Monkáék itthon vannak. Ez azért jó nekem, mert kiváncsi voltam már Monkára nagyon, és mivel én nem sokat járok mostanában Pesten, kifejezetten jó, hogy tőlem tíz percre laknak most gyalog:) Mármint nem gyalog laknak, az fárasztó lenne.

Szóval tegnap így aztán összefutottunk, még a fagyasztómizéria előtt. Úgy kezdődött, hogy szokott: egy órácskára beülünk valahova, aztán szevasztavasz. Látszik hogy nem ismernek:) Köztes úton találkoztunk Széchenyi bácsi nyakatlan szobránál (biztos fázott), beültünk egy vendéglátóipari egységbe öten: Monka, Dani, Zsombi, Ziráf és én. Kávé, kóla, nananananaanaaaaaaa, meg miegymás, Ziráf volt csak csendben, azt hiszem jegyzetelt. Én hoztam a szokásos formám, dőlt belőlem a szó, idióta voltam és sületlenségeket hordtam össze, meg vissza. Megnéztük még az antikváriumot, ahol űrhajósat játszottak a fiúk. Úgy nézett ki az egész, hogy Zsomi volt az űrhajós, a hátán pedig a nagy oxigéntartályt megszemélyesítve az apja lebegett, így javította meg az űrállomást, ellenőrizte a hidraulikát és a szellőzést, látszott rajta, hogy profi. Persze lehet, hogy csak az én fantáziám túl erős, azért jókat szórakoztunk.

Egy kis séta után felinvitáltak, én szégyenlősen nem akartam felmenni, de egy zsebkendő erejéig mégis, aztán ott ragadtam, így lett 4 óra a tervezett egyből. Állítólag nem kaptak sokkot, de én nem vagyok ebben biztos :)