A Nap ugyanolyan gyorsan távozott, ahogy jött. Az addig szemellenzőként feltartott kezüket csüggedten engedték le a kis csapat tagjai, majd lehuppantak ideiglenes táborhelyükön.
- Sosem fogom megszokni - szólalt meg a legmagasabb közülük. - Van, mikor napokig sötétség borítja világunkat, máskor meg egy nap ötször is felvillan a Napunk, és mindig csak annyi időre, hogy elvakítson bennünket. Mit vétettünk, hogy az Istenek így játszanak velünk?
- Addig örülj, amíg csak rövid időre látod a Napot. - válaszolta az öreg, mind közül a legvénebb és legbölcsebb. - Sosem jelent jót, ha túl sokáig látod a fényt, higyj nekem. Mikor legutóbb ilyen történt, a világunk nagy része elpusztult, alig páran maradtunk életben. Ezért kell sietnünk, hogy a dolgunkat időben elvégezhessük, különben az Istenek megharagszanak ránk és pokoli, forró vég ér el minket. Felderítőink egy új, zöld, ragacsos lápot vettek észre, nem messze innen. El kell tüntetnünk minél hamarabb, hogy Uraink kedvében járjunk! Induljunk!

A pár fős banda kókadtan összekapta magát. Nem értették Isteneik játékát a Nappal, és nem csak a váratlan kivilágosodás volt az egyetlen furcsa ebben a világban. A fény feltámadásával eltűntek, vagy épp feltűntek hegyek, a táj átrendeződött, sokszor csak kis változás volt, de időről időre teljesen átalakult a világuk. Úgy vélték, Uraik így adják tudtukra, hogy ők a legfelsőbb hatalom, és bármit megtehetnek velük, jobb lesz, ha teszik a dolgukat. A feladatuk nem volt egyszerű: ebben a hideg, kies világban folyton vándorolni kellett, hogy a felderítők által talált mocskot eltüntessék.  Ha a Tisztaság Rendje felborul, az Istenek megbüntették a világukat, és óriási vészt szórtak rájuk. A legutóbbit nem sokan élték túl, és azok közül is már csak az öreg élt, de mikor elmeséli mi történt azon a napon, a gyerekeket és az asszonyokat kiküldik, olyan rettenetes a története. Így hát kénytelenek ügyelni folyton változó és többnyire sötét világukra.

Megint felvillant a fény. A Nap újra fenn van. Most volt idejük körülnézni egy kicsit, és ez aggasztó volt számukra.
- Ez.. ez a szín lenne a fehér? - kérdezte a legkisebb, az újonnan szeme elé táruló tájról.
- Igen, ez az.. ott a messzeségben, annak a dombnak a tetején, az a gigantikus kupola, az meg a piros - mutatott a távolba az öreg. Mindenki odanézett, és együttesen csodálkoztak rá az új információra. A sötétben nem sok szín látszódik.
- És az mi? - kérdezte a köpcös, és egy óriási - bár a kupolához mérten igen csak eltörpülő - foltra mutatott, ami felettük tornyosult. - Az olyan, mint a sötétség.
- Fekete. De.. de.. ez nem lehet igaz!
- Mi az? Mi történt Apó?
- Ez.. ez.. nézzétek.. azok ott szárnyak lehetnek! Ez egy sárkány! Sosem láttunk ilyet még a Nagy Pusztítás előtt sem, csak regék keringtek róluk. Állítólag tudnak repülni, azokkal az áttetsző lebernyegekkel, amit szárnynak hívnak. Sokféle mesét ismerek, de erről nem gondoltam volna hogy igaz!

Döbbenten álltak a tetem előtt, ami mellett teljesen eltörpült a takarító expedíció. Még mindig világos volt.

- Gyorsan! Gyorsan el kell tüntetnünk! Ha az Istenek észreveszik, vége a világunknak! Ha már észre nem vették. Túl régóta tart a fény uradalma. - De már nem volt idejük megmozdulni: egy hatalmas, sárga görgeteg eltüntette őket a föld színéről, nyomukban csak forró lavina és gőz maradt.


- Vajon hogy került muslica a hűtőbe? - morfondíroztam, miközben a szivaccsal dolgoztam a hidegben. Az egész úgy kezdődött, hogy levet eresztett a hülye kivi, és minden ragadni kezdett tőle...

Mivel a sorozatjunkie-ra hiába küldtem el, hát kiteszem ide. CSI (Las Vegas) S06E14-ben felgyújtanak egy kocsit, majd összetáblázzák szépen, nem sok maradt belőle, azért Sara kimenti a rendszámot:

Aztán pár résszel a S06E20-ban mi tűnik fel? Na mi? Talált:)


Persze van még ezer más apróság, ami itt gyűlik a tarsolyomban, de ezt most nem tudtam tovább visszatartani. Kibuggyant! Én kérek elnézést!
 

.. és tényleg, mert reggel felvettem a hétmérföldes csimmám, és azzal is annyi lépésben, annyi idő alatt értem a postához feladni a vaterán eladott könyveket, mintha rendes cipőben mentem volna, viszont mégiscsak jobban jártam, mert ez bundeszver, így magyarosan, és a hóban nagyon hasznos. Pláne, mert itt nálunk miskolciában érdekekesen takarítják a havat: a járdán csinálnak egy csíkot, ami inkább egy részeg heroinista művére emlékeztet, de ezen felülkerekedek könnyen, szóval lehet közlekedni, amint azonban a járókelő az úttest felé orientálódna, mondjuk egy fázó zebrán át, rögtön eléje tornyosul az odakotort, derékig érő hókupac, amit csak tigrisbukfenccel lehet bevenni tökéletesen.

A postán a leveles hölgy (aki nem tészta), felvilágosít, hogy a feladóvevényen szereplő csomag szó csak megtévesztésnek van ott, külön nyomtatvány kell arra, amit persze sehol sem lehet csak úgy szabadon elvenni, és igazából nem is tudja, hogy mióta nem használják azt már, és hogy eredetileg mire volt jó, de hogy most csomagot küldeni így nem lehet, az biztos, de átirányít a csomagos kolleginához. Kollegina megkérdezi, hogy lesz-e érték, utánvét, mondom nem, csak feladnám, elővesz egy halom nyomtatványt, magyaráz, 1690 a csomagár kéremszépen, de hát nem 990?  ja de, a standard, mondja fancsali képpel, akkor nem lesz értéknyilvántartás? nem lesz kéremszépen, ahogy már mondtam, ad egy másik halom nyomtatványt, hogy akkor ez az, persze ezen is fel lehet tüntetni az értéket, szóval nem értem, nem mintha fel szeretném tüntetni, mert ezek előszeretettel nyitogatnak csomagokat, persze nem mind, de ugye akinek nem inge, az ne mossa ki.

A lakástulaj apukáján sosem fogok kiigazodni amúgy, mert ő intézi az ügyeket, és aszongya hogy "valamelyik lakásban" óriási gázszámla tartozás van, már azzal fenyegetik, hogy kikapcsolják a gázt, de nem tudja melyikben, de azért én küldjem el a számlát szkennelve, ha nem nálam. Nálam ugyan nem, mert egyrészt hűvös gyerek vagyok, ezt majd a későbbi áldozataim is megerősíthetik, másrészt spórolunk, szóval már az egy mission impossible, hogy óriási gázszámla, az én számláim egészen törpék, bár ha még kisebbek lennének, még jobb lenne, majd beszerzem azt a hiányzó póklábat, meg denevérszárnyat a varázslathoz. Szóval ez nonszensz, hogy nem tudja melyik lakásban akarják kikapcsolni a gázt, akár viccnek is nevezhetném, ha lenne humorom.

Egyébként meg ma beöltöztem rendesen, mert azt mondták mindenhol, hogy hideg van, meg láttam is a sok havat, szóval a vékonka kabátkám alá ma már a pólómra húztam egy pulcsit is, a bakancsot leporoltam a hav miatt, és mint egy fázós pinokkió, 43-as bakancsban, 164 centivel, pipaszár lábakon lódultam a zimankóba, aztán visszafele már nyitott kabáttal, sál nélkül jöttem vagányan, mert nagyon melegem volt. A bakancsom viszont jól szuperált, a félméteres hó neki semmi, egy álmos félfognyi reggeli talán, pedig eddig az erkélyen nélkülözött a drága a fagyasztóládában, de ez bírja, valamikor régesrégen vettem, a használt munkásőr bakancsom után, úgy a kilencvenes évek közepén, vége felé, mikor már dolgoztam, és még cserkészkedtem, valamelyik fizum bánta, drága volt, nagyon, 16K asszem, mondom hogy volt ára, de igazából megérte, mert a sarka még mindig nem kopott el, pedig használtam rendesen jó ideig, meg nemcsak rendesen, pl jeget törtem vele , ami ma is elkélt volna, mikor a ház előtt próbálkoztak hólapáttal, én meg csak a bakancsomra mosolyogtam, hogy "Emlékszel? Bakonykúti és Márianosztra? Ezzel a lapáttal semmire se mennek!", aztán cinkosan összekacsintottunk, és hazamentünk. Megbecsülésem jelképeként valamikor ki is fogom szépen pucolni. Megérdemli.

Na és tessék, végezetül egy pillanatkép, ami bizonyítja a macskák eszközhasználatát, vagyis függönyből hogyan lehet függőágyat csinálni, kezdőknek:

Monkáék itthon vannak. Ez azért jó nekem, mert kiváncsi voltam már Monkára nagyon, és mivel én nem sokat járok mostanában Pesten, kifejezetten jó, hogy tőlem tíz percre laknak most gyalog:) Mármint nem gyalog laknak, az fárasztó lenne.

Szóval tegnap így aztán összefutottunk, még a fagyasztómizéria előtt. Úgy kezdődött, hogy szokott: egy órácskára beülünk valahova, aztán szevasztavasz. Látszik hogy nem ismernek:) Köztes úton találkoztunk Széchenyi bácsi nyakatlan szobránál (biztos fázott), beültünk egy vendéglátóipari egységbe öten: Monka, Dani, Zsombi, Ziráf és én. Kávé, kóla, nananananaanaaaaaaa, meg miegymás, Ziráf volt csak csendben, azt hiszem jegyzetelt. Én hoztam a szokásos formám, dőlt belőlem a szó, idióta voltam és sületlenségeket hordtam össze, meg vissza. Megnéztük még az antikváriumot, ahol űrhajósat játszottak a fiúk. Úgy nézett ki az egész, hogy Zsomi volt az űrhajós, a hátán pedig a nagy oxigéntartályt megszemélyesítve az apja lebegett, így javította meg az űrállomást, ellenőrizte a hidraulikát és a szellőzést, látszott rajta, hogy profi. Persze lehet, hogy csak az én fantáziám túl erős, azért jókat szórakoztunk.

Egy kis séta után felinvitáltak, én szégyenlősen nem akartam felmenni, de egy zsebkendő erejéig mégis, aztán ott ragadtam, így lett 4 óra a tervezett egyből. Állítólag nem kaptak sokkot, de én nem vagyok ebben biztos :)

Az úgy volt, hogy év elején, miután szembesültem egy elég rossz hírrel (majd később), még tovább szórakozott a sors velem, mert az úgy vicces. A fagyasztó gombját véletlenül megnyomtam, aztán vissza, de már nem kapcsolt be újra, így hiába gyömöszöltem magamba a mirelit kaját - ami amúgy nem volt sok - ki kellett dobni azért kb 1 kg zöldséget.. akkor volt az, hogy a kiváncsiságból vett halat megcsináltam a macskáknak, mert én továbbra sem tudok ránézni, több órán keresztül szedegettem ki belőle a szálkákat, meg az undorító bőrét, és csak finnyáskodva ették meg a dögök; valamint 3 napig rántott csirkemell volt a reggeli, az ebéd és a vacsora, a végén a cicáknak is, és nem vagyok benne biztos, hogy a már egy napja hajlékony húst meg kellett volna ennünk. De csak egyszer rohantam le a csúcsomat.

Aztán szépen kifolyt minden a fagyasztóból, a sok jég és még valami, amit nem tudtam azonosítani, 3 nappal később mikor be akarom izzítani az alatta lévő mosogatógépet, az is bemutatta nekem a kiscsalád helyett a középső ujját. Hát ilyen nincs. És a hibajelenség ugyanaz, a lámpa ég, de nem indul el. Tudok kézzel is mosogatni, a fagyasztó halála jobban megviselt, ezek azonban így egyszerre már sok volt.

Persze nem hagyom annyiban, ez nekem túl sok véletlen, ennyire szerintem nem tudnak kommunában kicseszni az emberrel a gépek (ezek.. még.. ), úgyhogy addig maceráltam a mosogatógépet, míg kiderült, hogy csak beragadt a tekerője, így nem állt be a programba - amit én nem vettem észre, mert 12 óránál van a standby, és 12:05-nél az általam legtöbbször használt műsor - és ezért nem indult el. De amikor az 1 óránál levő* mosásra tekertem, reccsent egy nagyot, megadta magát, és azóta is minden rendben, minden területen.

Tegnap átjött Zoli, mert az Obinál van egy konténer, amibe el lehet vinni az ilyen hulladékokat, mint a meghalt fagyasztó. Hogy előtte miért mostam ki, azt nem tudom, hiszen mindegy, hogy penészesen dobom-e ki, vagy sem (jójó, hát csukva felejtettem az ajtót). Feljött, kiszedtük, leszedtük, majd a kisördög megszólalt bennem, hogy nézzen már rá, hátha csak valam apróság. De a gombon kívül (abban van a lámpa is), nem nagyon tudott mást megvizsgálni. Azért kiszedte a gombot, és anélkül kötötte össze a vezetékeket. Mivel 3 vezeték volt, ezért kétszer lecsaptuk a biztosítékot, mert úgy az igazi, de harmadszorra működött. Ott állunk, a fagyasztó a földön, ki van belezve a szeme, és zúg. És hűt.

Ezzel csak az volt a gond, hogy nem volt tervbe véve, hogy működni fog. Szóval fél óra alatt sikerült kitalálni mi hol hogyan, visszaraktuk (=Zoli) a lámpába a madzagokat, a lámpát a fagyasztóba, és jól becelluxoztam. Mert most az van, hogy mindenképp müxik, nem lehet ki-be kapcsolni, viszont félő hogy kiesik a gomb, szóval legyen csak beragasztva.

Most a fagyasztó a helyén, tiszta kívül belül, és újra zúg, zörög, hörög, viszont fagyaszt. Az élet apró örömei.

A vaterán meg egyszerre járt le csomó aukció, és csak kapkodom a fejem. Az szerintem tökjó, hogy az első adag 30 könyvből 25nek van gazdája (papíron). Az már kevésbé, hogy szerda van, múlt hét kedden adtam fel egy könyvet, és még nem kapta meg az illető. Nem vicces.

*sok idő volt, míg ezeket kiszámoltam!