Ott tartottam, hogy morogva lépdeltem a Mundomar bejárata felé, megmutittuk a kombi jegyet, aztán csusszantunk is tova. A felhők rögtön eltűntek a fejem fölött (inkább zárójelbe helyezkedtek), ahogy megláttam a papagájovicsokat. Állt ott egy nőci, és nagy hangon "Hola!"-zott nekik, az egyik meg visszaköszönt, szóval rögtön mosolyogtam, mert élőben még nem hallottam az ararákat, vagy egyáltalán bármi mást beszélni, ami nem humanoid. És akkor persze itt bele lehetne kötni, hogy az nem beszéd, csak hangutánzás, de ez a téma most cseppet sem érdekel :)
Pár lépéssel később jöttek a vizimadarak, tiszta, csobogó vízzel, szökőkúttal, kövekkel, cserépedénnyel, etetőtállal, meg ami kell. A darufélénél rögtön beficcent a táncoló madár meséje. Ahogy ráirányítottam a készüléket, rögtön nagy táncikálásba kezdett, feltünően szerette produkálni magát, ami aztán átragadt a többiekre is, még a flamingók is flamenkóztak (na jó, csak egy:).










 

Igazából egyébként nagyon úgy nézett ki, hogy szeretne elrepülni, de gondolom a tollainak azt a részét eltávolították. Eszméletlenek voltak azok a vékony, hosszú lábak, meg az a szárnytávolság! Nem mintha még nem láttam volna ilyet, de akkor is. A flamingók meg nagyon babák voltak, ez a szín.. az egyik daruféle amúgy biztos büntiben volt, mert a sarokban kuksolt egyedül, vagy csak a teknőcökkel tartott titkos gittegyleti gyűlést.

A madarak után jöttek a fókák, nekik is van ugye show-juk, ezt írtam már. Mikor odaértünk, nagy heverészés folyt, versenyalvás ágazatban erősítettek az olimpiára. Esélyesek nagyon:) Volt egy árnyékosabb barlangjuk, meg fekvőhelyük, és persze a víz közepén egy kis porond, ahol fetrenghettek, mutogathatták magukat ezerrel, ha úgy volt kedvük.

Egy világosabb fóka uralta a területet, hozzá később csatlakozott egy sötétebb, de nem igazán tudta eldönteni, hogy menjen vagy maradjon, ez a tarka fóka itt a képen később megmozdult, a vízbe is beficcent, volt kis csetepaté a hezitálóval, középre viszont egyértelműen nem engedték fel, hörögtek, meg kakaskodtak, sikerült videón is megörökíteni, örültem:) Ja, és kwaffogtak is sokat, elég erős hangjuk van.

 
 

 
Volt lehetőség víz alól is fényképezni őket, mármint nem mi mentünk a víz alá, hanem egy üvegfalon át leshettük meg őket. Az tuti, hogy az ablakoknál csináltak valamit, hogy a fókák sűrűn odamenjenek, mert sokszor birizgáltak egy pontot a falon. Nem túl éles a fenti kép, de látszódik, milyen csámpin úszik, mint valami béna kacsacsőrű emlős, szóval abszolút elképzelhetetlen ez alapján, hogy olyan iszonyat jó úszó lenne, pedig az:)

Ilyen kis átjárók voltak mindenhol, permetezték ezerrel a vizet az emberre, vagy a növényekre, vagy az állatoknak, erre igazából még nem jöttem rá. Utoljára ilyet szintén Spanyolországban láttam, egy madridi vonatállomáson, Atocha Renfén, ott maga az állomás volt olyan, hogy kis tavakban teknőcök rohangáltak, nagy pálmák mindenhol (zárt térről beszélek!!), és fenn a magasban szórták hasonlóan a permetet, az első gondolatom rögtön az volt, hogy de jó lehet ott egy asztmásnak. Ezek szerint a spanyolokra ez a betegség nem jellemző.


Víz után egy kis fa következett, papagájok jöttek megint, meg majmok. Ezek annyira nem érdekeltek, mert ugye azt máshol is látni, de azért fotóztam itt is. Sajnos az üveg mögött a rettenetes napsütéssel szemben erre nem sok esély volt :)
Ha meg nem üveg volt, hanem drót, ott meg a durva pára nehezítette meg a helyzetet. Mamagájból több féle volt több helyen, ez itt nagyon érdeklődő volt, tetszhettem neki, vagy csak le akart lejmolni, nem tudom:) Voltak még tukánok is, meg sok más dög, de az üvegtől sikítófrászt kaptam..

A majmokért hiába nem vagyok oda, azért ez az alvási módszer szerintem díjnyertes, először azt hittem, hogy valamit szorongat a kezében, talán kajálás közben csapta meg az álommanó, de nem, az ott a hátsó lába, amibe kapaszkodik. Hát majdnem megzabáltam, annyira édesen szuszmorgott.

 A kis szőrösök után jött a delfinshow, erről külön írok, sok képpel. Utána kiértünk egy kilátó-féleségbe, lehetett pénzért távolba látni, de mi sóherek voltunk. A város maga kicsit ilyen newyork-feelinget árasztott a magas épületekkel (itt kapnak röhögőgörcsöt azok, akik már jártak ott:), előtte még a park, kicsit balra a csuszik, amik így messziről aztán igazán durvának tűntek, jobbra meg a hegyek.

Ezután lehetett megnézni a delfineket alulról (képek a show-nál lesznek), volt kisdelfin is anyuval, de én arról lemaradtam (majd lopok Zolitól képeket). A kicsi folyamatosan anyu bal oldalán úszott, úgy látszik az a babaoldal, vagy már ilyen fiatalon is rögeszmés:)

Voltak megint madarak, pávák, ilyesmik drót mögött, meg bambusszal szegélyezett út, az nagyon dzsumbujnak tűnt. Természetesen csak az ajándékbolton keresztül lehetett a kijárat felé menni, itt vásárfiát szereztem be Makkának, aztán lehet, hogy majd Zanza elkobozza magának:) Eredetileg egy jópofa delfines pólót akartam, de kövezzetek meg, a 14 eurót igenis sokalltam érte, ami olcsóbb volt, az meg mosómedvés, vagy milyen volt, de annak mi köze Mundomarhoz?:)

Majdnem kifelejtettem, hogy voltak még vidrák, széjjel játszották magukat, nekem itt már megmakacsolta magát a fotóapparát, az a dilije, hogy ha kikapcsolom, egy ideig nem lehet bekapcsolni. Van, hogy fél óráig, ezzel szoptam a delfinshow elején is rendesen :/

Kifele még gyorsan elhúztam megmosni a kezem, mert valami zöldet összeszedtem, tiszta ragacs voltam, az ajándékboltban nem is mertem megfogni semmit. 7-ig volt nyitva a park, teljesen diszkréten követtek rádióval minket, néha mikor még fotózgattam, leálltak, halk kulcscsörgetéssel jelezve, hogy menni kéne. Csak itthon jöttem rá, hogy már zártak volna :)