Szóval mivel mostanában bejön a Comedy Central, minden pénteken lecövekelek a tv elé, szó szerint, és megnézem az Egy kis Fry and Laurie-t, feliratosan, és mivel én Monty Python tejen nőttem fel, ezért nálam az angol humor csak is feliratos lehet :) Talán a nyelvet is tanulnám közben, ha lenne időm arra figyelni:)

A két címszereplőt nem kell bemutatni, főleg Hugh Laurie-t. Igazán nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra, ilyenek az élet apró örömei, és tényleg, arra a pár percre kikapcsol az agyam, nem léteznek negatív gondolatok, mert a gondolatuk maguk is nézik azt a két hülyét :) Persze aki sok hasonlót látott már, annak túl sok újat nem mutatnak, de mégis szeretem ezt a stílust, és mindig akad legalább egy akkora poén, amitől 5 percig sírok, szó szerint. A most pénteki adásból kiragadok egy mondatot: "Meztelenül állsz a tükör előtt, kezedben egy retekkel és számos lehetőséggel." Jójó, látni kell ehhez, de én még mindig vigyorgok ezen a mondaton :D

És ami a legjobb az egészben, hogy Hugh sokszor énekel benne, meg gitározik, és zongorázik, stb, tisztára, mint a Dolák-Saly, vagy éppen fordítva, szóval mindig ő jut az eszembe Hugh-ról:) Tehát most már nem csak a színésztől vagyok oda (és nem, én nem csak házdokiként ismerem, az Értelem és érzelem-ben is játszott pl ;P), hanem a hangjától is.. na igen, éljen a fanatizmus, majd küldök neki bugyit is, ha nem lesz kedvem mosni ;D

Nesztek pár élmény (a másodiknál csak azt nem tudod meg, hogy mikor MIT kéne tenni ahhoz, HOGY.. :):