Tegnap, mikor cirka 1,5 óra alatt végül eljutottam odáig, hogy hazahúzzam az emésztőrendszeremet, beugrottunk Zanzával a Kaisersba, ami Spar. Mivel valahogy lemaradt az ebédrendelése, meghívtam hidegre. Hú dekrvajó főnök is vagyok én. Na ezt majd kompenzálom, de mivel őt úgysem fogom bántani, valaki más kárára leszek gonosz. A világnak ugye egyensúlyra van szüksége :)

Nos, 1464 Ft lett a végösszeg, előkaptam a kajajegyet, 1500 Ft-nyit. Látom, hogy nyitja a pénztáros a száját, mire én már előre közlöm, hogy tudom, tudom, nem tud visszaadni, tisztában vagyok vele. De nem, nem ezt akarta mondani. Aszongya, nem tudja elfogadni, mert hogy több (??!!) és hogy nem tudja beütni. Hirtelen sokkomban csak annyit nyögtem ki, hogy érdekes, a kolléganője képes volt rá, de majd legközelebb megfigyelem ki volt az, hogy később ujjal tudjak rá mutogatni. Szóval aprózni kellett. Kb 15 másodperccel később már tudtam a megoldást, de emiatt nem mentem vissza. Hisz ha kp-ban adok ezerötöt, azt is beüti, kijön h mennyit kell visszaadni, és max nem ad vissza. Mi ezen a nehéz? Eddig mindenhol meg tudták oldani. Áh, hagyjuk.

Még este vissza akartam jönni, mert hamarosan külön hegyikísérő kell, ha meg akarok találni valamit a papírhalmazomban. Persze nem jött össze, mert még mindig fájtam. Annyira, hogy enni se bírtam. Maradt a reggeli bejövetel. A fene essem belém, még a végén azt hiszik, normális vagyok!

Aztán a nap folyamán kapok egy számlát, a telefonhálózat szereléséről. Nézem, SZJ: 64.20, na mondom az ipsének, hogy a javítás baromira nem távközlési szolgáltatás, a javításoknak külön számuk van. Ja persze én vagyok a hülye, hogy fejből vágom. Mondja az ürge, hogy neki a könyvelője évek óta ezt mondja, és ő így is számláz. Jólvan, hát most mit magyarázzak? Aki nem akarja felfogni, az úgysem fogja. Aztán nem bírtam megállni, megnéztem a cégét, és bár volt neki ilyen tevékenysége, de csak 2000.03.03-ig. Nos vagy a könyvelője nézett ki utoljára 1848-ban a fejéből, vagy ő, vagy mindketten. Mindenesetre granulálni tudok csak.

És persze még nincs vége!
Nemrég kirohantam a mekibe, hogy valami tápot vegyek, végülis vasárnap éjjel óta csak ittam, meg egy pudingot (ami joghurt) nyomtam magamba. Pumpásat. Banánosat.
Már odafele tudtam, hogy mit fogok kérni, azért persze rendesen áttanulmányoztam az allergiatáblázatot, hogy szabad-e még olyat. A tálcán lévő alátétnek kinevezett papír hátulján rém sok információ fellelhető, kalóriákról, allergáról stb. A legjobb az egészben az, hogy ez külföldön is szokás. Madrid, Toledo (itt még a vakoknak is volt külön étlapjuk!), Leuven, Brussels, Amsterdam, Luxembourg, mindenhol, csak épp Párizsban xartak erre magasról, azt se tudták, mit kérünk, de még a rendelést se bírták felfogni, a Sandwich with Ham-et Big Mac-nek hallották. Még jó, hogy nem vágtak hozzánk egy Macintosh-t :)

Nade a lényeg, hogy saláta menü mellett voksoltam, meg jött a szokásos krumpli (hónapok óta ez az egyetlen "főtt" étel nálam). Az egy dolog, hogy a menüben nincs benne alapból az öntet, azt külön felszámítják. Viszont ami iszonyat gyönyörű látvány volt, az később következett be: 990 Ft volt a számla, egy ezres kajajeggyel fizettem, és bár ő meg tudta oldani a gépbe ütést, nem nyafkázott, DE.. miután közölte, hogy nem tud visszaadni, és én ezt persze tudomásul vettem, kivette a kasszából a tíz forintot, berakta a jegyet, majd eltette az aprót! Wáháháhááá! Húbammeg! Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Ebből összejöhet egy kis apró naponta. Persze nem hiszem, hogy ebből venne a rózsadombon kérót tíz év után, de azért mégiscsak furcsa. És az sem kizárható ugye, hogy ez utasításban van kiadva. Sose lehet tudni. Ezek a belső utasítások már csak ilyenek.
Viszont én azt gondolom, hogy ez partizánakció volt. Mert ha utasítás lett volna, elég lenne kasszazáráskor machinálgatni. Hmm..hm... szerintem hamarosan megint meglátogatom a mekit, és lecsekkolom ezt a srácot ismét, aztán egy másikat is.. kíváncsi lettem, na!

Egyébként a jegyekből nem véletlenül nem lehet visszaadni. Először is juttatásként szokták adni, ergo örülj, hogy kapsz "ingyen", akkor ne legyél már ennyire fukar, hogy bánsz tíz forintot, no meg ügyesen kell vásárolni. Másodszor, átlagosan 5% a beváltás ára, néhol plusz adminisztrációs költséggel. Tehát ahol esetleg visszaadnak a jegyből, az szépen megkárosítja a munkáltatóját.
Akkor inkább fizessünk bankkártyával, akkor átlag 2-3% fog levonni a bank költségnek :D

A kedvencem a csekkes fizetés! Az is 100 Ft postai forgalmi díjba kerül (az OTP legalábbis ennyit számláz ki). Egyszer de finom volt! Sztori jön:
Volt egyszer réges régen, hogy kijött egy mobilszámla, és mivel túlfizetésem volt, nem kellett fizetnem, viszont rettenetesen okos volt a rendszer, kiküldték a csekket nulla forinttal. Én meg a többi csekkemmel együtt ezt is feladtam a postán, a postás kisasszony valahogy átsiklott felette. Hihi.. nekem nem került semmibe, a fogadót viszont gonoszul megrövidítettem pár forinttal. Az élet apró (kár)örömei.. ;))

És most, hogy felzabáltam a kaját, persze hogy fáj a gyomrom! Hurrá! Tapsoljuk meg legújabb versenyzőnket! Grr..