is eltelt már, én meg baszok a világra, hát ez van. A helyzet nyugaton változatlan, továbbra sem bírom elviselni a valós élet nyűgjeit, a befizetendő csekkjeivel, az ápolandó emberi kapcsolataival, egyéb nagyon és kevésbé bürokratikus teendőivel, a fizikai létezéssel, a humanoidokkal, és a civilizációnak csúfolt valamivel, az idióta elvárásaival. Néha szeretnék kutya lenni, hogy a legnagyobb problémám a kuka elérése legyen, és hogy jobbról nyalogatom-e a hasamat, vagy sem.

Önismereti tréningemben eljutottam odáig, hogy már fogalmam sincs, mit akarok, és egészen biztos vagyok abban, hogy semmi sem jó, szóval felesleges bármit is csinálnom. Esetleg nyerhetnék a lottón, mert költekezni azért jó mulatság:) Melózni egyelőre nem merek, mert félő, hogy megint átesek a ló túloldalára (ez szerintem 99%), mivel menekülök a valóság elől, így hamarosan megint workoholic lennék. Szuper kilátás. Amíg ez a bipoláris dolog nincs megoldva, addig nem sok esélyem van. Próbálom azért letisztázni magamban, hogy mi érdekel, azokkal több szerencsém lehet, mint a többivel. Viszont azt hiszem, a szakmámat nem fogom folytatni. A könyvelés több okból is bonyolult és nehéz feladat.
Ha nagy cégnél könyvelsz, mármint az anyag csak egy részét, mondjuk egy multinál csak a bankkivonatot könyveled, akkor egyrészt a büdös életben nem fogsz fejlődni, másrészt nem látod át az egészet, ez hibalehetőség, amitől én rettegek, és úgyse bírnám ki, hogy ne lássam át. A könyvelőirodákban a főnökséghez kell igazodni, általában megmondják mit csinálsz, és nem egyszer volt már olyan, hogy hülyeséget kellett csinálnom, amit szintén nem bírnék elviselni. Ha magánpraxisban csinálod, akkor is, hiába vagy a legjobb, ha az ügyfél hülye, mert egyrészt fingja nincs a vállalkozásáról, másrészt azt akarja, hogy majd te megoldod, amit ő évek alatt cseszett el, miközben baszik átadni az anyagot, és nem hallgat rád, de a végén te leszel a hibás. Ugyanez vonatkozik arra, ha egy nem multinál vagy (fő)könyvelő. Az olyan ügyfél, aki megérti, hogy nem te viszed a vállalkozását, mert minden döntés az övé, te csak felvázolod a lehetőségeket, tanácsokat adhatsz, de helyette nem gondolkodhatsz, valamint időben átadja az anyagot, mindet, és nem hazudik a szemedbe, mikor rájössz valami kétes dologra, na az kevés. Az elmúlt 10 évben én összesen egy, azaz 1 ilyen ügyféllel találkoztam. Pedig jópár céget könyveltem.
Amiért még nem folytatnám a könyvelést, azok az itthoni helyzetek. Olyan szinten kiborítanak a változások, az értelmetlen törvények, hogy fizikailag hánynom kell már tőlük, és nem bírok velük mit kezdeni, egyszerűen nem akarok velük foglalkozni már. A logikátlan dolgok kikészítenek. És akkor ott van még a felelősség, amire én jelen pillanatban képtelen vagyok. Valszeg ilyen szintű felelősséget a büdös életben nem akarok vállalni többet, esetleg saját magamét. Másét már nem. 99%, hogy végeztem a szakmával :/

A macskák amúgy már egész összeszoktak, egy tálból kapnak enni, és az alom is kiköltözött a konyhába, a következő lépés a régi helye lesz, a fürdőszoba. Koki továbbra is előszeretettel pisil máshova, viszont végre nem a szoba  különböző, rejtett sarkai jelentik a célpontot, hanem a wc, ami egyrészt logikus döntés, másrészt könnyebben tisztítható, és a parkettával szemben a csempe nem puposodik fel, ha nem veszem észre időben az egyébként tttenéréskor seggrepacsival jutalmazott akciót.

Egy dobozba belenyomtam egy párnát, és ez most valami státusz-szimbólum lett, akié a trón, az az uralkodó, és mivel Prücsök mindentől függetlenül annak érzi magát, ha Koki eltunyulna a fekhelyen, rögtön befurakodik mellé, és addig nyalogatja a srác fejét, amíg az meg nem únja, és át nem telepszik a szomszédos ikeás székpárnára (szék nélkül). Persze a béke nem tökéletes, időnként Prücsök csak úgy fejbekólintja a fiút, esetleg nekifutásból ráront, majd miután megtépte, hevesen fürdetni kezdi, de ez szerintem inkább csak nekem szól, PR haverság. Koki meg tűr.

Másfél hét alatt nagyjából kipucoltam a matrac levehető burkát. Az ikeás cuccokban az a "becsapás", hogy sok huzat levehető, de hogy még egyszer vissza nem teszed, az is biztos. A fotelpárnákkal is így jártam, kimostam az előírások szerint (miután Prücs összetisztelte, de az az én hibám volt, mint minden), persze száradás után véletlenül sem volt jó a méret, abszolút rémálom volt a visszagyömöszölés. Nos ez egy 160x200x25-ös matrac esetében még viccesebb előadás, kár hogy nem vettem fel videóra, nagyobb nézetségem lenne, mint Susan Boyle-nak.

Költségcsökkentés céljából elzarándokoltunk a UPC-hez, hogy egyrészt átírjuk az én nevemre az egészet, és így nekem jöjjön már a csekk az egyszerűbb ügyintézés érdekében, másrészt a netet lejjebb kérettem, a tv maradt, és kértem még hábéót, mert hogy az most 3 hónapig 800huf, aztán 2000 lesz, de ebben van hbo, hbo2, hbo comedy, cinemax 1-2, és még így is, a szeptembertől emelkedő árakkal is olcsóbb lesz az egész, mint eddig volt.

A bekötés is egy jó móka volt, és még nincs vége. Szóval a tv előfizetés analóg, azt mondták, az hbo-hoz, mivel az meg digitális, kapok egy boxot. Hát jó. Srác szerel, nincs jel, már minden madzagot kicserélt, próbálkozott mindkét tévével, 2 dobozzal, aztán a harmadik doboznál kiderült, hogy működnie kéne, csak azt nem hagyhatja itt, mert az az eggyel nagyobb előfizetéshez jár. Frissített valamit közel egy órán keresztül, aztán mikor úgy nézett ki, h minden oké, elhúzott. A hbo-kon kívül még bejött jó sok csatorna, amit elő sem fizettem, ami valszeg azért volt, mert mint kiderült, analóg tv-csatornához nem is tudnak hbo-t szerelni, csak ha a tv-t is digitálisan adják (ugyanaz a csatornakiosztás drágább úgy), szóval 3 napig annyi filmcsatorna bejött, hogy csak kapkodtam a fejem, és szerelmesen nézhettem a sorozat+-on Angelt. A bekötés pénteken volt, hétfőre az upc gombbal már csak az előfizett hbo csatornákat értem el, ami viszont továbbra is gáz, mert ugyanúgy nincs jel sokszor, és nézhetetetlen. Az elmúlt 2 hétben összesen két filmet tudtam megnézni.  Ami egyébként vicc, hogy a tv-n azóta fogok még párat a tiltott csatornákból, nem mindet, de vagy tiz olyan csati bejön, aminek nem kéne - Angelt sajnos elvették a szemeimtől :/  Érik egy hibajelentés, ha ennyi idő alatt nem jött rendbe, akkor már nem fog.. fura, de általában hajnali 2-kor nézhetők a filmek, napközben semmi esély nincs rá..

Na mi volt még. Vettem ugrálóbigyót, amit műveltebb körökben tán trambulinnak hívnak. Ilyen kis szobai, nem nagy, jópofa. Ez azért jó, mert itthonról nem nagyon mozdulok ki, ha tornázok, akkor azt csak fekve, mert vacak az összes izületem, ezen viszont tökjó ugrálni, kevésbé érzem rázósnak, mintha a földön tenném, viszont el is szédülök tőle, de legalább a lábaimat is mozgatom. Persze elég lenne csak naponta 2-3x le-fel futkorászni a lépcsőn, de az nem az én lelkivilágomnak való.

Rendeztem a rohadék csekkjeimet is, volt aminek a határideje még április volt, és mi sem egyszerűbb, mint elrohanni velük a postára, de az nem én vagyok, nekem előbb ellenőriznem kell, hogy mit számláznak ki, az helyes-e, és csak miután a rendszerembe felvittem az adatokat, utána lehet kifizetni. Na igen, itt állt meg a dolog.

Apró örömök is akadnak az ürömben, de ezeket most megtartom magamnak, mivel az egész témáról nem beszéltem még (itt), így most megemlítve teljesen érthetetlen lenne annak, akinek nem sírtam el a többhónapos kálváriámat. De a lényeg, hogy a legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irígység.

Az is biztos, hogy az én bioritmusom nem 24 órás rendszerrel működik, így egy hónapban egyszer tuti átfordul éjszakai üzemmódba, aztán vissza. Így hát én már nem is szenvedek a hülye gyógyszerekkel, azoktól csak idegrohamot kapok, hogy ledöntenek a lábamról, én nem szeretek módosult tudatállapotban lenni, szeretem, ha tudom mi van körülöttem, pláne ha éjszaka felébredek, nem szeretem a nyálcsorgatós zombi-állapotot, max jelentkezek vmi kísérletbe, ami a bioritmust figyeli. Volt ilyen barlangba leköltözünk 6 hónapra kisérletek, egy francia emberke csinálta, majd írok neki :)

Az elmúlt napom meg azzal telt, hogy olyan durván fájt a fejem, hogy tényleg ott tartottam, hogy a húsvillát szúrom a tarkómba, esetleg szétloccsantom a koponyám az ágy sarkán. Amikor már bőgni sem tudsz a fájdalomtól, az még így utólag sem vicces. Ez most annyiban volt más, mint a többi, hogy semmilyen pózban nem volt jobb. Általában vizszíntesen enyhébb, vagy egy idióta alátámasztással, amikor leginkább arra hasonlítok, mikor Mr. Bean tv-zni szeretne, csak épp ágyban játszom ugyanezt, vagy a földön (lehet hogy a 4. emelet bezavar a földközeli állapot elérésében, nemtom, itt még nem fájt eképp a fejem). A dolog aztán odáig fokozódott tegnap este, hogy addig hánytam, amíg már nem volt mit, aztán még öklendezőgörcsben fetrengtem a wc padlón egy darabig, amitől levegőt se kaptam már a végén, és a véres nyálam sem volt bizalomgerjesztő.
Mindettől a fejem még jobban rázendített. Próbálkoztam hidegvizes borogatással, de az sem hatott. A fura még az volt, hogy teljesen úgy éreztem, hogy felrobbanok, olyan forró vagyok, miközben melegem van, vizes törölközőbe burkolózva próbáltam túlélni a napot, közben két független hőmérő sem mutatott még 36 fokot sem (hidegvérű vagyok, na). A légkondit nem mertem bekapcsolni, hogy ne fokozza a fejfájásom. Langyos zuhanyt akartam venni, hátha az majd segít, de ahogy a melegvíz hozzámért, elkezdtem fázni. Ezt ki érti?? Kis ideig segített az erős vízsugár a fejemnek, hidromasszázs formájában, de nem sokáig, nehogymár jó legyen. Utána pedig csak függőlegesen tudtam ülni, ami még soha nem volt, de nem dőlhettem neki semminek sem, mert attól is fájt a fejem. Erőm meg nem volt megtartani magam, szóval viccesen dülöngéltem az ágy szélén, mint egy magára hagyott vizes autista gyerek, előre-hátra.. és azt kívántam, törjön be valaki végre, és lőjön le. Egy percet sem bírtam aludni, reggelre enyhült annyira, hogy nem sajgott eszeveszettül, ha léptem egyet, úgyhogy lemásztam végre a patikába, és raboltam fájdalomcsillapítót.

Közben itt dörög, szóval könnyen lehet, hogy ezt éreztem. De ez baromira nem mókás, hogy időjárásváltozás előtt 2 napig alszom, 1 napig fáj a fejem, majd kell még egy nap a regenerációra.
Most fáj a torkom, a fejem fel van puffadva, a szemem meg zombis, mert bevérzik ilyenkor az összes erem, vérszeplős vagyok. Utcára menni csak sminkben ajánlott.

A nyaralás végét amúgy egyáltalán nem biztos, hogy be fogom fejezni. Szeretném, de ez nem jelent nálam semmit. Valszeg ez is ugyanolyan befejezetlen marad, mint a londoni kiruccanás, vagy a tavalyi horvátországi út. Szuper.