy morogva lépdeltem a Mundomar bejárata felé, megmutittuk a kombi jegyet, aztán csusszantunk is tova. A felhők rögtön eltűntek a fejem fölött (inkább zárójelbe helyezkedtek), ahogy megláttam a papagájovicsokat. Állt ott egy nőci, és nagy hangon "Hola!"-zott nekik, az egyik meg visszaköszönt, szóval rögtön mosolyogtam, mert élőben még nem hallottam az ararákat, vagy egyáltalán bármi mást beszélni, ami nem humanoid. És akkor persze itt bele lehetne kötni, hogy az nem beszéd, csak hangutánzás, de ez a téma most cseppet sem érdekel :)
Pár lépéssel később jöttek a vizimadarak, tiszta, csobogó vízzel, szökőkúttal, kövekkel, cserépedénnyel, etetőtállal, meg ami kell. A darufélénél rögtön beficcent a táncoló madár meséje. Ahogy ráirányítottam a készüléket, rögtön nagy táncikálásba kezdett, feltünően szerette produkálni magát, ami aztán átragadt a többiekre is, még a flamingók is flamenkóztak (na jó, csak egy:).










 

Igazából egyébként nagyon úgy nézett ki, hogy szeretne elrepülni, de gondolom a tollainak azt a részét eltávolították. Eszméletlenek voltak azok a vékony, hosszú lábak, meg az a szárnytávolság! Nem mintha még nem láttam volna ilyet, de akkor is. A flamingók meg nagyon babák voltak, ez a szín.. az egyik daruféle amúgy biztos büntiben volt, mert a sarokban kuksolt egyedül, vagy csak a teknőcökkel tartott titkos gittegyleti gyűlést.