Mullian, a sas, kunyhót épített a magas yaraa:n (a: = umlaut), vagyis a fehér eukaliptuszfa tetején. Ott élt törzsétől messze Moodaival, opossum-feleségével, és Moodaival, opossum-anyósával. Velük élt Butterga is, a Buggoo, azaz a repülőmókus törzs leánya. Butterga barátnője volt Moodainak, Mullian feleségének, és távoli leszármazottja a Moodai törzsnek.
   Mullian, a sas, emberevő volt. Ezért nem lakott együtt a többi fekete emberrel. Hogy kannibál vágyait kielégítse (a legendákban mintha az állatok is emberek lennének - én), nagy lándzsával járt portyázni - vagy négyakkora volt ez, mint a rendes lándzsa. Ha talált egy fekete embert, aki egyedül vadászott, megölte és felvitte a kunyhójába, a fa tetejére. Ott aztán Moodai és Butterga megfőzték, és négyesben megették: mert az asszonyok, akárcsak Mullian, emberevők voltak.
   Így tartott ez jó sokáig. Végezetre Mullian már annyi embert elpusztított, hogy a barátaik elhatározták: kiderítik, mi történt velük, és rá is bukkantak a legutoljára eltűnt ember nyomára. Követték a nyomát, egészen odáig, ahol megölték. Ráleltek gyilkosának nyomára és azt követve, elértek egészen a yaraa:nfáig, ahová Mullian a házát építette. Föl is akartak mászni a fára, de magas volt és sima, így aztán sok hiábavaló kísérlet után föladták a reményt. Ahogy ott keseregtek kudarcukon, eszükbe jutott Bibbi, a híres famászó harkály. Segítségül is hívtak két fiatal Bibbit. Az egyik eljött és magával hozta  barátját, Murra-wundát, a kúszó patkányok törzséből.
Alig hallották meg, mit kívánnak tőlük a feketék, már a fához is siettek ezek a híres famászók, és kúszni kezdtek felfelé a yaraa:non. Estig még csak a fa derekáig értek, itt leteleptek az egyik ágra. Reggel megvárták, míg Mullian elmegy, akkor aztán másztak tovább.
   Végre elérkeztek Mullian kunyhójához és egy alkalmas pillanatban be is surrantak. Mikor már benn voltak, a kunyhó egyik sarkában sietve elrejtettek egy parázsló ágat, és nagyon vigyáztak, nehogy az asszonyok megneszeljék, hogy ott vannak. Akkor aztán szép csöndesen megint lemásztak; hírük-poruk se maradt.
   Napközben az asszonyok egyszer-egyszer pattogást hallottak, mintha égne valami. Körülnéztek, nem láttak semmit, de mivel az ő tűzük is égett, nem törődtek vele; gondolták, néhány fűszál esett a tűzre, az pattog.
Bibbi és Murra-wunda, miután a zsarátnokot elrejtették és leértek a földre, elmondták a fekete embereknek, mit végeztek odafenn. Azok meghallgatták tervüket, hogyan akarják Mulliant kiperzselni, de féltek, hogy az égő fa eldől, hát egy kissé távolabb húzódtak, onnan már biztonságban figyelhették az eseményeket. S nagy volt az örömük, ha csak rágondoltak is, hogy túljártak ellenségük eszén. Bibbi és Murra-wunda pedig boldog volt, mert mind a fekete emberek dicsérték ügyességüket és okosságukat.
   Délidő után hazajött Mullian. Mikor a kunyhó elé ért, felakasztotta hatalmas lándzsáját. Aztán bement és leheveredett, mert nagy volt az ő fáradtsága és kicsiny a nyeresége.Nemsokára hallja, hogy a nagy lándzsa leesik. Felugrott és visszatette a helyére. Alighogy visszafeküdt, hallja csak újra, hogy leesik. Felkelt hát és még egyszer visszarakta a helyére. Ahogy visszament a fekhelyére, láng csapott fel a kunyhó túlsó sarkában.
   Rákiáltott a három asszonyra, akik éppen főztek, azok is odarohantak tüzet oltani. De tehettek, amit csak akartak: a tűz csak jobban elharapózott. Mulliannak leégett a fél karja, a két Moodainak megégett a lába, Butterga is csúnyán megpörkölődött.
Már látták: hiába viaskodnak a lángokkal; sorsára hagyták hát a kunyhót és csak a menekülésre gondoltak. Az ám: de már késő volt. Ahogy ki akartak menni, rájuk szakadt a kunyhó teteje. Mire a tűz elhamvadt, a yaraa:nfa lakóiból márcsak üszkös csontok maradtak.
   És a fekete emberek is csak ennyit találtak ellenségeikből; de a legenda szerint Mullian, a sas, az égben él, mint Mullian-ga, a hajnali csillag, oldalán egy kis csillag, ez a fél karja, másik oldalán egy nagyobb csillag, ez meg a felesége, Moodai, az opossum.

Igen, az. Egy páros szám hogy képzeli, hogy felrúgva a tendenciákat, osztható páratlannal? Ő az egyetlen páros számjegy, ami ilyen példátlan magaviseletet produkál. Felháborító!
Nem, nem szeretem a páratlan számokat. Megvan persze a maguk bája, de olyan sikamlósak, gömbölydedek, nyúlósak, ragadósak a páratlanok.
Persze a párosak! Erősek, határozottak, karakteresek, ellentmondást nem tűrőek! Kivéve a hatost. A kis renegát. Rosszabb a páratlanoknál is. Az ilyen viselkedés egyszerűen megbocsáthatatlan.Grr...

(Meseügyileg, ha marad döntetlen az állás, akkor csukott szemmel bökök, és az nyert.)

Ma kezdődnek a Miskolci Egyetemi Napok, és eltart egészen szombatig. Az egyetem szerencsére messze van, de a péntek-szombat éjszakát szerintem fülbe öntött ólommal tudom majd elviselni. Erről ennyit.

Mesék mellett a következő dolog, amivel boldogítanálak titeket, az Naszreddin hodzsa kópéságai és a könyv fejtörői:)
 

Az uralkodó kegye

   Amikor a távoli Damaszkuszból megérkezett végre a szír pasa követsége, a buharai emír úgy döntött: udvaroncait megajándékozza arannyal és igazgyöngyökkel kivarrott csodaszép kaftánokkal. Mikor aztán az emír könyvtárosára, Naszreddin hodzsára került a sor, az uralkodó egy kikészített szamárbőrt küldött a bölcsnek. Parancsát azonnal teljesítették.
   Este az udvaroncok mind felöltötték az új kaftánokat, hogy az emírt megörvendeztessék, és a szírek előtt méltóképpen mutatkozzanak az ünnepélyes fogadáson. Naszreddin hodzsa hátára vetette a szamárbőrt, és ebben az öltözékben érkezett az emír palotájába.
   Már az ajtónál nevetés és rosszindulatú suttogás fogadta a tiszteletreméltó bölcset.
- Nem nektek, hanem nekem kéne vidámnak lennem, óh nagyurak. Nagyot tévedtek, ha azt hiszitek, hogy kitüntettek benneteket. Nem vagytok képesek e világ ügyeit a bölcsesség szemével szemlélni - mondta a bölcs a rajta mulató, előkelő szír és üzbég vendégek közé vegyülve.
- Uralkodónk e tettével mutatta ki határtalan kegyét méltatlan személyem iránt. Hisz a buharai emír - sokáig éljen a mi urunk! - nektek mindnyájatoknak a palota ruhatárából küldetett kaftánokat, de csupán egyedül nekem adatott oly ruhát, amelyet saját testéről vetett le...

:) Lehetne tanulni :)
 

A múltkori pakkból még maradt két könyv, amit elolvastam, de nem írtam még róluk. (Most sem fogok:) és van még kettő, amit még nem olvastam el, és még régebbről kettő, amit majd szépen lassan.

Neil Gaiman: Sosehol - előre csak annyit, hogy áááá.. imádom, Vonnegut titáni szérenjei (amit Franktől kaptam, stafétakönyvként, aztán kölcsönadtam, és még nem kaptam vissza, ezért megvettem, mert iszonyat jó) után ez lett a második kedvencem,
Neil Gaiman: Coraline - meg akartam nézni a filmet, de előtte a könyvet választottam
Richard Morgan: Törött angyalok - ezt kezdtem el most
Raoul Renier: Acél és oroszlán - én ezt szerintem már olvastam, de most végre megvan..
Az első három könyvet alapos kutatómunka alapján válogattam, mégpedig az endless.hu-n és az isoldeolvas.freeblog.hu-n megtalálható kritikák győztek meg. Nem ismerem őket, de leírások tetszettek, így aztán fontos lett a véleményük. Örök hála Soseholért!!
Van még két olvasnivaló Kurt Vonneguttól, az Isten hozott a majomházban és a Börtöntöltelék. Ezekkel együtt már 8 van meg, és az említetten kívül további 3 még kölcsönben van (nemtom visszakerül-e). Szép lassan meglesz mind, mert meg kell hogy legyen. Még a könyvekből készült filmek is megvannak, pedig hát Vonnegut írását filmre vinni.. nincs olyan rendező, aki azt a fantáziát vissza tudná adni.

Most meg már várom a következő pakkot, amik ezek:

Richard Morgan: Valós halál - ez mondhatjuk, hogy a Törött angyalok előző része (szintén a kritikák alapján kiválasztva)
Stephenie Meyer: A burok - ezt egy olyan ember fordította, akit nem ismerek, de a blogját (mindkettőt) szoktam olvasni, és abszolút hasracsapásos választás, csak a leírás alapján
Karen Rose: Halj meg értem és Joseph D'Lacey: Hús - úgy kerültek a látómezőmbe, hogy a fordítójával sikerült egyelőre még csak neten megismerkednem, és tanácsot kértem tőle, felvázolva az ízlésemet, és meggyőzött, és kiváncsi vagyok:)
Karin Slaughter: Sebek - leírás alapján választottam, mert a Karen Rose könyvhöz volt egy egyet fizet kettőt kap akció (a Librinél, mert amúgy az Alexandrától rendelek, de ott nem volt meg a Burok, és ha az ember már olcsóbban rendel a neten, mintha boltban venné, akkor a szállításra ne fizessen már, szóval kell a mennyiség a tízezer zséhez), úgyhogy még jó, hogy örülök egy ingyenkönyvnek! :)

Ennyit a könyvekről. Hogy miért is írtam le? Mert várok egy hüle programra, hogy dolgozzon, és közben nem tudtam mit kezdeni magammal, a lapok meg rámköszöntek, hogy hellóó, híresek akarunk lenni, és én akkor most megadtam nekik azt a 15 percet (vagy másodpercet:)

Szóval kéremszépen brutálisan elvéreztem egy eq-teszten (érzelmi intelligencia), amit kiegészítettem a rendszerező intelligencia (sq) teszttel. Nos.. érdekesek jöttek ki :)
(Ha megcsinálnád a tesztet, akkor zavaró lehet, hogy az ékezetes betűk krixkraxok, de szerintem így is érthető)

EQ-teszt: a pontszámod: 16
A nők átlagosan 47, a férfiak 42 pontot érnek el. A legtöbb Asperger szindrómás, vagy súlyosan autista 20 pont körül teljesít. A pontszáma alapján Ön (most tegeződünk, vagy magázódunk?:) az átlagosnál szerényebb képességekkel rendelkezik mások érzéseinek megértése, és az azokra való helyes reakciók terén.

SQ-teszt: Ön 39 pontot ért el.
A nők átlagosan 24, a férfiak 30 pontot érnek el. Az Ön rendszereket elemző feltáró, megértő képessége átlagos. (a nőkéhez képest szerintem ez nem is átlagos:)

És akkor keverjük a kettőt:
Simon Baron-Cohen, a brit Cambridge University autizmussal foglalkozó kutatóközpontjának vezetője szerint az emberi agynak alapvetőn három típusta van: a nőies, a férfias és a kiegyensúlyozott, mindkét nem jellegzetességeit magán viselő.

Ha kitöltötte a teszteket, és megkapta az EQ és SQ értékeit, helyezze el magát a koordináta rendszerben.

Extrém értékek
A jobb alsó sarokba az extrém férfias aggyal rendelkezők kerülnek, közülük a 20 pont körüli EQ-val rendelkezők nagy valószínűséggel autisták.

Oké, hogy csak egy teszt, és ennél több kell, de azért ilyenkor elgondolkodom azon, amikor évekkel ezelőtt egy pszichoismerősöm közölte hogy autisztikus vonásaim vannak, az egyik főnököm meg kerek perec megkérdezte, hogy: "Te, nem vagy véletlen aspergeres?"

Nem magyarázok be semmit, csak meghökkentem, és elgondolkodtam. Ez egyébként nem az első eq teszt, amin elvérzek, ezek szerint nem véletlen. Amúgy meg.. valszeg csak simán el vagyok kúrva agyilag, ezen nem változtat, hogy miért, és azon sem változtat semmi, hogy a beilleszkedést nem nekem találták ki :)

Amúgy meg. Vannak ezek a kis beépíthető kütyük, amik megmutatják, hogy a blogot honnan olvassák. Több félét is nézegettem, próbáltam. Ami Pyryék blogján van az Miskolcról villog, mikor olvasom őket. Ez meg itt az enyémen, meg Budapestre tesz. Ez tuti, hajnalban kipróbáltam, és engem számol. Pedig úgy megörültem már, hogy valaki 3x végigolvasta a hülyeségeimet.
Azt viszont nem értem, hogy miért látnak két városnak. Most akkor ezek mit figyelnek? Hú, de gyűlölöm, ha valami homály-faktor, és nem értem, és nem látom a logikáját.. grr.. pedig már majdnem megírtam üdvözletemet a városoknak.. de így :/
Most légy okos domonkos Domokos!