Két számítógép beszélget.
- Te tudtad, hogy mi kompatibilisek vagyunk?
- Hö?

Jaj hát ugye volt itt az április 1, amikor pár házikót bewcpapíroztam egy játékban, meg magamban megünnepeltem, hogy pont tíz éve NEM mentem férjhez:) De ha esetleg meghülyülnék, CSAK ezen a napon lennék hajlandó, és kész!

Nade a lényeg, drágáim, hogy április elsején nálam járt Pyry és Gombi. Ziráf jó korán felébresztett, éjjel fél 4kor, nehogy elkéssek az állomásról már, mert az idővel én hadilábon állok, sántítok is hébe-hóba. Pláne hóban. A takarítási procedúrát többször megismételtem, mert Gombi nem bírja a szőrt, és nem akartam, hogy nálam kapjon anafilaxiás sokkot. A művelettel el is húztam az időt rendesen, és Ziráfot is majdnem otthon hagytam, úgy rohantam a villamoshoz.

Az állomáson Ziráf rögtön kiszúrta Ricardot, oda is suhantunk gyorsan (lassan, feltűnően, de kit érdekel:), és alig hagytuk el az épületet, már önállósult a két lurkó.

Ricardo majdnem le is potyogott, a szottyos időben csúszott minden, de még jókor sikerült elkapnom a kis kópét, én kérek elnézést, amiért látszódom a képen. Közelebbről a lükék:

Kicsit hamarabb szálltunk le a viliről, így meg tudtam mutatni másfél megállónyi sétálóutcát, a fagyist, ahol mindig nagy a sor, meg a színházat, bizonyítandó a kútúrát. Jó sokan akartak jegyet venni most is. Meg is bámultuk őket. Jójó, csak én! Elég hamar megérkeztünk a házhoz, Pyry kuncogott, mert elfelejtette Gombinak mondani, hogy bizony négy emelet ez, lift nélkül. Goni.

Kicsit pihegtünk, én mániás szőrpucoló démonná változtam, térültem, fordultam, ferdültem, egyszer csak egy pakk keveredett a fotelba, amit még nem terítettem le friss és tiszta pléddel. Na mondom ez hogy került ide? Oda is adtam Pyrynek, fogja már meg, hát útban van itt az én nagy pánikomban. Aztán hülyén álltam ott, mert a csomi az enyém volt, ajándokok voltak benne.

Hú hát rögtön Pumukli lettem, és nagyon meghatódtam, mert tudtam hogy jön aji, de csak egy, amit én kértem direkt, karajcsontra, és most már a szülinapba is belefér. De nem ám úgy van! Ezek ketten csak úgy egy ajit nem hoznak! Szóval kaptam feketecsokiiiit, amit imádok, de nem költenék rá itthon arra a fajtára, mert hát valljuk be, drága, meg sportszeleteket, amiket szét is dobáltam az ágyon, hogy aztán beléjük hengergőzzek, mit nekem többezer százdolláros, én ezt csokival csinálom! És legalább ennyi közöm lesz a sporthoz pár napig (hát nem élték meg a 24 órát..), aztán kaptam még két pár rikító szodét (zokni), aminek nem erősgumis a bokája, jaj nagyon jó lesz alvózokninak, mert én hideglábú vagyok, ráadásul sötétben is látni fogom a lábam, mert ezek a színek! (Megjegyzem, azóta a bokám fázik, hát őrület..) Na és kaptam Jóbarátokat is, meg végre eljött hozzám az én várvavárt könyvecském, ami szépen be volt csomagolva, és én szépen akartam kicsomagolni, de a végén már természetesen elfogyott a türelmem. És kaptam Viggót is, róla később lesz kép*.

Prücsök segítségével a könyvet, Kokiéval az egyik zoknit mutatom be :)

A könyvbe itt bele lehet kukkantani.

Azért én is készültem, mert sejtettem, hogy ravaszdiak lesznek ezek a kolbászkerítéses népek, szóval átadtam a cicás hűtőmágnest, jelképesen persze, és a barna zacsi, amiben volt, az meg egy szép csomagolópapírt jelképezett :) Volt nagy öröm és bódottá, közben addig tartottam szóval a drágákat, hogy Pyry állítólag kezdett morcos lenni, amiből én semmit nem vettem észre, de Gombi már látta a jeleket. Nem tudom, biztos exponenciálisan kevesebb puszit kapott adott időintervullamban, mert én komolyan nem láttam morcinak a lányzót. Na, ha így morcos, akár utálhat is :)

Megmutattam a Plust, ami már Spar, és elhúztam a mézesmadzagot, hogy volt itt Fornettei (jajdejó!), de már nincs (brühühü). Volt nagy vásárlás, aztán nagy evés a konyhában,  a végén még én is beszálltam, mert nem ám 5 perc alatt elintézzük, és unatkoztam külön:) Jaj annyira jófejek voltak, mert még a vajazási szokásomra is oda akartak figyelni kedvesen, mivel észrevették, hogy szépen el van simítva az igazábólmargarin a tégelyben, és megtudakolták, mennyire kapok dührohamot, ha reggeli után nem fog ugyanúgy kinézni:) Ismernek, kérem szépen, ismernek, de a vajra nem harapok:) Közben Ziráf és Ricardo a mikró mellett bohóckodtak, és nézték a sok kaját, de a kéregető Koki se kapott, szóval nem volt veszekedés.

Elég hamar otthon érezték magukat, ami tökjó :) Prücsök szépen elbújt sajnos a tv mögé, úgyhogy csak pár lopott pillantást tudtak lőni felé, Koki viszont nagyon adta magát, járkált, meg nyávogott, miután felmérte a helyzetet, hogy itt simogatások lapulnak a kezekben, bizony. Szerencsére Gombi allergiája nem jött elő, lehet hogy bebújt Prücsök mellé, ne unatkozzon:) A nagy fotelszőrtelenítés vége meg az lett, hogy mindannyian az ágyra telepedtünk le, Ricardóstúl, Ziráfostúl, és ment a dumálás, mintha csak nem is tudom, tegnap hagytuk volna abba, pedig most találkoztunk élőben először. Pyry egy rövid, étkezési utáni szunyát is bedobott, de az ágyam a hibás, mert az ilyen magába húzós, esküszöm hallom, mikor negédes hangon súgja: gyereee, feküdj csak leee, ígéreeem, jóóó lesssszz... :)

Kokit nem nagyon büngyürkézték meg, pedig megmutattam, hogy lehet ám, de jól le lett helyette fotózva, amint a jó időben az erkélyen ücsörög a helyén. Állandóan ki-be járkált a lelkem :)

Sajnos nagyon nagyon nagyon hamar elmúlt a nap, és még két órát kell vonatozniuk haza, szóval nem maradhattak sokáig estig, bár megfordult a fejemben a túszejtés, és hogy miket követelnék majd, de igazából szerintem nem tudnának olyat ajánlani, amiért én elengedtem volna őket, hacsak nem önszántamból:) Szóval gyorsan elkísértem őket az állomásra, ott fotózkodtunk még egy kicsit Ricardoval. Ziráf nem jött most, mert ő nem szeret nyilvánosan búcsúzkodni, nagyon kis érzékeny lelkületű.

Ó hát és két kép, egyiken a foglenyomatunkat dugjuk el, hogy ne tudjanak minket azonosítani csak úgy! Nem mondom meg melyik kép az!

Nos, én azt hittem, hogy sok leszek, de sikerült visszafognom magam. Nem voltam annyira ideges, és felturbózott, mint általában, ha először találkozom valakivel, de még így is féltem kicsit, hogy pörögtem annyira, hogy tartós hányingert okozzak :) Jaj, nagyon nagyon nagyon jó volt találkozni a két jedivel, nagyon kompatibilisek vagyunk, aminek iszonyatosan örülök, és még hülyének sem voltam nézve (nem vettem észre:), ami amúgy nem az ő hibájuk lenne, én szoktam úgy viselkedni.

Rettenetesen remélem, hogy lesz még ilyen találkozó sok, mert egy buddhista zen kert homokkal, gereblyével, taichivel együttesen is hozzájuk képest lópikula, :****

*Mire hazaértem, Ziráf elindított egy diskurzust Viggoval, mint férfi a férfival.

Lenne mit írnom, de nem akarózik (nincs ok rá, csak egyszerűen nem, na). Hogy élünk, éldegélünk, nesztek képek jól, még március végéről.

Ez egy általános életkép, mióta az ikeás lábtartót betettem az asztal alá, eredetileg azzal a szándékkal, hogy majd tartom rajta a lábam, mert hiába, hogy csak törökülésben vagyok képes ülni, azért az hosszútávon nem jó a térdemnek, annyira, hogy sokszor aludni se tudok már tőle :/  Tehát általánosságban Prücsök az asztalon, próbáljak így bármit csinálni, Koki meg elnyúlva valahol. Mondjuk most már egyre közelebb hozzám (átvette a kishülyétől).

Nnna ennyit arról, hogy majd kényelmes lesz a csülkeimnek. Prücsök épp azt üzeni gondolatátvitellel, hogy mégis mit képzelek magamról, milyen alapon merészelem megtörni az asztal alatt lebegő zent a méretes lábammal. Nahát.

Lentebb pedig a szinkronalvás csúcstartóit láthatjátok, tisztes távolságban egymástól. Persze nem azért, mert nem szeretik egymást (öö.. de..), inkább csak mert hatalmas az aurájuk. Ami éppen delet mutat. Meg hozzá bábot. Értitik! Hö. :)

Asszem nem kell magyaráznom. A Kokigyerek nagyon rambó ám, még a párnája is fából van! Meg a vaskarikája is.

Ez meg itt a legutóbbi telihold, felhőkkel, mert csak

 

hogy húsvét, vagymi.. de ILYENKOR harangozni????

Kiraktam oldalra egy linket, az óra alá rögtön, egész nap madárcsicsergés megy, én szeretem, mikor csörömpölnek a szárnyasok, nekem ez relax nagyon, aki szintén ilyen, az katt! :)

megint ezzel szenvedek.. az egy dolog, hogy nincs fájdalomcsillapítóm, de megérzem, mikor fáj úgy, amikor semmi sem hatna. Szóval most nem baj, hogy nincs bogyóm, mert úgysem használna. A szokásos dolgokon kívül, amik fejfájást okozhatnak, nekem két okom is van, amitől fájhat, és egyikre sem hatnak a gyógyszerek. Az egyik ok, az a hülye plusz pár bordám, ami a legalsó nyakcsigolyámra nőtt, de még a kulcscsontom alá, vagyis nem nézek ki gnómnak (vagyis de, de nem emiatt:), és a dokik szerint ez simán nyomhat ideget. Persze le lehetne műteni, nade érted.. magyar egészségügyben az én fejemet nem műtik, az fix, csak ha 50%-nál nagyobb az esélye, hogy műtét nélkül megmurdelok. Szóval inkább kihagyom, köszi!
A másik ok meg, hogy nem jó helyen van a kisagyam, a hülye nem tudja a helyét, önértékelési problémái lehetnek gondolom, ezért lejjebb van mint kéne, beficcen az öreglyukba időnként (rázkódástól pl - ezért nem kungfuzhatok, de igazából busz után sem futhatnék), és elzárja az egyébként cirkuláló agyvíz útját, így megnő a nyomás a fejemben, és a víz nyomja az agyam. Állítólag, doki így magyarázta el. Leletem az nincs, mert a körzetis elbugázta, és mikor átmentünk tőle az újhoz, az már nem kapta meg. Na szóval arra már rájöttem, hogy ilyenkor segít a sírás, és nem hülyeség, mert egy ideig csarnokvíz-csökkentő bogyót kellett szednem, mert hogy ezek összeköttetésben vannak állítólag. Az már mellékes, hogy a sírástól nekem mindig megfájdul a fejem, de arra legalább már hat a gyógyszer.

Most valami kombó látogatott meg, a sírás se hatott, se semmilyen házipraktika nem működött, kicsit sem. Úgy öt percre a nospa-forte mintha használt volna, de aztán mégsem, másom meg nincs. Most kijött belőlem az összes házipraktikám (kávé, pálinka, vitaminos pezsgőtabletta, vacsora), taknyom-nyálam összefolyt, de kezdem megint úgy érezni magam, hogy dejó, hogy nem vagyok rendőr, mert a szolgálati fegyveremmel tuti fejbedurrantottam volna már magam. Vagy milyen jó, hogy nem tudok kötni, mert a kötőtűt is benyomtam volna már a tarkómba, vagy az is szuper, hogy nem vagyok favágó, mert a láncfűrészemmel szemben fenyőfát imitálnék.

Ilyenkor van az, amikor már megfordul a fejemben, hogy bakker én mentőt hívok, nem bírom tovább.. de az antiszociális énem mindig felülkerekedik, hogy én olyat nem akarok mégse nem. Persze ha ez az intenzitás egy napnál tovább tartana, biztos meggondolnám magam. Holnap kiderül, hisz még csak alig 16 órája tart a fájdalom.

Holnap viszont szép leszek, előjönnek majd a hányás miatti vérszeplőim a szemem körül. Még jó, hogy nem kell mennem sehova, mert nincs az a smink, ami ezt el tudja tüntetni..

Amúgy lehet hogy már elregéltem a fejfájásaim hátterét, de leszarom. Kikívánkozott. Addig is, amíg írok, nem a ceruzát hegyezem, amit a fejembe akarnék döfni.