(áh szuper, az elejét eltüntette:/)
Szóval. Mostanában a netes média nagyon tele van Stephanie Naumoska, a Miss Australia döntősének képeivel, amin egy nem csúnya, ámde annál inkább seprűnyélhez hasonlító lányzót láthatunk, és az első gondolatunk talán az, hogy biztos oldalsó középtartásban tusol, nehogy eltűnjön a lefolyóban. Félreértés ne essék, nem akarom én bántani, és még csak nem is irígykedem rá. DE:
Az én biztosítékomat először a számok hűtlen kezelése csapta ki, a lány elég gyorsan változtatja a magasságát, hol 174, hol 178, hol 180 centi, de ha vki átszámolja a nyomorult 5'11"-es magasságot (ez mindenhol megegyezik), akkor az bizony 180 centi. A súlya is változik, hol 45, hol 47 kg, a magyar oldalakon, az angolon meg 108 lbs, ami 49 (48,987) kg, ettől persze a bmi értéke nem ugrik nagyot, de nagyon bír idegesíteni a pontatlanság. Oké-oké, szőröztem - megaklumpa!
Nekem az tűnt fel, hogy mindenhol rögtön nekiugranak, hogy biztos anorexiás, vagy bulémiás, amit tagad (ezt általában amúgyis csak utólag vallják be), és többen is alátámasztják, hogy Stephanie bizony eszik. Nem tisztem ezt cáfolni, vagy megerősíteni, a szereplők közül senkit sem ismerek, DE ha elfogadjuk amit mond, hogy ő csak ilyen típus, akkor még mindig elgondolkodom, mégpedig azon, hogy ha én sokat ennék, és ilyen sovány lennék, és mondjuk ezzel meg is lennék elégedve, és nem járnék orvosról orvosra a témával, akkor sem ötlene fel bennem az a gondolat, hogy elcipeljem a csontjaimat egy SZÉPSÉGversenyre.
Miből gondolja azt, hogy ez a test szép? Mert jó, legyen modell, az arca csinos, a kifutók is lehet hogy befogadnák (egyelőre), de egy szépségverseny az más. Nem akarom bírálni, de én a helyében nagyon nem érezném magam szépnek és mindent elkövetnék annak érdekében, hogy egy kis hús is legyen rajtam, vagy izom.
És akkor itt tulajdonképpen visszakanyarodok az étkezési zavarokhoz, mert egy normális, egészséges gondolkodású ember (szerintem!) ezt az alkatot nem tartaná normálisnak és egészségesnek, pláne nem gondolná úgy, hogy még mutogatni is kellene (azt most hagyjuk, hogy kell a reklám a modellszakma miatt). Tehát ha ő úgy gondolja, hogy tényleg ott a helye, akkor lehet, hogy mégiscsak van valami probléma a fejében, a testével kapcsolatban.
Azt mondja (az újságok szerint), hogy nem igazán fair dolog, hogy ezért bírálják. Nos, én úgy gondolom, hogy ez egy verseny. Ha én elmennék egy szépségversenyre, engem a lópofám miatt bírálnának, vagy mert nagy a seggem, esetleg mert alacsony vagyok, ez is mind "adottság", akár az övé, nem kéne csodálkozni azon, hogy a testét veszik górcső alá, hiszen ez a dolguk. A bizottságé.
Nem is lett Ausztrália szépe, egy karókirálynő nem lehet minta a fiataloknak, és ha van egy rosta, akkor helyes, hogy használták (ha már anno Lindsay Lohan a Nickelodeon díjátadásnál villanthatott pucér feneket a tiniknek - vagy ahogy ott mondják "full moon":D)
Ezzel egyetértek, de a médiafelhajtással nem. Most minek kell ízekre szedni a lányt? A döntő előtt is ott volt, akkor nem tűnt fel senkinek, csak amikor az utolsók közé került? Ugyan!
Vajon akik interjút készítettek vele, és bírálják, azok megkérdezték-e hogy járt-e orvosnál a "macedón alkata" miatt? Akik a közelébe kerültek, és látják hogy eszik, de mégis ilyen sovány, azok vajon aggódtak-e akár egy percig is, vagy vállrándítva elfogadták azt, hogy ő ilyen típus - még ha nem is ismerik nagyon?
Csak hangosan gondolkodom.
Évekkel ezelőtt találkoztam egy lánnyal, aki nagyon vékony volt (ennyire talán nem), pedig rengeteget evett, és persze mindenki azt szajkózta, hogy húúú, de jó neki, ehet bármennyit, mégsem hízik meg.
De igazából ez nem volt jó neki, az orvosok akkor erre nem tudtak igazán megoldást, és sokszor annyit kellett ennie, hogy már rosszul volt, de még így is fogyott néha.
Nem volt szuper.
Nem érezte jól magát.
Nem gondolta, hogy akár egy percig is megválhatna a bő pulcsijától.
Nem gondolta, hogy majd milyen szexis lesz a bikinijében nyáron.
És ami még rosszabb, hogy a dejónekedtől már olyan szinten torkig volt, hogy sokszor emiatt nem ment társaságba már, mert csak az emberek korlátoltságával találkozott.
Talán őmiatta sem tudtam elmenni most szó nélkül a téma mellett.
P.S. Amúgy nem a súly, meg a bmi még ami a fontos, hanem hogy néz ki az ember. Egy ismerősömmel egymagasak vagyunk és anno ugyanannyit nyomtunk (fekve:), ő mégis úgy nézett ki, mint egy csonti, én meg mint egy nagyon normális alkatú humanoid. Neki túl erősek voltak a csontjai, emellett kevés volt rajta a többi alkotóelem, mint pl. a hús, meg a zsííír, nekem meg vékonyak a csontjaim (szerintem nem is túl sűrűek - kávé, kóla rulez:), és.. tovább hadd ne magyarázzam:) Lényeg, hogy először is, senki nem hitte el, hogy ugyanazok a paramétereink, másodszor meg, őt mindig etetni akarták, míg engem, hogyis fogalmazzak.. nem:)
Csak arra akarok kilyukadni, hogy ha nem látszódna Stephanie-n, hogy hány kg, akkor senkinek eszébe nem jutna nézni szerintem az adatait, a bmi-t, senki nem hördült volna fel, és senki meg nem kérdezné tőle, hogy te, ez nálad normális? Pedig attól még ugyanúgy fennállna a betegség lehetősége.
Látszatvilág kéremszépen, az.
(Ez meg egy vélemény. Az enyém, amivel nem kötelező egyetérteni:)
Csacsogunk