.. mondja verébnek, hogy fatökű lepkevadász!

Na. Én valahogy nagyon elbaszottul vagyok programozva! Ki volt az a hülye, aki a biológiai órámat összekavarta? Hajnali 4kor nekiállni főzni, meg takarítani! Addig csak az ülőmunka megy, 4 körül, meg mint akinek chilit szórtak a seggébe, nekiállok buzgón almot takarítani, cilát etetni, közben főzök, elrakom a tiszta edényeket (nem volt víz, meg füst, működött rendesen a gép), berakom a koszosakat, porcukrot zizzentek, sepregetek, felmosok. Ez úgy 6 ig. Akkor megcsodálom, hogy milyen szép világos van, meg kinyitom az ablakot, behívom buenos aires-t, körmölgetek még, klikkolgatok, gépelek, aztán san fransisco utcáin alszom max 5-6 órán át.
Ez hogy? És miért? És ki?

Ja persze, alig van már altatóm, meg ilyenkor pörgök is, és az jó (-nak tűnik), de akkor sem értem.

A menü egyébként ma: túrós derelye porcukorral, tejszínhabbal (kevéssel!), és instant kakaóporral. Tudok élni :)

   Úgy döntöttem bátor leszek, és kitisztítom a mosogatógép szűrőjét, mindent lecsavarok, amit le lehet, meg vissza, és most elindítottam megint. Nem igazán szeretem a kézi mosást, részben víz- és időpazarlásnak tartom*, részben meg nem túl higiénikus szerintem, mosásonként dobnám ki a szivacsot. (*szóval én úgy mosogatok, hogy egy adag mosogatószeres forróvízben megmosok mindent, a tányérokat először szemből öblítem, aztán a hátát, aztán megint szemből, és egyet szemből billentősen, a poharakat háromszor öblítem ki - de ezek nem tudatos dolgok, inkább rituálék, ez tölt el jó érzéssel.. na és akkor jön a folyó hidegvizes öblítés, ugyanígy, aztán meg bajban vagyok, hogy hol szárítsak, mert ronggyal szintén nem törlök el semmit, mert az sem túl tiszta.. - szóval egyszerűbb a mosogatógép:) A gép működik, fura szag az van, de csak közelről, és egyelőre nincs tenger a konyhában. Lehet drukkolni!

   Na és akkor amiről írni akartam. Ezt a két könyvet kivételesen egymás után sikerült olvasnom, bár nem közvetlenül, de legalább jó sorrendben. (Emlékszem, az Aliens sorozatot a végén kezdtem - igen, én azt is olvastam, sőt a Predator is megvan - volt?- , meg a Rambo is :P) - A sorrend amúgy nem fontos, külön történet a kettő.
Ha jól emlékszem, éppen karajcsont alkalmából nézegettem mindenféle fotókkal teli kiadványokat, amikor a kezembe akadt "A halál angyala". Miután telepakoltam a kosaram, csak visszamentem. Háromszor. Végül győzött a vágy :)
   És nagyon nem bántam meg!! Mostanában könyvet is csak kritika alapján érdemes venni, mert nem olcsók (jó, lehetnének drágábbak is), ezekből nem lehet 299 Ft-ért kikapni egy jó darabot a sarki boltban. Úgyhogy szerencsém volt!:) Akkor a könyvek:

Ami azonos mindkét könyvben, hogy ugyanaz a bagázs nyomoz:
- a magyar származású pszichodoki: Laszlo Kreizler, aki maga is egy érdekes eset, de nekem pont emiatt jött be
- Mr.  Moore, a sűrűn ittas újságíró, összeköttetésekkel - az ő szemével éljük át az első történetet
- Sara Howard, a városi rendőrség első női alkalmazottja, aki titkárnőnek álcázva bonyolódik az első ügybe
- az Isaacson testvérpár (rendőrök), akik szeretik az újfajta bizonyítási és nyomozói módszereket kipróbálni, sűrűn kukkantanak a mikroszkópba
- "Csöves" Stevie, az egykori kisstílű fiatalkorú bűnöző, akit Kreizler karolt fel, és bár felhagyott régi életmódjával, időnként mégis feltör egy-két zárat - a második történet az ő "tollából íródik"
- Cyrus, a nagydarab csendes néger, szintén Kreizler pártfogoltja, időnként zongorázik, időnként meg még nagyobb :)

"A halál angyala" 1896-ban játszódik, New Yorkban. Sorozatgyilkosság. Csonkolás. Az áldozatok fiúk. Gyerekek. Prostituáltak. Egyszerre. A zsaruk tanácstalanok, és az eszközeik is végesek - akkor még. A rendőrséget vezető Roosevelt felkéri Kreizlert, hogy segítsen neki megtalálni az elkövetőt, mert ez az ő asztala, azonban ezt titokban kell tennie, mert a modern teóriái így is kicsapták már többeknél a biztosítékot. Így verbuválódik össze a kis csapat.
Az áldozatokon elkövetett egyre durvább rituálékból, a tetthelyekből és környezetükből próbálják visszafejteni a szörnyeteg jellemét, és múltját. Egyre másra kerülnek elő a nyomok, egyre többet tudnak meg egy iszonyatos gyerekkorról, és mivel sejteni vélik, hogy mikor fog újra lecsapni, és talán azt is, hogy hol, az idővel is folyik a harc. Valamint mindenkivel, akinek baja van az orvossal, vagy a rendőrökkel, vagy csak az érdekei úgy kívánják.
Vannak ráeszmélések, tévedések, vér, ártatlan áldozat, korrupció, sok lovaskocsi, idővel futás, furfang, rászedés, sok víz, szemek befőttesüvegben, háztetőn mászkálás. Izgi:)

"A sötétség angyala" az előző sztori után kb egy évvel játszódik. Sara magánnyomozói irodát nyit "csak nőknek" (más úgyse menne el egy nőőőhöz). Nagyon unja már a férjek és vélt vagy valós szeretőik utáni leskelődést, amikor egy nő felveszi vele a kapcsolatot. Elrabolták a kislányát. Fényes nappal. Emberektől nyüzsgő területen.  Nem sokkal később véletlenül meglátja a kislányt egy vonaton, egy vad tekintetű nővel.
A gyerekrablás politikai célú is lehetett, ezért tiltotta meg a férj, hogy bejelentsék az eltűnést, de Sara sokkal mélyebb indíttatást lát az ügyben, és összehívja a bandát.
Egy igazán ügyes női rajzoló megalkotja a vonaton látott nő arcképét. A rajz alapján hamarosan kiderítik, ki a tettes, a múltjában való kutakodás során folyamatosan és megdöbbentő számmal kerülnek elő a tragédiák, és a szereplői mind gyerekek. És felnőttek, akik az útjában álltak. Vagy épp állnak. Egy rafinált, gonosz személlyel van dolguk, aki összeszűri a levet az egyik bandafőnökkel, így olyan védelem alatt áll, amivel még a rendőrség sem mer szembeszállni.
Van itt betanított görény, titkos bunker, egy rettegő város, még több berosált ember, betört fejek, saját démonokkal való harcolás, több szálon futás, utazások, aprócska bennszülött méregnyíllal, rendőrgyilkosság, bődületes manipuláció, egy sok éve hallgató lányzó szórabírása, tárgyalás, tengerészgyalogság.
 

A könyvek nagyon izgalmasak, nagyon lendületesek (főleg a második), sokszor csak úgy kapkodja a fejét az ember, hogy mi hol merre mi történt? Az ember szeme csak úgy falja a sorokat, az újabb és újabb infók szinte beledöngölik magukat a fejbe, futunk mi is, látjuk a testeket, félrekapjuk a fejünket az ütés elől. "A sötétség angyala" majdnem 700 oldalas, mégis két levegővétellel megvolt. Egyszerűen nem bírtam letenni.

Viszont. Amitől én mindig menekülök egy könyvben, az a több oldalas leírás. Hát itt (mindkét sztoriban) van bőven. A könyv részletesen bemutatja a századforduló városát, az épületeket, a társadalmat, a bandákat és főnökeiket, a nyilvános házakat, sőt, még a berendezést is. Ezeket a részleteket én átugrottam, de lehet hogy elolvastam volna, ha nem lett volna annyira izgalmas a történet.
A gyilkos személyiségek nagyon jól be vannak mutatva, egyre több és több infót tudunk meg róluk, egyre szélesebb a látószögünk, és a végén időnként még sajnálni is eszünkbe jut őket.
 

Aki bírja a pszichológiai és a józan ésszel történő profilkészítést, annak tuti tetszeni fog. :)

Tegnap a papíranyahajók elsüllyesztése előtt befejeztem ezt a könyvet. Végre.

Nos, aki szereti a szövevényes sztorikat, annak nagyon való ez a könyv. Én elég nehezen bajlódtam vele, a sok olasz név miatt, nagyon kellett gondolkodnom, hogy most éppen kiről is van szó, de ennek ellenére időről időre elővettem a könyvet, és beleolvastam, mert nem bírtam kihagyni a történetet.

A 80-as évek elején a toszkán vidéket felforgató kettős sorozatgyilkosság kinyomozását követhetjük nyomon. Mind a képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel előhuzakodó rendőrségi, mind a tényeken, bizonyítékokon és logikán alapuló újságírói nyomozást.
A szálak 1968-ig visszavezetnek, a rendőrség összeesküvés-elméleteket gyárt mindenféle sátánista rituálékról (melyekben fontos szerepet játszik egy mágikus ajtóütköző), hullacserélgetésekről, és ragaszkodnak az álláspontjukhoz még a 21. század elején is. Megdöbbentő, hogy milyen sületlenségeket vesznek készpénznek. De nem hiába, az ügyben érintettek közül sokan jutottak feljebb a szamárlétrán, itt bűnös(öke)t találni, pedofil gyülekezeteket kreálni és lefülelni presztizskérdés.
A nyomozó újságíróhoz később egy amerikai társa is csatlakozik, és mindent összegyüjtve könyvet írnak a firenzei rémről. A hatóság sem tétlenkedik, minden erejükkel meg akarják akadályozni, lesz balhé a sajtószabadság megsértéséből, és olyan is börtönbe kerül, akire nem gondolnánk.
A könyv egészen 2007 végéig követi az eseményeket.

Nem mondom, hogy nem letehetetlen. Az igazságérzet, és a kiváncsiság, hogy vajon a hatóság tudja-e még überelni a hülyeségét, na és persze, hogy mi lett a vége, az olvastatta magát. Szeretem az igaz történeteket, és annyira hihetetlen, hogy nem is olyan régen, Európában, tanult emberek miket nem képzelegtek összevissza, milyen hihetetlen teóriákhoz ragaszkodtak, és csűrték, és csavarták.

A sok olasz név, helyszín nekem zavaró volt, de szerencsére a könyv elején van egy időrendi szösszenet, amely összefoglalja, hogy mikor kivel mi történt, kit gyilkoltak meg, kit tartóztattak le, így ez sokat segített.
Ami még megfogott, hogy az olasz gondolkodásmódról, temperamentumról is szó esik, egy kicsit tájakról, kultúráról, történelemről, de nem eltúlzott mélységekben.

Nem mondom, hogy ajánlom mindenkinek, egy ekkora könyvet egy nap alatt befalnék, ezt legalább egy hónapja nyúzom, nagyon szövevényes, amit persze a hatóság iszonyatosan idegesítő hozzá nem értéséből fakad, de az újságíró nyomozása izgalmassá teszi, a sorozatgyilkosos témát én meg amúgy is kedvelem, így nem érzem kidobott pénznek.

Ez persze nem az a kategória amit újraolvasnék, a (z angol-)humoros, vagy elképesztően szépen fogalmazott dolgokat és a határtalan fantáziát  szoktam preferálni, a kriminél meg már tudjuk a végét, nincs meg már a húzó erő.. :)

Összességében pozitív élmény volt.
 

   Piggi-Billa, a sündisznó öregedett már és nemigen tudott vadászni. S a kenguru és az emu húsa sem ízlett már annyira, mint az emberhús. Mindenféle furfanggal fiatal férfiakat csalt táborába, aztán megölte és megette őket.
   A daenok (fekete emberek) rájöttek, mit művel. Vad haragra gerjedtek és elhatározták, hogy megbüntetik. Azt mondták:
- Vagy megöljük, vagy megnyomorítjuk, aztán, akármilyen óriás, nem lesz népünkön hatalma.

   Egy csoportjuk el is indult és körülfogta Piggi-Billa táborhelyét. Piggi-Billa éppen aludt, arccal a föld felé fordulva, mert nem akarta, hogy Doowi, az álom szelleme elszálljon, ami bizony megtörténik, ha hátán fekszik s szája nyitva van. Alvás közben úgy rémlett, mintha levelek zizegését hallaná, de nem gyanított semmi veszélyt.
- Csak a Bulla-Bullák, a pillangók repkednek körülöttem - mormogta álmosan magában.
Azzal tovább aludt, ellenségei meg szépen bekerítették. A daenok felemelték lándzsáikat és egyszerre döfték Piggi-Billa testébe, míg hátán sűrűn meredeztek mindenütt. Ekkor odarohantak, buzogányukkal és fából faragott harcibárdjukkal kezét-lábát törték, s ezzel valóban elnyomorították.
   Mivel pedig Piggi-Billa nem mozdult és nem is szólt, a daenok azt gondolták, hogy megölték és bosszújukkal elégedetten visszamentek táborhelyükre; gondolták, majd később visszajönnek a fegyvereikért. Alighogy a daenok elmentek, Piggi-Billa négykézláb elmászott Murga Muggai barátjának, a póknak föld alatti otthonába. A csapóajtón keresztül lement és ott maradt mindaddig, míg sebei be nem gyógyultak.
   Megpróbálta kihúzni a lándzsákat, de sikertelenül: mert azok biz örökre a hátában maradtak, s négy lábon jár azóta is, de meg az egész nemzetsége is.
Akárcsak Piggi-Billa, utódai is gyorsan a föld alá bújnak, ha ellenség fenyegeti őket.

Maya-mayi, a hét nővér

A süni nyert (szoros meccs volt:D), előtte azonban egy elmaradásomat pótolnám. (Mostantól ha mesélni szeretnék, akkor oldalt lesz a szavazás - húú, de interaktív vagyok!:) Szóval:

Volt itt Miskolcon egy többnapos kocsonyafesztivál, amire mi is kinéztünk, több program volt, de ami nagyon érdekelt, az a mentőkutyás bemutató volt, amit a miskolci mentőalakulat tartott, bemutatva egy profi és egy újonc kutyájukat, Negrót és Iq-t. Nade.. nem mesélek semmit, inkább képLegénybe szedtem a történéseket.. a sárga sorszámozást tessék figyelni, mert nem mindig egy irányú a követési rendszer :)

A képek külön ablakban nyalnak nyílnak meg, tessék szépen sorrendben haladni:)
És előre elnézést a képeken a libákért hibákért, de az utólagos javítás gondolatától kiakadtam (tegnap óta szöszölök :)

Képek rendes méretben meg itt: