7 körül hazaértem reggel, már eléggé csámpán álltak a szemeim.
Azt hiszed, hullanyomorultan bevágódtam az ágyba? Hát tévedsz, kiskomám!
Az nem úgy megy Insomnia földjén.. először is, egy Airbus 380-as észrevétlenül landolhatna a konyhában, mert a macska vernyogásától nem hallanám meg, az fix. Ja, hogy nem férnék a tűzhelyhez a szárnytól? Ritkán főzök, fel se tűnne. Szóval az elsődleges napirendi pont a nagyszájú elhallgattatása, mely módszert az olasz maffiózoktól lestem el. Kaját adtam neki.

Aztán mivel még kevés a vér az adrenalinkeringésemben, hát berakok egy adag mosást, de először rájövök szépen, hogy vajon mitől büdös már frissen mosva a ruhám. Nem, nem kevertem össze az öblítőt a macskaalommal. Valamiért bennreked pár gallon víz a masinában, kiszabadítottam a likvid túszt, ami iszonyat bűzt okozott a fürdőben. Persze ez is véletlen volt, amolyan "nicsak mi ez a gomb? eltekerem, megnézem, mit csinál" alapon. Így erre a reggelre is jutott egy megvilágosodás. Meg egy felmosás.

Utána ettem (=ittam egy kakaót.) Aztán még forogtam egy sort a lakásban, mert az egyik személyiségem tornádónak képzeli magát. Sajnos a háztetők lekapkodása nem igazán megy, így még önértékelési problémák is adódnak az új személyiség mellé.

Ilyen önbizalomhiányos viharként vonultam végig a konyhán. És mit találtam a szekrényben? Fél cipót penésszel :( Annyira azért nem éreztem magam hűderosszul, mert előszöris nem én hagytam ott, hanem majdnempasi, másodszor meg ha akartam volna se ehettem volna meg, ennyire nem utálom magam (még).

És ekkor felfedeztem, hogy az alvó macskám után a második dolog, ami fel tudja venni a tökéletes kör alakját, az a penész. Igen, igen, a vízbe dobott kavics után is tökéletes kör alakul ki, de az csalás! Hisz mindenki ismeri a sztorit:

 

Tegnap, mikor cirka 1,5 óra alatt végül eljutottam odáig, hogy hazahúzzam az emésztőrendszeremet, beugrottunk Zanzával a Kaisersba, ami Spar. Mivel valahogy lemaradt az ebédrendelése, meghívtam hidegre. Hú dekrvajó főnök is vagyok én. Na ezt majd kompenzálom, de mivel őt úgysem fogom bántani, valaki más kárára leszek gonosz. A világnak ugye egyensúlyra van szüksége :)

Nos, 1464 Ft lett a végösszeg, előkaptam a kajajegyet, 1500 Ft-nyit. Látom, hogy nyitja a pénztáros a száját, mire én már előre közlöm, hogy tudom, tudom, nem tud visszaadni, tisztában vagyok vele. De nem, nem ezt akarta mondani. Aszongya, nem tudja elfogadni, mert hogy több (??!!) és hogy nem tudja beütni. Hirtelen sokkomban csak annyit nyögtem ki, hogy érdekes, a kolléganője képes volt rá, de majd legközelebb megfigyelem ki volt az, hogy később ujjal tudjak rá mutogatni. Szóval aprózni kellett. Kb 15 másodperccel később már tudtam a megoldást, de emiatt nem mentem vissza. Hisz ha kp-ban adok ezerötöt, azt is beüti, kijön h mennyit kell visszaadni, és max nem ad vissza. Mi ezen a nehéz? Eddig mindenhol meg tudták oldani. Áh, hagyjuk.

Még este vissza akartam jönni, mert hamarosan külön hegyikísérő kell, ha meg akarok találni valamit a papírhalmazomban. Persze nem jött össze, mert még mindig fájtam. Annyira, hogy enni se bírtam. Maradt a reggeli bejövetel. A fene essem belém, még a végén azt hiszik, normális vagyok!

Aztán a nap folyamán kapok egy számlát, a telefonhálózat szereléséről. Nézem, SZJ: 64.20, na mondom az ipsének, hogy a javítás baromira nem távközlési szolgáltatás, a javításoknak külön számuk van. Ja persze én vagyok a hülye, hogy fejből vágom. Mondja az ürge, hogy neki a könyvelője évek óta ezt mondja, és ő így is számláz. Jólvan, hát most mit magyarázzak? Aki nem akarja felfogni, az úgysem fogja. Aztán nem bírtam megállni, megnéztem a cégét, és bár volt neki ilyen tevékenysége, de csak 2000.03.03-ig. Nos vagy a könyvelője nézett ki utoljára 1848-ban a fejéből, vagy ő, vagy mindketten. Mindenesetre granulálni tudok csak.

És persze még nincs vége!
Nemrég kirohantam a mekibe, hogy valami tápot vegyek, végülis vasárnap éjjel óta csak ittam, meg egy pudingot (ami joghurt) nyomtam magamba. Pumpásat. Banánosat.
Már odafele tudtam, hogy mit fogok kérni, azért persze rendesen áttanulmányoztam az allergiatáblázatot, hogy szabad-e még olyat. A tálcán lévő alátétnek kinevezett papír hátulján rém sok információ fellelhető, kalóriákról, allergáról stb. A legjobb az egészben az, hogy ez külföldön is szokás. Madrid, Toledo (itt még a vakoknak is volt külön étlapjuk!), Leuven, Brussels, Amsterdam, Luxembourg, mindenhol, csak épp Párizsban xartak erre magasról, azt se tudták, mit kérünk, de még a rendelést se bírták felfogni, a Sandwich with Ham-et Big Mac-nek hallották. Még jó, hogy nem vágtak hozzánk egy Macintosh-t :)

Nade a lényeg, hogy saláta menü mellett voksoltam, meg jött a szokásos krumpli (hónapok óta ez az egyetlen "főtt" étel nálam). Az egy dolog, hogy a menüben nincs benne alapból az öntet, azt külön felszámítják. Viszont ami iszonyat gyönyörű látvány volt, az később következett be: 990 Ft volt a számla, egy ezres kajajeggyel fizettem, és bár ő meg tudta oldani a gépbe ütést, nem nyafkázott, DE.. miután közölte, hogy nem tud visszaadni, és én ezt persze tudomásul vettem, kivette a kasszából a tíz forintot, berakta a jegyet, majd eltette az aprót! Wáháháhááá! Húbammeg! Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Ebből összejöhet egy kis apró naponta. Persze nem hiszem, hogy ebből venne a rózsadombon kérót tíz év után, de azért mégiscsak furcsa. És az sem kizárható ugye, hogy ez utasításban van kiadva. Sose lehet tudni. Ezek a belső utasítások már csak ilyenek.
Viszont én azt gondolom, hogy ez partizánakció volt. Mert ha utasítás lett volna, elég lenne kasszazáráskor machinálgatni. Hmm..hm... szerintem hamarosan megint meglátogatom a mekit, és lecsekkolom ezt a srácot ismét, aztán egy másikat is.. kíváncsi lettem, na!

Egyébként a jegyekből nem véletlenül nem lehet visszaadni. Először is juttatásként szokták adni, ergo örülj, hogy kapsz "ingyen", akkor ne legyél már ennyire fukar, hogy bánsz tíz forintot, no meg ügyesen kell vásárolni. Másodszor, átlagosan 5% a beváltás ára, néhol plusz adminisztrációs költséggel. Tehát ahol esetleg visszaadnak a jegyből, az szépen megkárosítja a munkáltatóját.
Akkor inkább fizessünk bankkártyával, akkor átlag 2-3% fog levonni a bank költségnek :D

A kedvencem a csekkes fizetés! Az is 100 Ft postai forgalmi díjba kerül (az OTP legalábbis ennyit számláz ki). Egyszer de finom volt! Sztori jön:
Volt egyszer réges régen, hogy kijött egy mobilszámla, és mivel túlfizetésem volt, nem kellett fizetnem, viszont rettenetesen okos volt a rendszer, kiküldték a csekket nulla forinttal. Én meg a többi csekkemmel együtt ezt is feladtam a postán, a postás kisasszony valahogy átsiklott felette. Hihi.. nekem nem került semmibe, a fogadót viszont gonoszul megrövidítettem pár forinttal. Az élet apró (kár)örömei.. ;))

És most, hogy felzabáltam a kaját, persze hogy fáj a gyomrom! Hurrá! Tapsoljuk meg legújabb versenyzőnket! Grr..

A gyomrom-hátam még fáj, az összefüggést nem is keresem, mert a hipochonder énem ha előjön, akkor lesz itt mulatság!

Teljesen sokmindent elintéztem ahhoz képest, hogy mit összebrékeltem a székemben, fájdalmat utánozva. Persze eljő a reggel, és nagy örömömre berongyol Hiszti Géza, kezében egy szerződéssel, amit állítólag én kértem. Persze belekötök, hogy én ilyet nem kértem, azért jó, köszi, viszont az kéne inkább, hogy akkor kinek mikor mit és mennyit számlázzak.
Kikapja a kezemből és kiviharzik. Még jó, hogy nem esett.
Később hallom röhögcsélni, úgyhogy valószínűleg hétfőn reggel csak rám allergiás. De ilyen hisztit! Persze okosabb nem lettem, ami mondjuk a munkámat előrébb vinné, és a cég érdeke lenne. Sebaj, a hisztéria fontosabb. Megértem, én is vagyok így, csak épp otthon.

Zanza is betoppant aztán, hálistennek. Azóta folyamatosan hülyesegéket beszél, amit egyébként tagadni fog, nekem viszont jó, mert röhögök, viszont rossz, mert az meg fáj.

Ééés, hogy teljes legyen a napom, megjelent Mostazonnal Panka, hogy neki mennyire fontos és sürgős, és csupa olyan dolgot kéne megkérdeznem mástól, akivel ő már beszélt, amit természetesen ő is megkérdezhetett volna.
Komolyan, egyszer kilövöm az űrbe, egészen a plútóig, hogy aztán onnan küldjön jelentéseket, vagy 300 éven keresztül. Annál hamarabb vissza nem jöhet!
Persze mindezt addig kell véghezvinnem, amíg az űrbelövést nem büntetik. Nos, akkor majd székhely-áthelyezésnek fogjuk hívni, tökmindegy, csak a naprendszeren túl legyen ez a spiné.

Most déjávu-m van, mintha ezt már így leírtam volna. Fura.
Mindjárt jön a fekete macsek is..

Én meg asszem  minnya hazarancigalom a csoffadt testemet, mert mentem megdoglok a faradtsagtol es a fajdalamtol.