aki kitalálta, hogy a reklámok legyenek ezerszer hangosabbak magánál a műsornál. A fas francért kell halálra ijesztegetni a szerencsétlen tv-hallgatókat macskástul! Ezért is büntethetne az ORTT, mert balesetveszélyes, amit pár kereskedelmi csatorna csinál ezen a téren. Dühös vagyok, mert megint elvágtam az ujjam egy hülye fogkrém miatt!

Miért nekem kell a hanggal szórakozni napjában ezerszer? Egyrészt többször szépen lemaradok a filmről emiatt, másrészt halálra rémülök a hangerőtől, a fülemnek sem tesz jót, az idegrendszeremről már nem is beszélek. Ezt most komolyan így kell?

Jójó, kezdek panaszblogra hasonlítani, de akkor is.. na megyek vissza duzzogni, és próbálok kicsit aludni, ha már reggelig nem hagytak.. grrrr

Mármint nem: a töltőtoll, hanem A Töltőtoll.. de tényleg. Igaz, hogy made in china, de leszarom, a legtökéletesebb, amivel valaha is írtam. Nem patronos, hanem pumpás, ami ugye problémát okoz a már nem létező ápiszoknak (szegény bikák), de én igyekszem tartani a frontot. És már törött is a burka, óvatosan lehet használni, viszont örök szerelem. Nézzétek a hegyét! Gyönyörű! A neve: Lily #712 - azt mondjuk kétlem, hogy parker lenne, mint ahogy állítják. (Kérek ilyet, köszönöm!) 

Az enyém annyiban különbözik, hogy a végén nincs ilyen fémszerű bizbasz. Úgy örülök, hogy végre megmuathatom, ezzel is bizonyítva, hogy nem a képzeletem szülötte..

Szóval tényleg öregszem, mert egyre háklisabb vagyok az utcai hangoskodásra. Mondjuk csitri koromban sem számított menőnek (nekem) bebetonozni magamat egy kisebb csoporttal a sarokra, hogy ott hangoskodjak, de ez a környék túl "jó" akusztikájú ahhoz, hogy vidám trillázással nyugtázzam a fiatalok 87%-ban kötőszavakból és höhö-ből álló csevegéseit. Este tíz után nem vicces az a feeling, mintha egy 5fős illuminált társaság rihegröhögne az erkélyeden, pláne hogy egy világmegváltó gondolatuk nem volt, de még értelmes sem. Vagy vicces. Már azon gondolkodtam, hogy elteszek pár bútort az útból, hogy hazafele ne essenek orra semmiben.

De aztán teljesen hirtelen megszánt az ég, és egy olyan kopogós esőt eresztett a népre, hogy rögtön eltakarodtak, nekem meg maradt a jég intelligens morzézása. Ó igen, felszabadító érzés volt.

Később a szomszéd azért ellenpontozott egy "hol vagy már a kuuurvaanyád, akkor bazdmeg a kurvádat, de köcsög állat, mikor jössz haza, holnap melóznod kell, te szemét, a kurvaéletbe" telefonos standup-pal.

Utóirat utólag: szóval ilyenkor nagyon szeretnék egy paintball-készletet, és először figyelmeztésképp leordítani, hogy "kussoljatok bmeg", aztán ha nem hallgatnak a bölcsre, agyonkékezni meg lilázni meg narancsozni szeretném az ilyeneket. Ó, de jó muri lenne! Áh, inkább nem is kiabálok előtte, úgy mókásabb!

Ez lehetne egy dal refrénje, de nem. (Ha mégis, akkor kérem a teljes szöveget.)

Frászmacska. Mostanában kénytelen vagyok nyitott ablak mellett aludni (már ha menne rendesen), és minden mást csinálni, amikor kinn már nem izzik a Nap, mivel megdöglök a melegtől, a légkondi meg hosszútávon nem annyira egészséges, mint kényelmes és hűs, főleg hogy beköltözéskor nem tisztíttattam ki, előtte meg kitudja mikor volt fertőtlenítve, én meg nem szeretnék egy Dr. House epizódban szerepelni, vagyis mégis, de csak ha tényleg Hugh Laurie kezel le ;)
BRÉKING! Nem fejeztem be a frászmacskát, Hugh elterelte a figyelmem.. ejjejj.. Szóval Prücsök előszeretettel tűnik el időnként, ergo kimászik az erkélyre, mert az tiltott, az izgalmas, a kedvenc szórakozása pedig az, hogy hívogatom, nem jön, én persze rögtön a szívemhez kapok, hogy biztos leesett a kis hülye, mire királyi nyugalommal előtör a szekrény mélyéből. Hogy mit csinálhat az erkélyen, arról fogalmam sincs, hiszen még macska szemmértékkel sem nagy, kb 10mp alatt be lehet járni, a fennmaradó időben tényleg nem tudom, mivel foglalhatja le magát. Ja, és legutóbb olyan bénán ugrott vissza az ablakba, hogy leszakította a függönyt. (Szerencsére nem el.. csak le..)

A minap ismételten megijedtem. Az olyan humanoidok, akik kopogás után rögtön rángatják a kilincset, nem igazán tesznek jót a paranoiás fantáziámnak. Az ingerküszöböm (vagy a zingerküszöböm, ha tudnék varrni - igen Pyry, elsütöm publikusan is a hülye poénom:) egyre alacsonyabb, kisebb, keskenyebb, vékonyabb, stb.
Ezért is sikerült halálra válnom egyik éjjel, mikor az ajtó felől megint neszezés jött. Már elmúlt talán kilenc óra is, az idővel nem vagyok sokszor tisztában, de már sötét volt rendesen, mikor Prücsök kirohant a konyhába (ami az előszoba is), és felágaskodott az ajtóra. Akkor hallottam meg a kaparászó hangot, ami a belülről leragasztott és kívülről papírral telegyömöszölt postaládanyílásból jött (láda nincs, csak nyílás). Az agyam persze rögtön kiegészítette az eseményeket, mint amikor kijavítja a helyesírási hibával megírt szöveget, és automatikusan jól olvassuk el. Nos, lelki szemeim előtt már ujjak törtek át a celluxon, és matattak az ajtó belső oldalán.
A macsek továbbra is ugrált az ajtóra, én sötétben bámultam egy méterre tőlük, a 25 centis ollóval a kezemben (a kés közelebb volt, ezért az túl logikus lett volna), a szívem szokás szerint úgy 150nel dübörgött a fejemben, mikor is rájöttem, hogy basszameg, egy darázs keveredett be valahogy a papírok közé, és nem jut ki.

Frászdarázs. Anyád! "Most összerittyentettem magam!"
Őszintén: nem szabadítottam ki, rezignáltan tudomásul vettem, hogy passzív gyilkos leszek.

Frászvilág. Arról beszélek eleget, most csak a felsoroláshoz kellett :)

Helyzetjelentés:
Persze tegnap egész nap állt az eső lába, reggel is esett, este szerintem jég is, mert nagyon hangos volt, és még ma hajnalban is csak algoval tudtam flexelni. A gyomrom remeg még mindig, a fejem kába, a fekvésen kívül nem sok semmire vagyok képes. Most ez tényleg az időjárástól van, vagy öregszem, vagy ebola? Mindegy is, csak unalmas.
 

kicsit más. Elmondok egy példát:

Vettem lottót úgy három hete, mert addig a következtetésig azért eljutottam, hogy anélkül nem fogok nyerni. Ez pénteken volt és aznap direkt nem is foglalkoztam a csekkjeimmel, mert hogy úgyis nyerek, majd akkor ráér. Mert ugye ha veszek szelvényt, kitöltöm, stb, akkor biztos hogy nyerek, mert ez így megy. Kétség nincs. Veszek, nyerek, ennyi.

Lottóhúzás. Már négy számot kihúztak, egyik sem talált, de én még mindig biztos voltam abban, hogy nyerni fogok. Hiszen vettem szelvényt! Mikor az ötödik sem stimmelt (két egyesem azért volt:), teljesen letaglózódtam, hogy dehát nem erről volt szó, meg én igazán megérdemelném, mert annyi jó ötletem van, hogy mire lehetne felhasználni. Erről most nem értekezem, mert hetekig tudnám boncolni a dolgot.

Szóval én így viselkedem a való életben. Teljesen reménytelen.