Szóval tényleg öregszem, mert egyre háklisabb vagyok az utcai hangoskodásra. Mondjuk csitri koromban sem számított menőnek (nekem) bebetonozni magamat egy kisebb csoporttal a sarokra, hogy ott hangoskodjak, de ez a környék túl "jó" akusztikájú ahhoz, hogy vidám trillázással nyugtázzam a fiatalok 87%-ban kötőszavakból és höhö-ből álló csevegéseit. Este tíz után nem vicces az a feeling, mintha egy 5fős illuminált társaság rihegröhögne az erkélyeden, pláne hogy egy világmegváltó gondolatuk nem volt, de még értelmes sem. Vagy vicces. Már azon gondolkodtam, hogy elteszek pár bútort az útból, hogy hazafele ne essenek orra semmiben.

De aztán teljesen hirtelen megszánt az ég, és egy olyan kopogós esőt eresztett a népre, hogy rögtön eltakarodtak, nekem meg maradt a jég intelligens morzézása. Ó igen, felszabadító érzés volt.

Később a szomszéd azért ellenpontozott egy "hol vagy már a kuuurvaanyád, akkor bazdmeg a kurvádat, de köcsög állat, mikor jössz haza, holnap melóznod kell, te szemét, a kurvaéletbe" telefonos standup-pal.

Utóirat utólag: szóval ilyenkor nagyon szeretnék egy paintball-készletet, és először figyelmeztésképp leordítani, hogy "kussoljatok bmeg", aztán ha nem hallgatnak a bölcsre, agyonkékezni meg lilázni meg narancsozni szeretném az ilyeneket. Ó, de jó muri lenne! Áh, inkább nem is kiabálok előtte, úgy mókásabb!