Nos, holnap lesz február 7.

6 évvel ezelőtt február 8-án kaptam egy sms-t, hogy Ő előző nap, 7-én meghalt. Egyik napról a másikra. Azelőtti nap még beszéltünk vele telefonon.
Akkoriban Ő volt az egyetlen olyan ember, aki úgy tudott elfogadni, amilyen vagyok. Ő volt az, akit halálnyugodtan felhívtam éjjel 2kor, hogy ez meg ez a bajom, nem rinyáltam, hogy vajon mit fog szólni hozzá, hogy ilyenkor zavarom, mert tudtam hogy nem zavarhatom egyszerűen.

Fura egy figura volt. Mindenhova biciklivel járt. De tényleg.. oda nem ment, ahol nem tudta ezt megoldani.  A legjobb benne igazából az volt, hogy amikor egy problémát leültél Vele megbeszélni, nem mondta azt, hogy ezt vagy azt csináld. Nem adott tanácsokat. Nem tudom hogyan csinálta, egyszerűen csak fél óra múlva azt érezted, hogy milyen baromság volt ezen problémázni, hisz meg tudom oldani!
Komolyan elképesztő figura volt. És akkor, akkor nagyon szükségem lett volna rá..


De ez az év eleje ilyen ám..
Tavaly január 26-án búcsúztam el Kóbormacskamágnes Jesstől, aki 15,5 éven át dugdosta a hideg nóziját a sarkamhoz úgy, hogy métereket ugrottam az ijedtségtől.

6 éve volt, hogy szintén januárban az öreg koffein-függő Cicó is elment, sok sok sok szenvedés, szenvedtetés után :(

Nos igen.. bért kéne csinálni, ehelyett anyázok, egyre cifrábban és egyre hosszabban.
A bérprogram tavalyi verziója annyira jól kezelhető, gyors, egyszerű, de mégis okoska volt.

Ez meg.. tök más, még a struktúra sem hasonlít, átállni elég nehéz, minden máshol van, máshogy van. Ráadásul nem hozta át jól az adatokat, így minden juttatást mindenkinél egyesével kell beállítani, ami az átlag 50fő körüli alkalmazottszámnál nem olyan vicces dolog ám.

Az egészet megnehezíti még, hogy rém lassan reagál a dög, rákattintok valamire, és várok, várok, várok, pedig türelmes típus vagyok (emberekkel nem, de ez máás..), neteztem én mobilról, miközben már mindenhol adsl volt.. az meg az 56k-s modem szintjét sem érte el.. de azért mindennek megvan a maga határa.

Még nincs vége! Időnként, napjában többször is úgy gondolja a szemét, hogy ő bizony lefagy. Persze úgy tűnik, hogy fut, a feladatkezelő szerint legalábbis, de igazából nem. Aztán lehet, hogy nem fagyott le, csak kómába esett, mindenesetre sok hasznom így nincs a dologból. Ééés.. sose lehet tudni, hogy miután kilövöm, aztán újraindítom, milyen adatok maradnak meg benne! Van akinek megmaradnak a módosításai, van akinek nem, van akinek félig.. szóval még egyszer mindent le kell csekkolni, ami rém sok idő, mivel ugye borzasztóan lassú az egész szarkupac.

Most komolyan.. egy jól működő, egyszerű, gyors progit miért is kell upgrade címén ilyen fossá elbaxni?:(( sírok.. tényleg.. és a listázás!!! hát amellett komolyan meg lehet őszülni. És ha mellékattintok.. agyrém.. wááááá

És haladnom kéne nagyon, de egyszerűen ez egy anti-sztahanov program!
Útálom és kész! A régit akarom vissza :(


JA!
Beszéltem anyuval, most van ilyen 3napos kezelésen. Mivel egyszer már majdnem eltette a kórház láb alól, mert vizsgálatok nélkül kapta a kemót, most nem járóbetegként kapja a cuccost, és minden reggel vérkép, meg egyebek, amiből kiderül, hogy érdemes-e folytatni, vagy gond van és inkább kis szünet. Nagyon remélem hogy jól fog reagálni, túl sokat volt már kórházban.
Ha nem a tüdejéről lenne szó, már rohannék füvet rendelni, hogy a mellékhatásokat csökkentsük. Érdekes, ámerikában orvosi célra adnak ilyet, és legális. És akkor jön a közhely, hogy nem vagyunk ott.. hát baromira nem, de ebbe most ne menyjünk bele..

Nnna.. rájöttem, hogy ideje lesz pihenni kicsit. Először is, még pénteken sikerült az alábbi ügyességet feljegyeznem a naptáramba, miután megbeszéltük D-vel, hogy ma találkozunk:

Nos nem a 11 órás bejegyzés a lényeges, hanem a 16 órás.

Óóó jeee.. igen! igen! Ennyire képben vagyok basszus, hogy hétfőre beírom, hogy hétfő lesz! Tényleg aludnom kéne :/

Napközben végre sikerült elmenni a Bankba. Csaba elvitt, aztán nem értettem, hogy ő miért nem húz cetlit. Ja, hogy igazából neki most nem kellett jönni, csak elhozott, mert megígérte, és már jó ideje nem jött össze ennek ellenére.

Nos kiderült, hogy hamarabb kellett volna visszajönni a bankkártya miatt, de mivel akkor még a bankkártyától függött a netes bankolás, ezért inkább így védtem magamtól a pénzem :)
Nem volt gond, minden papírt újra kitöltöttünk, és azóta változott is a rendszer, állítólag előnyére.

Csak az nem tetszett, hogy csak úgy kaphattam meg azt amit akartam, ha vmi 3000ft-os biztosítást is kötök. És mivel már számla, stb minden megvolt már, kénytelen voltam. Nem tudom, ez mennyire törvényes, az ilyen kötelezően kapcsolódó szolgáltatás. Mondtam is az ügyintézőnek, hogy azért ez nem teljesen kóser szerintem, de ő csak mosolygott, hogy neki ezt mondták. Ám legyen.. úgysincs még semmilyen biztosításom..

Az egyébként irtó vicces jelenet volt, hogy mikor negyed óra múltán Csaba odajött érdeklődni, hirtelen minden felgyorsult. Na igen, kiderült, hogy kivel jöttem. De komolyan, eszméletlen volt. Minden papírt csak alá kellett írnom, és a megfelelő dolgokat beixelni, a cégadatokat, számlaszámot, stb-t, amit vmiért mindenhol kézzel kellett kitölteni, már megcsinálták helyettem, hogy "a D. úrnak ne kelljen annyit várnia".. áááháháhááá... majd szólok Csabának, hogy legközelebb ne várjon negyed órát ;D
Szóval ilyen hasznos napunk volt, már tudok utalgatni a cégből.. szuper!

Nade..
D-vel este jól összefutottunk, kisebb szervezési manőverek után. Végülis elég jót sikerült trécselnünk. Kicsit pletykás, kicsit lányos, de amolyan szokásosan nemszázas-meeting volt. Ő is regélt, én is.
No meg büszkültem, mert még szombaton kiderült, hogy amit beadtunk Apeh-ba fellebbezést a vagyonosodási vizsgálat ellen, azt elfogadták, és így 390ezer helyett csak 12ezret kell befizetni, ami viszont jogos is. Nagyon el voltam telve magamtól, de ez ritka alkalom, csak nem mertem beírni a naptárba ;)

Végül megkaptam D adóbevallásást is, és rögtön közöltem, hogy ez így soványka lesz, még kellenek papírok. Örült nekem. Én meg neki, mert hozott három óriási tábla csokit.. tiszta csoki-antarktriszt kaptam :) Az étcsokis-mogyorós tábla volt ám a nagyon finomság! Hmm....

Jó volt látni nagyon, már hiányzott.. jajajajajjjj... :))) Azért nem kellett félteni minket, közöltem, hogy Hiszti Géza illene hozzá, mert hogy ő tipikus pasi, D meg tipikus nő, és már olyan szinten tartottunk az eseményekszálak szövésében, ami már több mint beteges. Hiába, a fantázia.. elég csitrisek voltunk de ez így xx (cenzúrázva) felé néha azért kell..
A végeredmény egy rajz lett, amiben megörökítettük (előre) a nászutukat az egri hegyekben ;D

Íme a nagy mű:Azt  hiszem no comment ;)))
Mivel elég későn sikerült találkoznunk és még később végeznünk, már nem mentem vissza melóba, pedig lett volna mit csinálni.
Főleg, hogy kedden és csütörtökön 8-14-ig áramszünet lesz, ergo nulla esély a munkára. Keddre szabadnapot találtam ki Zanzának, csütörtökre meg mozit szerveztünk, mi majd szombaton ledolgozzuk az áramszünetet, olyankor jobban is megy a munka, nyugi van, meg Zanza is jobban el tud szabadulni. Magamnak meg elrendeltem egy kis pihenést, ami általában nem jön össze, de azért igyekszem.

Na a hétvége aztán irdatlanul fárasztó volt. Úgyhogy a félhulla én lettem a végén, a tervezettől eltérően.. pff.. hát így megy ez..

Kicsit sikerült szundiznom, így az eredeti koránkelés elmaradt. Zanzával amúgyis munkanapot beszéltünk meg mára, hát megkértem, hogy segítsen rámolni. Így már kész profi lesz, ha végre be tud költözni a sajátba.

A biztonság kedvéért, mint mindig, most is becsöngettem a kéróba, mielőtt nyitottam volna az ajtót, nulla reakció után megkezdtük a behatolást. Ami persze nem ment, mert belül kulcs volt a zárban. Az előbbiekben a faßparaszt után FP-nek rövidített humanoid kinézetű egyén nyitott ajtót, ő már ott volt, bár előző nap megbeszéltük, hogy inkább kerüljük egymás társaságát, mi szombaton, ő vasárnap pakolászik.

Mondtam, hogy csöngettem, aszonta nem működik, aztán mutatta, hogy a kaputelefon sem, de olyan hangsúllyal, mintha anyám tette volna tönkre. Ez komolyan hülye.

Még pénteken is rámoltunk kicsit, a már becsomagolt, úgymond vihető cuccokat egy helyre próbáltuk rámolni. Na ezek kicsit másképp voltak koordinálva, ergo szinte minden, ami nem a szoba szélére volt felhalmozva, arrébb lett téve.

Mondta a FP, hogy voltak megnézni a lakást, de semmihez nem nyúltak. Aha, annyi ujjad törjön csak el, ahány dolgot arrébb tettél! Mert ugye fingja nincs arról, hogy a cuccok közül mi törékeny és mi nem. Vagy lehet, hogy röntgenlátása van, esetleg Fragile-érzékenységben szenved... Aztán közölte, hogy hétfőtől neki ki kell adnia a lakást, és ha hétfőre nem végzünk, akkor fizetnünk kell még egy hónapot. Na még mielőtt megszólaltam volna, rájött, hogy oda szúrok, ahova nézek, és kicsit változtatott a figurán. Időnként átcsapott vmi negédes segítőkészségbe, amiből én nem kértem. Hiába no, anyai ágon makacs vagyok:)
Később persze kiderült, hogy hétfőn a takarítóbrigád jön, úgyhogy még gyakorolnia kéne ezt a kamu dolgot.

Pedig ha rajtam múlt volna, eggyel több lett volna ez a szám, az biztos. Ilyen egy fa*paraszttal rég találkoztam már. Legszívesebben lehajítottam volna az emeletről a figurát.

Persze a sztori nem itt kezdődött, ez csak a folytatás.

Még január elején szólt anyu, hogy felmondja az albit, felesleges fizetnie, úgyis sokat lesz kórházban. Mondta, hogy tökjófej volt az ürge, mert a különleges helyzetre tekintettel elnéz az egy év letelte előtti plusz egy hónap kifizetésétől, és mivel 2 havi kauciót kapott, a december meg előre lett kifizetve, így a januárt levonva a maradékból rendezhetjük a rezsit. Ha a rezsi több (ami kizárt), akkor ráfizetünk, ha kevesebb, akkor nem kérjük a különbözetet, mivel hát jófej meg ilyenek.

Amikor én beszéltem a paraszttal az ürgével, akkor már hirtelen nem is tudta pontosan, hogy anyu előre vagy utólag fizetett-e, hát meg kell néznie a szerződést, mert nem emlékszik, és hogy a rezsit lelakni, háát, majd a szerződés megmondja. Itt már nem volt kóser az ember... ööö.. szóval ő..
Folyamatosan ment a nagy körbetelefonálás. Anyu beszélt az ürgével, hívott engem, hogy miben maradtak, én beszéltem a pacákkal, és nekem már tök mást mondott, ekkor én értesítettem anyámat, és így tovább... de legalább nem unatkoztunk.

Először akkor kezdett el igazán idegesíteni a fa.. FP, mikor megbeszéltük, hogy 20-ig én nem nagyon érek rá, mert 10-én bér, 20-a meg áfa, és a saját munkám is elég időt elvesz, nem még két ember melója. Baromira megértő volt, hogy anyu közben lélegeztetőgépre került, meg mennyire sajnálja, és hogy akkor majd ő elmegy a lakásra, takarékra teszi a hérát, mert hogy én ahhoz nem értek, és leírja az óraállásokat, annál sokkal több nem lesz a rezsi, és akkor már csak valamikor össze kell futnunk elszámolni, meg 31-ig kirámolni a lakást, persze szigorúan 20-a után, addig csak nyugodtan dolgozzak, meg jajdesajnálja.

Na kb két napig bírta ki, aztán kezdett hívogatni, hogy mikor költöztetem ki anyut. Már zavart az ipse rendesen, ráadásul sokszor nem is arról a számról hívott, amit megadott nekem. Én amúgysem veszem fel az ismeretlen számot, ha meg nem is írja ki, akkor pláne nem tudok vele mit kezdeni. És még ő volt felháborodva, hogy nem hívtam vissza, mikor nem is tudtam, hogy ő hivogatott! Így elég hamar elfogyott a türelmem.
Amikor meg egyre inkább sürgette a lóvét, és egyre jobban csavarta az ügyet, már a negatív stokkba rámoltam a pasit.