A tegnap előtti (direkt külön) éjjel ruhapróbával, szanálással, és heveny vasalással telt, tőlem rendkívül szokatlan módon. Nemcsak a pár hete mosott ruhákkal végeztem, de a friss adaggal is. Meglepő. A vasalás azért éjszakai sport, mert krva melegem lesz tőle, kell hozzá a hűvösebb éghajlat. Még mostam is, sőt reggelre porszívoztam és fel is mostam. Teljesen hihetetlen. Mellesleg az ugrálóbigyóról is elpakoltam, újra használhatom, és kotyoghat az agyam.

A ruhaválogatás azért történt, mert végre időben tudtam meg, hogy lesz megint a Vanish-nek ilyen adományozó gyüjtőpontja, itt is, a Corában, most 7végén, meg a következőn. Eddig mindig utólag értesültem ezekről a hírekről, hogy volt, és jó volt, és szuper volt. Tavaly milyen jó lett volna, ha nem szalasztom el! Mikor anyu megunta az intenzív osztályt, meg úgy összességében a kórházat, és erre úgy célzott, jelzésértékkel, hogy fogta magát és meghalt, már tudtam, hogy a költeztetésekor (az is érdekes volt ám ugye) reám maradt iszonyat mennyiségű cucca, ami 90% ruhából állt, végképp rajtam marad. Úgy fél évig, a miskolci költözésig ezek kukászsákokban álltak a konyhában, derékig, de mivel ritkán látogattam a lakást, nem sok vizet zavartak. Na a költözéskor viszont nem voltam hajlandó ezeket is megutaztatni, kiszanáltam, és mivel nem tudtam hova vinni (meg mivel), így pár hét alatt szép lassan eltüntettem a rongyokat a lakásból, a szeméttelepen gondolom azt hitték, tényleg létezik a nyári mikulás, már ha eljutott odáig a cucc. Rettentően vacakul éreztem magam, hogy kidobáltam a jobbnál jobb ruhákat, ahelyett, hogy rászorulóknak adtam volna, a két zsák tuti topánkáról már nem is beszélek (szívesen örököltem volna, ha nem 5 szám különbség lett volna úgy lábméretileg). Most viszont kiköszörültem ezt a csorbát, és végre (remélhetőleg) jó helyre mennek a ruhák. Öröm és boldogság, tényleg.

A sok házimunka után szépen felöltöztem, összeraktam a dolgokat, ami kell a Corázáshoz, ez másnak biztos egyszerű feladat, de nekem ez túl összetett, mert mindig itthon hagyom az üres üvegeket, amiket a Plusba (vagyis már Spar) is elfelejtek levinni, valamint a direkt az ajtóba, az útba rakott szemét is fenn marad, szépen arrébb helyezve, adjunk a fengshuinak, és persze legtöbbször csak a véres verejtékkel megizzadott vásárlólistát hagyom itthon, ami nélkül céltalanul bolyongok az objektumban, és kénytelen vagyok végigmenni minden soron, hátha így eszembe jut, hogy tejen kívül mi kell még, aztán mindent veszek ugye, csak tejet nem.

Szóval üvegek, szemét, lista, pénztárca bekészítve, valamint végre a banyatankot és a hátizsákot se felejtettem el, megúszva így a kétszáz-szatyros bevásárlást. 10-re volt megbeszélve a találkozó, mert autó híján másra vagyok utalva, én félkor már harcrakész állapotban, és ezen nagyon csodálkozva vártam, vigyázzülésben. Negyed 11kor aztán ránéztem a leveleimre, még mielőtt egy csúnya sms-t írnék, no és akkor kiderült, hogy az eső miatt legyen dél, szóval aludtam 1,5 órát, pedig nem akartam, de már nagyon kész voltam.

Délben sikerült aztán megérkeznie Zolinak, hozta az upc csekket, amit valamiért neki küldtek el, pedig ez már a szerződésmódosítás utáni időszakról szólt, a szolgáltatás helye jó volt, de a számlafizetőnek meghagyták őt, és hozzá is ment a pakk. Persze a csekket 11ig kellett volna befizetni, nekem mondjuk 20 lett mondva, és hogy jajhátháromhetet is lehet késni vele, de ha kések, akkor az az én döntésem legyen már, és ne másé, de végülis az upc volt a hülye, vagyis inkább az a szöszi, aki csinálta a változtatásokat, hogy nem jó helyre küldték a számlát.

A Corában aztán megszabadultunk az üres üvegektől, de hogy a pezsgőst miért nem fogadják be (vagy miért nem betétdíjas alapból), azt nem értem, persze mást sem, de én a palackokat már nem viszem vissza, akkor kukapozitív, ez van. Inkább itt dobjam ki, mint majd a kukába (a környezettudat, az!). A ruhákat is leadtam, kis helyen voltak, nem volt sok cucc, vagy csak elvitték már a bálákat, és kaptam jelképesen egy képeslapot is, szóval tudom bizonyítani, hogy milyen jó voltam, persze lehet, hogy a vérfoltok a papíron egy szegény nyugdíjashoz tartoznak, aki kifogyott a válság miatt az ötvenéves báliruháiból, és én igazából nem is adományoztam...

Üvegek és ruhák között nagybevásárlást tartottam a makkáknak (Fressnapf). Két 20literes alom, mert kell, Koki annyit pisil, hogy ihaj, triplagyorsan fogy a cucc, mióta ketten vannak, a szokásos konzerveket is begyűjtöttem, 4 fajtából 1-1 karton, az 48 az olcsóból Fit+fun-ból, aztán még a drágábból is legyen, finnyásabb napokra, az 70 összesen, megspékeltem egy 5kg-s szárazzal is, mert megzabálták a Royal Canint, vagy mit, most az olcsóbb időszak következik, egy darabig nem kapnak olyan drága vackot, azért mindennek van határa. Amin viszont elhűltem, az az volt, hogy mivel Prücsök éjszaka kimászik az erkélyre, én meg nem tudok csukott ablakkal létezni, 24 órában nem mehet a légkondi sem, mivel ugye nincs kitakarítva, és a pénztárcám se bírná, így úgy gondoltam, hogy oké, járjatok ki az erkélyre, Koki is mindig kaparja az ajtót, hogy engedjem ki körbe"nézni", szóval akkor legyen háló, direkt nektek. Nos, a 4x3 méter az majdnem 8ezer huf, csomózott fehér "fonálból", szóval nem fém, nem műanyag, nem futóbab, 3x3 centis rácsokkal. Ez elég lett volna hosszában kettévágva, mert a korlát az egy méter magas, kb hat méter hosszú. De 8ezerért??? Inkább horgolok pulcsit a rácsra, de ez túlzás, majd megnézzük a Praktikerben is.

Jöhet a humán vásárlás! Zoli elorozta a cetlimet, mert a Mi az első? kérdést nem vágtam. Nem mindegy mit írtam fel elsőre? Na majd megnézi a listát, aztán összeállítja a sorrendet. Aztán visszaadta a papírt, és megkérdezi: Mi az első? Ööö.. honnan tudjam, hogy a fejedben összeállított sorrendből mi az első? A papírnak ehhez már nem sok köze van, úgyhogy a végén nála maradt a dokumentum. Kisebb problémát okozott a gyufa megtalálása, de sikerrel jártunk, vettem ablaklehúzót, mert nem szeretem a csíkos üvegfelületeket, akkor inkább maradjanak koszosak, az nem olyan ciki, sajnos az egyik legfontosabbat nem árulták, a takarítógéphez motorzsákot, de a szervízben biztos lehet rendelni, hát fasza, igazából sima papírzsák kéne csak, a finomabb fajtából, most egy fornettis zacsi van ráhúzva, ami vastag, és a szívóerőt korlátozza, és így nem merem, csak 5 percig járatni egyszerre, nehogy tönkrevágjam a gépet, bár azt hiszem, ez a megoldás sem túl nyerő. Szóval szervíz. Nagyszerű :(

Nem lehet vásárlás filmek nélkül, végignéztem a teljes akciós kínálatot, rájöttem, hogy az olcsó, de jó filmeket már mind hazavittem, a kérdőjeleseket most direkt nem vettem meg, nem költök bizonytalanra, DE nem bírtam ellenálni egy Alaszkás dvd-nek, ami discoverys, Tarantino Kutyaszorítóban-jának 399-ért, és egy Menő Manó-nak 199-ért, mert abból legalább egynek meg kell lennie, és kész.

Ezután átmentünk a Praktikerbe, ahol rövid időn belül megtaláltuk a tökéletes, 10x1 méteres baromfikerítést, fekete színben, ránézésre 1,5x1,5 centis rácsokkal, mindezt 4300ért, kötelegőt azért kellett hozzá venni, de az egész kijött 5ezerből, és lehet, hogy még ennél olcsóbb megoldás is lett volna, ha szánok rá még időt és energiát, de nem akartam, én nyugodtságot akarok, és infarktusok nélküli életet, meg boldog macskákat, akik az erkélyek napoznak. Találtam még egy tigrises ajtóelőkének vagy minek csúfolt hosszúkás plüsst, aki majd az ablakok között fog lakni télen. Az Ikeában is próbálkoztam már, de ott ijesztő krokodil volt csak, és olyan nem kell, amitől megrémülök. A dobozokat még meg akartam nézni, mert a könyvek a papírban nincsenek túl nagy biztonságban az erkélyen. De Zoli már nagyon sietett valahova, pedig azt mondta, nincs dolga, és hogy nem is siet, de valahogy én mindig lemaradtam, és méterekkel mögötte rohantam utána.

3ra értünk haza, felrámoltunk, ettem egyet, aztán próbáltam netezni, de tíz perc után elbújt a virtuális világ, pedig minden világított a dobozokon, aztán letojtam inkább az egészet, és teljesen véletlenül bealudtam.