Jaj hát igen..
Hajnalban érsz haza, és kitalálod, hogy alszol 3 órát, maximum. Mert hogy ennél több nem jár neked, mert rossz vagy és haszontalan. Dögöljön meg mindenki, aki 4 óránál többet alszik! Felesleges időpocsékolás. Régen két órával is ment.

És akkor ruhástul, levélírás közben elalszol. Óraállítás nélkül. Természetesen.

2 óra múlva (ez nem 120 percet jelent, hanem mondjuk 8x15-öt):

Jaj, hány óra? Már aludtam két órát? Hú, akkor időben vagyok, jó vagyok, de van még egy órács.... khrammm pityipúú
+8x15p
Jaj, hány óra? Már megint eltelt még két óra? Jézusom, késésben va... khrammm pityipúúú
+2x10p
francba, megint nem érek be hatra, de talán 8ra igen, na fel kéne.. khramm..pff.. klötty
+10p
hülye macska, szálljál le a fejemről.. fenébe, na gyorsan felkelek.. előtte ébresztőnek meghallgatom ezt a számot, majd a végén felkelek, már ébren vagyok
+5p
jaj úgy szeretem, még egyszer (ezt kb 10x egymás után, mert igazából 8ra beérni sem olyan vészes..)
+10p
picsába hogy megint beszundiztam, tényleg felkelek.. jaj de a hasam.. megvárom míg nem fáj
+2x15p
tényleg felkelek most már.. kirakom a lábam és.. jé, égve maradt a villany.. zzzzz
+30p egyben, nyálcsorgatással
fasza, megint jól elaludtam..

Lassított felvételes rohanás. Mindent leverés. 3x visszafordulás
- bezártam az ajtót?
- és a szoba ajtót?
- villany?
- macskakaja?
(ja, 4)

Áhhh.. és így megy ez mindig.. mennyivel egyszerűbb lenne előre beállítanom az órát, hogy alszom eleve mondjuk 5 órát, és akkor nincs ez a szarság.. kész vagyok magamtól, és még tudom is ezt, és mégis, minden egyes alkalommal eljátszom ezt.. borzasztó, rémes, elkeserítő.. ja és akkor legyél fitt és ügyes, meg egy kibaxott legkisebb ugrifüles :)

Szerintem elfáradtam. Már nem bírok 22 órázni. Nem megy.

Elegem van. Pihenni akarok. Azt csinálni amit én akarok.
Nem félni attól, hogy ha nem dolgoztam aznap 20 órát, akkor milyen szar alak vagyok. Lelkiismeret furdalás nélkül találkozni, időt tölteni emberekkel.
Vagy csak feküdni, nézni ki a fejemből.

Tökjó. A hét végén 30 leszek. Azt mondják, nem látszik.
Belül 70 éves vagyok.
Pótfoggal.
Járókerettel.

De én vagyok a mamuszrali örökös győztese!

"A dagonya" c. orosz-magyar thrillert még sok-sok évvel ezelőtt találtuk ki egy ködös, vizes, térdig sáros kirándulás alkalmával.

Szóval álmodtam, mert sajnos annyira béna egy marha vagyok, hogy mikor 3 óra alvást engedélyezek magamnak, akkor az egyik órám megszólal 65 perc múlva, mert be bírom állítani helyesen az időt, így visszaalszom, nem kicsit, a másik telefonom pedig szólna időben, ha nem hagytam volna némán. Mindig is ügyes szervező voltam. Ergo elaludtam, vagyis volt időm álmodni.

Igazából erre mindig van időm, ha hihetünk annak a feltételezésnek, hogy az álom alfában képződik, ott érzi jól magát, és ott szaporodik. Mivel ritka vacak alvó vagyok egyedül, így sokat vagyok alfában, tehát sűrűn álmodom. Színesben. Hangosan. Sztereoban. Dolby digital, meg imax, meg minden.. tök szuper..

Jaj, na igen.

Azt álmodtam, hogy kirándulunk talán, mindenesetre földes úton gyalogolunk H-val, meg pár kollégával. Hogy ők mit keresnek ott, vagy épp mi mit kerestünk ott, azt nem tudom, a prológust átaludtam :)
Szóval bandukolunk a szép erdőben, és akkor egyszercsak ott van egy nagy, széles csopolyás, sáros rész, amit mindenki meg bír kerülni, csak a kiránduló és cserkészmúlttal rendelkező tenmagam nem. Ott állok a szélén, összeráncolt szemöldökkel, aggódó tekintettel.
H visszafordul, mert hirtelen csend lett mellette, így rájött, hogy elhagyott valahol. Mindenki rám vár. Én meg megmakacsolom magam.

H: - Lépj át rajta.
Y: - Nem! - száj szorosan tart, ahogy még 3 évesen tanultam.
H: - Miért?
Y: - Ha átlépek rajta, előjön egy kéz a mélyéről, lehúz magával, át téren és időn, aztán vagy 1944-ben találom magam, vagy az Elm utcában. Szóval nem.
A többiek itt röhögnek, és bár irtó murisnak tartanak, kapok egy újabb strigulát a "bolond" címszó alá. (Kamera közelít, a "normális" alatt egy húzás van - a mérlegkészítő képességem miatt - a "bolond" alatt pedig már fekete a lap.. - kamera távolít..)
H: - Kerüld meg.
Y: - Azt sem!
H: - És azt miért?
Y: - Ha megkerülöm, akkor le kell térnem az útról, és akkor be kell mennem az erdőbe. Az erdőben pedig gonosz lelkek tanyáznak, szörnyek és démonok, és elrabolnak, és megfőznek vacsorára, és akkor soha többet nem fogsz látni, és én sem téged.
H közben szépen odajön, felkap és átvisz a saras részen. A többiek már tudják, hogy tiszta bolond vagyok, egyik énem Alice, a másik Csodaország, és néha találkoznak.

H letesz a tiszta terepen, megbök:
H: - Te, ott láttam egy manót amögött a fa mögött! - többiek nevetnek, azt hiszik vicc, azt hiszik humor, és most megkaptam.
Y: - Te is? Na ugye, mondtam én!

Kézenfogás. Összemosolygás. Cinkos tekintés.
Igen, azt hiszem Ő ilyen.. biztos ő a Nyúl az órámmal...

Rohanok is utána, mert még meglóg!

;)*

Éjjel (a 2 óra az éjjel vagy hajnal?) másztam hazafelé, dinamikusan haladok az Akácfán, ahogy szoktam, fülhallgatóval, távolba révedő tekintettel, összefogott többnapos hajszerkezettel.

És nem leszólit az oldmensztől tíz méterre egy külföldi? Először azt hittem (én naív), hogy csak az időt szeretné tudni, mert az olyan fontos dolog. Rá is jöttem, hogy pár napja nem hordom az überfain kis órácskámat. Legutóbbi kádban ázásom alkalmával elfelejtettem visszarántani magamra. Pedig most úgy kivillantottam volna a srác szemét a kék leddel!

Nade szóval nem érdekelte az idő. Viszont meghívtak egy italra. Ja igen, mert az előtte haladó hímmel egy társaságot alkotott, csak a munkamegosztás miatt gondolom ez a krapek szólongatja le a lányokat. A másik biztos az italt kéri a pultnál.
Szóval tök kedvesen (de tényleg) drinkelni invitáltak, de nemet mondtam. Én is tök kedvesen. De tényleg. Még mosolyogtam is. Persze mikor másodszorra közöltem, hogy noooo, már leráztam a fejemről ezt az emotion-t.
Végül csak megértettek.. nem hiszem, hogy ezzel a partizánakcióval nagyon keresztülhúztam az estjüket.

Biztos volt aki bukott az idegenekre, az akcentusukra és a közvetlen stílusukra:)
Bocs fiúk, nekem ennyi nem elég;)