Íme, itt a mai "mese" a Maya-mayi a hét nővér-ből. A cím megtévesztő, ezért előre elnézést kérek, de direkt nem olvastam bele a mesékbe, és hát nem mondom meg ki bökött a kutyára :)

   Bahloo, a hold, egyik éjjel, amikor fénye egész ragyogóan sütött, lenézett a földre, mozdul-e valaki.
Három különös kutyájával akkor szeretett játszani, mikor a földi emberek már mind aludtak. Kutyának hívta őket, de a földi emberek kígyónak nevezték: halálviperának, fekete kígyónak és tigriskígyónak.
Amint lenézett a földre - a három kutya mellette állt - Bahloo meglátott egy tucat daent, vagyis fekete embert, amint éppen átkeltek a patakon.
Azt mondja nekik Bahloo:
- Álljatok meg, vigyétek át a kutyáimat a patakon!
De akármennyire szerették is Bahloot, a kutyáit sehogyan sem állhatták, mert amikor néha lehozta őket a földre játszani, megharapták azok a földi kutyákat, de meg még gazdáikat is; a harapásban mérget hagytak és ez megölte az áldozatot.
- Nem, Bahloo - mondták a fekete emberek - nagyon is félünk: a kutyáid megharapnak bennünket. Nem olyanok, mint a mi kutyáink,  azoknak a harapása nem öl meg minket.
Így szólt erre Bahloo:
- Ha megteszitek a kívánságomat, újra születtek halálotok után, nem maradtok ott, ahova tesznek, ha meghaltok. Látjátok ezt a darab fakérget? Bedobom a vízbe. - És a patakba dobta a fakérget. - Látjátok? Feljön a víz színére és ott lebeg. Ez történne veletek is, ha megtennétek, amit kérek: mikor meghaltok, először le a mélybe, aztán tüstént fel a színre. Ha pedig nem viszitek át a kutyáimat - ti ostoba daenok - így fogtok meghalni! - Azzal ledobott egy követ a patakba, s az le is süllyedt a fenékre. - Akárcsak ez a kő: ti sem jöttök a felszínre, ti ostoba daenok!
   De a fekete emberek mégis így szóltak:
- Nem tehetjük, Bahloo. Nagyon is félünk a kutyáidtól.
- Lemegyek majd én magam és átviszem őket, hogy lássátok, milyen veszélytelenek és ártalmatlanok az én kutyáim.
   Le is jött Bahloo; egyik karjára tekerte a fekete kígyót, a másikra a tigriskígyót, a halálvipera meg a válla köré tekergőzött. Átvitte őket a patakon.
Amikor átkelt a vízen, felemelt egy nagy követ, bedobta a patakba és azt mondta:
- No, ti gyáva daenok, nem tettétek meg a kérésemet és most mindörökre elvesztettétek az újjászületés lehetőségét. Ott maradtok, ahova temetnek benneteket, mint a kő a víz alatt, és beleolvadtok a földbe. Ha megtettétek volna a kívánságomat, ti is olyan gyakran halhatnátok meg, mint én, és újra életre kelhetnétek, mint én. De most csak fekete emberek lesztek, amíg éltek, és csontok, ha meghaltok.
   Olyan haragos volt Bahloo és a három kígyó olyan vadul sziszegett, hogy a fekete emberek örültek, mikor eltűntek szemük elől a fák mögött.
A fekete emberek mindig féltek a Bahloo kutyáitól, de most már gyűlölték is őket, és azt mondták:
- Ha elcsalhatnánk őket Bahlootól, bizony megölnénk őket.
És bizony, valahány kígyót láttak, azon nyomban meg is ölték.
De Bahloo, a hold csak többet küldött, mert az mondta:
- Amíg fekete emberek vannak, kígyók is lesznek - emlékeztetőül arra, hogy nem tették meg a kívánságomat.

:)