Ahhoz képest, hogy elég későn aludtunk be, relatíve korán keltünk. H átvette a házigazda szerepét, és próbált kávét csinálni nekem is. A kávé jó lett, csak a fél tonna cukor hiányzott belőle :) Utána hármasban, párdon, négyesben reggeli a szomszédban (Zsiráf is velünk lógott természetesen), nekem persze nem sok semmi volt, így megihattam D maradék narancslevét :)

Kaptunk D-től "bérletet" is. Vagyis nem is tőle kaptuk, csak segített nekünk elintézni. Napi 3 fontot töltöttünk fel az oyster nevű kártyára, ezzel tök sokat lehet buszozni, mert 3 fontnál megáll a számolás, mindegy hányszor húztuk le a buszon a csipogtatónál.
Maga a kártya 4 Font, utána fel lehet tölteni, amire szeretnéd, állítólag rengeteg féle bérlet létezik. Szóval ha mínuszba mennél, akkor azt az utazást még engedélyezi, amelyikkel mínuszba mész, aztán ha feltöltöd megint a kártyát, akkor azt is kifizeted, vagy eldobod, és veszel újat.

Biztos úgy van kitalálva, hogy 4 Fontnál több mínuszba ne tudj menni, szóval ez így mindenképp megéri mindenkinek. :)

Na igen, voltam Londonban. Múlt hétvégén.

Az egész úgy kezdődött, tök spontán, ahogy illik, és ami rosszul eddig még nem végződött. H írt egy levelet, hogy megüresedett egy helye London felé, és ha már úgyis D-hez menne, és mindketten ismerjük, akkor miért ne mennék én vele? Nem kellett sokat unszolni, az időpont is megfelelőnek tűnt, bár vészesen közel a mérleghez, de legalább áfa után. Ennyi meg jár.

Utolsó pillanatban még mindig nem tudtam, hogy utazzam-e. Mert hát ugye annyi a meló, és különben is olyan régen mozdultam ki otthonról, és mennyi idő és ááh, nekem ehhez nincs kedvem, inkább ázok 3 napig a kádban.
Aztán csak eldöntöttem tényleg szinte aznap, hogy jó akkor megyek mégis. D biztos megöl, ha nem megyek, és ráadásul megigértem, és hiába fizetem ki a részem, azért nem lenne szép dolog H-t cserben hagyni az utolsó pillanatban. Na meg túl akartam élni D következő pesti látogatását, biztos belefojtott volna a kávés fagyimba :)

Úgyhogy mindezeket megelőzendő, szépen rávettem magam az utazásra. Mondanom sem kell, hogy a bepakolás cirka 5 perc alatt történt, és melóból indultam. Előtte a macskát feltankoltam kajával, és egy "dugi"-adagot a kádban helyeztem el, hogy ne egyen meg mindent egyszerre, viszont ha éhes lesz, tuti megtalálja (így is lett :)

Az első verzió az volt, hogy Zanza visz a reptérre, kölcsönkért autóval. Csakhogy aznap volt az ovisnap is, így hiába engedtem el hamarabb, hogy minden beleférjen az idejébe, csak nem jött össze. Én persze egyre idegesebb lettem, és ötpercenként akartam meggondolni magam. Időközben utánanéztem, hogy a laptopot nyugodtan vihetem, arra csak olyan korlátozás van, hogy ki kell venni a táskából és külön világítják át, egyébként kézipoggyászként vihető. Szuper, akár dolgozhatok is! Persze D befenyített, hogy ha dolgozni merek, fejbevág keményen. Majd székre állok, nehogy elérjen:)

Szóval ott tartunk, hogy fél 7, chek-in úgy kb 8ig, az út meg jó esetben is fél óra, bkv-val  még több. Ekkor hívtam Zanzát, hogy mi van, merre tart. Közli, hogy inkább hívjak taxit, nem ér ide. Aha, dejó.. gyorsan kirohantam az automatához, mert kp persze nem volt nálam, taxit hívtam, közölte hogy fix 4600, legalább biztos elég a tízezresem. Hét után pár perccel értem oda, pedig 40 percet jósolt a sofőr. Jó gyors volt, hálistennek sehol semmilyen dugó.

Az ott a sok apró üvegcafat között egy bádog(?)elefánt volt fénykorában, és mindig volt benne valami finomság, amit persze csak én nem ehettem meg :)

A fániért (is) kár :(

Szóval az úgy kezdődött, hogy csütörtök reggel Hiszti Géza hívására ébredtem (vagyis már ébren voltam, de még boot-olás közben), hogy ki ment el utoljára szerdán.

Mondom valszeg a takesz, mert én mikor éjfélkor hazahúztam sajgó beleimet, akkor még ő lenn sepregetett. Amúgy ha 6ra jön, általában 2ig takarít. De miért? Hát mert a szép nagy kerek üvegasztalka az emeleti folyosón ripityomra, meg kárikittyomra van zúzva, minden tiszta szilánk. A biztonsági  szolgálat szerint fél 1kor volt beriasztva.
Ahamm.. hát érdekes, sehogy sem jön össze logikusan. Persze logikát sok embertől nem lehet várni. Illogikusan sok lehetőség van, logikusan csak kettő:
- direkt volt (nem hiszem)
- véletlen volt, és berosált, de arra maradt lélekjelenléte, hogy beriasszon futás közben..


Közelebbről meg így néz ki:

Most már csak az a kérdés, hogy a kerek üvegasztal vázával vajon mit kezdjünk, egyelőre ott áll magányosan a folyosón, a székek már szóra sem méltatják :(
Méltóságot az üveglap nélküli asztaloknak!

Szóval ötleteket várok ezügyben! Addig pár saját, indításképp:

- extrém hullahopp
- pókerasztal illuzionistáknak
...