No meg:

Ezeket Bélapátfalván lőttem ma, az Apátságról kattintgattam. Kis színt adtam neki, mert az eredeti elég vérszegény :)

Nade ugye ajándok lónak ne nézzük a farát! :)))

A kirándulás többi részét majd holnap (illetve ma), ha nem felejtem el, de az is lehet, hogy majd egyszerűen nem lesz kedvem leírni. De persze soha nem lehet ezt tudni nálam. Még én sem szoktam tudni.:)

Rohanok, üldöznek, elkapnak, megvágnak, kiszabadulok, rohanok, már azt hiszem megúszom, mikor hátulról elkapnak, és elvágják a torkom. Érzem.

Sétálok, rám támadnak, elveszem a kését, de csak üt tovább, megszúrom, de nem történik semmi, mintha origamikéssel védekeznék, és üt, és üt. Érzem ezt is.

Alienekkel harcolok, de kifogy a fegyver, futok a bázis felé, hogy megcselekedjem, amit megkövetel a haza, értesíteni akarom őket, hogy elbuktunk, közeleg az ellenség, de a kerítésről lecibál, már nincs lábam, és áthatol rajtam az állkapcsa. Jaja.. érzem bizony.

Jön a Veszély, katasztrófa, biofegyverek, ideggáz, méreg, óriási földrengés, cunami, atombomba, nukleáris eső, mindegy. Tudjuk hogy jön, hogy úton van. Mindenki menekül, rohan valamilyen általa biztosnak tekintett pont felé. Én meg velük szemben rohanok haza, mert otthon vannak egyedül az állatok. Álmomban még él a kutyám, és a másik macsek is. Rohanok, és küzdök a tömeggel, mert nem hagyhatom őket egyedül. Inkább porladok szét őket átölelve, a közelükben, együtt, minthogy hagyjam őket elpusztulni magukban, nélkülem, miközben én túlélem. Nincs is élet nélkülük. Ha meg túléljük, ott kell lennem velük, nem éhezhetnek, nem maradhatnak magukra. Inkább lefaragom a húst magamról és megfőzöm nekik, de nem, nem és nem hagyom őket egyedül! Rettegek, és rohanok és rohanok, rohanok, és hiába látom már a gombafelhőt, nem érdekel, csak futok hogy hazaérjek mihamarabb hozzájuk. Szükségük van rám, és szükségem van rájuk.

szeretnék lenni, hogy aztán a szuperpozíció állopátaban egyszerre az élet több variációját próbálhassam ki, vagy hogy a multiverzumban egyszerre sok én éljen különböző életet. Vagy csak Schrödinger macskája szeretnék lenni, hogy egyszerre élhessek is meg nem is, a lényeg, hogy a végén a kvantumot összeroppantva választhassak a nekem tetsző verziók közül.

Aztán, amilyen ügyes vagyok, én leszek Schrödinger doboza. Végülis már van közös vonásunk, hiszen van egy macskám....

Mivel jó ideje vagyok már betegállományban, így időm mint a tenger, két alvás között csinálni is kéne valamit. A triatlont kilőttem, inkább belevetettem magam az archiválásba. Ez úgy néz ki, hogy az évek óta felgyülemlett, és többé-kevésbé (inkább kevésbé) rendszerezett papírok szétszórva a lakás egész területén (ha nem lenne hideg, meg szél, még az erkélyen, pardon loggián is), én meg egyesével rakosgatom el a dokumentumokat, újabb és újabb dossziékba.

Így aztán ma megtudtam, hogy:
- a Dungeon Siege II-t* 2007.01.25-én vettem meg, egy nappal azelőtt, hogy Jessie-kém itt hagyott
- utoljára 2007.01.14-én vettem magamnak melltartót, harisnyát és parfümöt
- 2006.07.01-én találkoztam az azóta is működő mosógépemmel
- idén áprilisban kicseréltem egy L-es felsőt M-esre a Jeans Clubban

*Igen, megőrzöm a játékok és filmek nyugtáit, először is egyszerűbb, mint listát írni, hogy milyen filmjeim vannak, másodszor meg sose lehet tudni a mai világban, hogy mit kell majd egyszer bizonyítanom.

Ja igen, és azon kívül, hogy kezembe akadt rengeteg fel nem használt jópofa, vicces, aranyos, romantikus (Garfieldos, Micimackós, bugyuta) képeslap, megtaláltam ezt is, amit még én rajzoltam Drágámnak, még a naaagy zománcunk elején (vagy románc, tökmindegy:).. ööö.. hát jah, nem vagyok egy Rembrandt, inkább egy korai Picasso:
 

Szóval kiderült, hogy éveken át feleslegesen gyúrtam szempillára, mert gyomorra kellett volna. Na igen, a gyomrom záróizmai gyengébbek a tv-néző izmommál. Edzőtáborba velük!

(Akit csak az érdekel, a diagnózishoz vezető rögös út nem, az először is bekaphatja, másodszor meg lapozzon a végefelé:)

Ja igen, nna, voltam gyomortükrözésen. Bár ezt a leleten úgy hívták, hogy: oesophago-gastro-bulboscopia. A következő csillagot, amit én fedezek fel, erről fogom elnevezni.

Azt mondjuk nem vágom, minek adtak időpontot fél 8-ra, ha még csak akkor kezdenek beszállingózni a gasztróra. Biztos vmi gasztroenterológiai kituddtöbbtöményetinni találkozó volt előző este, szerintem az orvosok nyertek 2:1 -re a nővérek ellen. Így aztán 8 körül hívtak be, aztán ott még csücsülhettem a műszerek között a gondolataimmal, amik valahogy nem bírtak elvonatkozódni a helytől. Még jó, hogy volt már ilyenem, nagyjából tudtam, mire számíthatok.