Nos, holnap lesz február 7.

6 évvel ezelőtt február 8-án kaptam egy sms-t, hogy Ő előző nap, 7-én meghalt. Egyik napról a másikra. Azelőtti nap még beszéltünk vele telefonon.
Akkoriban Ő volt az egyetlen olyan ember, aki úgy tudott elfogadni, amilyen vagyok. Ő volt az, akit halálnyugodtan felhívtam éjjel 2kor, hogy ez meg ez a bajom, nem rinyáltam, hogy vajon mit fog szólni hozzá, hogy ilyenkor zavarom, mert tudtam hogy nem zavarhatom egyszerűen.

Fura egy figura volt. Mindenhova biciklivel járt. De tényleg.. oda nem ment, ahol nem tudta ezt megoldani.  A legjobb benne igazából az volt, hogy amikor egy problémát leültél Vele megbeszélni, nem mondta azt, hogy ezt vagy azt csináld. Nem adott tanácsokat. Nem tudom hogyan csinálta, egyszerűen csak fél óra múlva azt érezted, hogy milyen baromság volt ezen problémázni, hisz meg tudom oldani!
Komolyan elképesztő figura volt. És akkor, akkor nagyon szükségem lett volna rá..


De ez az év eleje ilyen ám..
Tavaly január 26-án búcsúztam el Kóbormacskamágnes Jesstől, aki 15,5 éven át dugdosta a hideg nóziját a sarkamhoz úgy, hogy métereket ugrottam az ijedtségtől.

6 éve volt, hogy szintén januárban az öreg koffein-függő Cicó is elment, sok sok sok szenvedés, szenvedtetés után :(