És most ráfoghatnám, hogy a címet a Prücsök gépelte, de nem, ez direkt volt, a napjaim ilyen hanghatások között telnek, bár a pattból már szerencsére kevesebb van, Pittből meg sosem elég ;)

Kezdem az elején. Vagyis a közepén. Na mindegy, belevágok deux és masina, tudjátok. Mikor azt hittem, hogy a nyomorék viharoknál nem lehet rosszabb, hát perszehogy Murphy megmutatta magát, és megfáztam. Hogy hol, és miért és hogyan, fogalmam sincs, de sikerült a torkomnak a szokásos módon bedagadnia, nyelés nuku - amúgyis mit akarok én refluxszal nyelni? hülye - aztán már a fülem is fájt, a végén pedig már ott tartottam, hogy folyton pattogott, és "húzott", ahogy a repcsiken szokott két pattogás között. És mivel nem a negyedik emelet szambázott fel tízezer méter magasra, így a nyelés sem segített - volna, ha tudtam volna, ugye.. ehhe.. 

Na remélem idénre ennyi elég volt, az éves kidőlünkpárhétre programot augusztus környékén szoktam tartani (MINDIG pont akkor, amikor a háziorvosom szabin van), de most úgy látom csúszik.. hogy előre, azt nem is tudom hirtelen, tavaly nyár végén voltam beteg?? Ha nem, akkor ügyes voltam. Viszont tegnap komolyan azt hittem, hogy melegfront jön, úgy hasított a combartériám.. aztán kitudja, fogalmam sincs hány km-es körzetben érvényesek a végtagjóslások.

Amúgy meg elkezdtem tornázni, de itt valami nagyon lightos tv-tornára gondoljatok, karkörzéssel, meg ilyenekkel, ez nem is torna, csak épp nem mozdulatlanság. Az izületeim hát sose voltak tökéletesek, de a térdem a legrosszabb, kicsit utánaolvastam, és az okosok egyértelműen azt mondják, hogy mozgás, mozgás, hát jólvan. Szóval napi 2-3x 5 percben ropogok és csattogok szanaszéjjel, hallom ahogy recseg-ropog a nyakam, kattog a vállam, és egyebek. És a lejáró lapockámról ne is beszéljünk. A jobbik leválik, a szemét, és ha nem figyelek oda, akkor kiáll gyönyörűen, én meg féloldalasan puposnak nézek ki, ami nem vicces, kicsit sem nevetek, szóval most először veszem hasznát annak, hogy az ikeás pax szekrényt tükrös tolóajtóval vettem, így mikor elhaladok előtte, látom, hogy én vagyok-e az, vagy a  mesebeli rőzsehordó öregasszony, és rögtön korrigálok. De bakker nem a tartásommal van a baj, csak a jobb lapockám ilyen kis renegát. Most nem tudom, hagyni kéne kibontakozni, vagy beszéljem meg vele a dolgot, vagy esetleg minden csütörtökön délután 4-6-ig rőzsehordóskodom, a többi időben meg daliás hercegnő legyek? Nehéz ügy.

Először úgy gondoltam, hogy addig mozgatom a rugókat, amíg recsegnek, de tíz perc után elfáradtam, és továbbra is adtam ki a rémisztő hangokat, szóval maradok a napjában többször keveset opciónál. Egyszer komolyan szét fogok esni, de most már tudom, hogy LD, a privát masszőröm (húdekomolyanhangzikpedignem) mitől ijedt meg, mikor a vállam a kezébe került, és miért nem akart aztán fakanállal sem megpiszkálni egy ideig. (Jóbarátok- rajongók most mosolyognak:)

Amúgy nyűglődöm. Hónapok óta piszkál valami, amit meg akarnék írni, de ötpercenként meggondolom magam az ügyben, és eddig csak az az érv győzött, hogy nekem úgy persze jobb lenne, talán tudna valaki vmi okosat mondani, de erről már írtam, csak azóta is őrlödöm, hogy vajon igen, vagy nem, de mire megírnám, megoldódna a helyzet (talán). 

Mostanában erre kelek, hajnali fél5kor full hangerőn az ideális, de tényleg, teljesen jó ébresztőnek: