Narahdarn, a denevér mézet kívánt.
   Addig-addig figyelt, míg meg nem látott egy Wurra-nunnát, vagyis méhet leszállni. Megfogta, egy fehér tollat szúrt a két hátsó lába közé, elengedte és utánament. Tudta, hogy látni fogja a fehér tollat és így követheti a méhet fészkéig. A bilbák, a homokdombi patkányok törzséből való két feleségének megparancsolta, hogy kövessék őt kéreg kászujukkal, amiben hazavihetik a mézet. Eljött az éj, de Wurra-nunna, a méh nem szállhatott fészkére. Narahdarn megfogta és fakéregbe zárta, hogy megőrizze reggelig. Másnap, mikor már felvirradt a reggel, elengedte és követte fészkéig, a gun-yanni fához. Kőbaltájával megjelölte a fát, hogy máskor is megismerje, aztán visszafordult és asszonyait nógatta, mert azok alaposan lemaradtak mögötte. Megparancsolta, hogy jöjjenek oda, másszanak fel a fára és szedjék ki a mézet.
   Mikor elértek a megjelölt fához, felmászott az egyik asszony, leszólt Narahdarnnak, hogy a méz a fa egyik repedésében van. Az visszafelelt neki, hogy dugja bele a kezét és szedje ki. Benyúlt az asszony, de nem is tudta ám visszahúzni a karját. Narahdarn fölmászott segíteni, de úgy látta, a szabadulásra egyetlen mód van, ha levágja az asszony karját. Ezt meg is tette, anélkül, hogy szólt volna róla feleségének. Az asszony úgy megijedt, hogy azon nyomban szörnyethalt.

Komolyan mondom, Miskolc a tüzijátékok városa, ahogy Párizs meg a heréké (majd elmesélem:) Mióta itt vagyok, augusztusa 20-án kívül, már vagy háromszor volt tüzijáték, most vagy ez volt a negyedik, vagy a harmadik, nem tudom, de elég sűrűn durrogtatnak a közelben. Ami azért jó, mert csak kiállok az erkélyre, és nézem, ahogy lövik fel a cuccost. Két helyen szoktak parádézni, az egyik itt van a házak mögött valahol, így az alacsonyakat nem látom, csak hallom, a másik pedig az avasi kilátó környékén, azokat rendesen látni, csak balra kell fordítanom a fejem:)

A gond igazából az, hogy beszéltem már az utca akusztikájáról. Nos, nem igazán jó érzés ilyenkor itt lenni, mert olyan szinten dübörög minden a tüzijátéktól, mintha a szobában robbantgatnék plasztikkal, mert már meguntam a petárdákat. A macskák is teljesen megrémültek, Prücsök annyival könnyebb helyzetben van, hogy mivel lát, a menekülési útvonal alatt a használati eszközök lábaihoz való orral koppanás száma nála egyenlő a nullával, de ezt Koki nem mondhatja el magáról :/ Abszolút hallás alapján közlekedik, azzal meg nem sokat ér beszakadni készülő dobhártyával, a bajsza meg nem túl hatékony, amikor olyan sebességgel közlekedik a cila a rémülettől, mintha a seggébe dugtam volna egy rakétát, esetleg a 4 lábára diót kötöttem volna.

Amúgy én élveztem ennek ellenére, szerencsére nincsenek háborús emlékeim, így nem keltett bennem rossz érzést, mikor csak annyit láttam az egészből, hogy fények villannak a tetők mögött, és trátrátrátráttrrááá, amúgy elég ijesztő lett volna. 
Ehhe.. egyébként azok a képek lettek jók, amit a régi fotóapparáttal készültek. Ez azért érdekes, mert miután többször leejtettem a készüléket (lukaskezű Cilike:), egyszer csak úgy döntött, hogy nem működik tovább. Vagyis, mint kiderítettem a napokban, működik, csak a kijelzőjét nem látni, ami digitális fényképezőgépnél nem kicsi hátrány. De! Ha rákötöm a tv-re, akkor látni a képet azon keresztül, és tud fényképezni is. Úgyhogy beállítottam a tv-re kötve, aztán kattogtattam a kukucskálón keresztül, reménykedve, hogy vmi csak lesz. A másik, canon masinának nincsenek olyan funkciói, hogy "futó emberke", "hegy", meg "holdacska", szóval csak nappal és nagyon jó fényviszonyok között hajlandó produkálni magát, a fuji finepix meg ebből a szempontból jobban használható számomra. Úgyhogy kipróbáltam "vakon", és láss csodát :)
Nagyon szeretem ezt a masinát, de kijelző nélkül elég nehéz boldogulni vele, és nem tudom, szerintem olcsóbb venni manapság egy újat, mint megjavíttatni :/
 

Ez még akkor történt, amikor a Nyár utcában laktam, Pesten, a Blahától úgy 5 percre, gyalog, és még a Prücsök Előtti Időszámításkor, de közel hozzá, így 97-98 nyarára saccolom.

Volt egy "piros" macska az utcában, amelyik rendkívül aranyos volt, újonnan kóborolhatott, mert semmilyen félelemérzete nem volt. Például fényes nappal az autók motorháztetején napozott fetrengve, és abszolút nem zavarta őt ebben a folyamatban senki és semmi. Kis barátságos volt nagyon, gondolkodtam is rajta, hogy esetleg hazavigyem a Cicó és Jess mellé, de nem mertem, mert nem tudtam, mit szólnának hozzá, na meg nem lehetett előre behatárolni, hogy mikor bukkan megint elő a vörös, szóval nem volt egy megbízható fajta :)

Egyik éjjel sétáltatom a kutyát az utcában, és azt látom, hogy a kis kölyökfelépítésű cicus nagyon nagyon szemez valamivel. Közelebb érve sem láttam jobban érdeklődése tárgyát, amikor meg odaértem melléjük, akkor meg nem akartam elhinni, amit láttam. (Bár anyu mesélte, hogy amikor még a patyolatnál dolgozott a nemtommilyen belvárosi utcában, egy bérházban, egyszer egy lakó vitte le a szemetet, és mikor felnyitotta a kuka tetejét, egy óriási kelgyó emelkedett ki belőle és kezdte el méregetni flegmán, mint kiderült, egy másik lakó éhes pitonja vagy boája volt, a lényeg az, hogy nem mérgeskígyó volt, viszont óriási, és az ember a nyolcadik kerületi dzsungelben más őslakosokhoz van szokva, nem ilyenhez, szóval nem értem, ezek után miért csodálkoztam a hüllő megjelenésén.)

   Brolga Num-ba-di nagyon szeretett vadászatra járni leányával, az ifjú Brolgával. Törzse gyakran mondogatta is, hogy bolond dolog ezt tenni, mert egyszer majd a wurra-wilberook elrabolják őket. Az öreg Brolga Num-ba-diért ugyan nem aggódtak a daenok, hanem a fiatal Brolgára büszke volt az egész tábor. Ő volt a legvidámabb lány és a legjobb táncos az egész törzsben. Amikor a férfiak táncoltak, a legtöbb asszony megelégedett a bumerángok csattingatásával, a föltekert opossum bőrök döngetésével és a korrobori-dalok éneklésével, édes-lágy hangtól egészen a sikításig, nem így Brolga. Bizony ő is táncolt, de nem úgy, ahogyan a többiek, hanem új, maga készítette táncokat.  Mert minden dalt, amit hallott, el is táncolt azon nyomban. Nevetett a szeme, mikor néha úgy pörgött, mint a boolee, a forgószél. Majd hirtelen lassú, méltóságteljes lépésre váltott. Aztán a változatosság kedvéért ismét pörgés következett, mintha csakugyan forgószél kapta volna el.