is eltelt már, én meg baszok a világra, hát ez van. A helyzet nyugaton változatlan, továbbra sem bírom elviselni a valós élet nyűgjeit, a befizetendő csekkjeivel, az ápolandó emberi kapcsolataival, egyéb nagyon és kevésbé bürokratikus teendőivel, a fizikai létezéssel, a humanoidokkal, és a civilizációnak csúfolt valamivel, az idióta elvárásaival. Néha szeretnék kutya lenni, hogy a legnagyobb problémám a kuka elérése legyen, és hogy jobbról nyalogatom-e a hasamat, vagy sem.

Önismereti tréningemben eljutottam odáig, hogy már fogalmam sincs, mit akarok, és egészen biztos vagyok abban, hogy semmi sem jó, szóval felesleges bármit is csinálnom. Esetleg nyerhetnék a lottón, mert költekezni azért jó mulatság:) Melózni egyelőre nem merek, mert félő, hogy megint átesek a ló túloldalára (ez szerintem 99%), mivel menekülök a valóság elől, így hamarosan megint workoholic lennék. Szuper kilátás. Amíg ez a bipoláris dolog nincs megoldva, addig nem sok esélyem van. Próbálom azért letisztázni magamban, hogy mi érdekel, azokkal több szerencsém lehet, mint a többivel. Viszont azt hiszem, a szakmámat nem fogom folytatni. A könyvelés több okból is bonyolult és nehéz feladat.
Ha nagy cégnél könyvelsz, mármint az anyag csak egy részét, mondjuk egy multinál csak a bankkivonatot könyveled, akkor egyrészt a büdös életben nem fogsz fejlődni, másrészt nem látod át az egészet, ez hibalehetőség, amitől én rettegek, és úgyse bírnám ki, hogy ne lássam át. A könyvelőirodákban a főnökséghez kell igazodni, általában megmondják mit csinálsz, és nem egyszer volt már olyan, hogy hülyeséget kellett csinálnom, amit szintén nem bírnék elviselni. Ha magánpraxisban csinálod, akkor is, hiába vagy a legjobb, ha az ügyfél hülye, mert egyrészt fingja nincs a vállalkozásáról, másrészt azt akarja, hogy majd te megoldod, amit ő évek alatt cseszett el, miközben baszik átadni az anyagot, és nem hallgat rád, de a végén te leszel a hibás. Ugyanez vonatkozik arra, ha egy nem multinál vagy (fő)könyvelő. Az olyan ügyfél, aki megérti, hogy nem te viszed a vállalkozását, mert minden döntés az övé, te csak felvázolod a lehetőségeket, tanácsokat adhatsz, de helyette nem gondolkodhatsz, valamint időben átadja az anyagot, mindet, és nem hazudik a szemedbe, mikor rájössz valami kétes dologra, na az kevés. Az elmúlt 10 évben én összesen egy, azaz 1 ilyen ügyféllel találkoztam. Pedig jópár céget könyveltem.
Amiért még nem folytatnám a könyvelést, azok az itthoni helyzetek. Olyan szinten kiborítanak a változások, az értelmetlen törvények, hogy fizikailag hánynom kell már tőlük, és nem bírok velük mit kezdeni, egyszerűen nem akarok velük foglalkozni már. A logikátlan dolgok kikészítenek. És akkor ott van még a felelősség, amire én jelen pillanatban képtelen vagyok. Valszeg ilyen szintű felelősséget a büdös életben nem akarok vállalni többet, esetleg saját magamét. Másét már nem. 99%, hogy végeztem a szakmával :/

A macskák amúgy már egész összeszoktak, egy tálból kapnak enni, és az alom is kiköltözött a konyhába, a következő lépés a régi helye lesz, a fürdőszoba. Koki továbbra is előszeretettel pisil máshova, viszont végre nem a szoba  különböző, rejtett sarkai jelentik a célpontot, hanem a wc, ami egyrészt logikus döntés, másrészt könnyebben tisztítható, és a parkettával szemben a csempe nem puposodik fel, ha nem veszem észre időben az egyébként tttenéréskor seggrepacsival jutalmazott akciót.

... a következő életemet nem cseszem el.

Már várom.

Ma elvoltunk a Terra Miticában, később le is írom, milyen volt, de most pihenés következik, mert reggel korán kelés, aztán 9:40kor felszállás, aztán 12:25-kor Bécs, aztán Zanzával Pestig autóval, aztán meg magunkban Miskolcig. Ilyenkor örülök, hogy nincs jogsim, és csak fekhetek, meg olvashatok, meg alhatok, meg álmodozhatok Viggo-ról az autóban :)

Filmes összefoglalalás lesz, mert a fotóappárát elemei felmondták a szolgálatot, pedig frissen töltöttek voltak :(
Most még gyors tus, elpakolás, holnap meg az út után szerintem csak macskát gyűrögetni lesz erőm, meg aludni :)

Szóval nem kell megijedni, ha legközelebb csak elsején jelentkezem, addig be lehet pótolni az eddigi élményeket :)

Dél körül ébresztett Zoli, hogy Petiék elmentek strandolni-wakeboardozni, mi legyen a program. Miután kiderült, hogy kb olyan meleg van, mint tegnap, elgondolkodtam a kiránduláson Altea felé, a meg nem nézett világítóhház felé. Még teljesen félálomban voltam, kiveséztem a helyzetet: ha Petiék elvitték a hűtőtáskát, akkor én inkább nem vágok bele, mert csak 2 akku van hozzá. Zoli mindenképp menni akart, így itthon maradtam, mert nem akartam megdögleni az úton.

Később sikerült fel is kelnem, kávéznom, és észrevettem, hogy a hűtőtáska itthon van, az akkukkal együtt. Szóval akár mehettem is volna, csak én az ágyból ezt nem láttam a nem létező csipás röntgen-szemeimmel, az én hibám. Na mindegy, szóval így aztán sehova se tudok menni, még le a medencéhez sem, mert két kulcs van, és egyik sem nálam. Marad a punnyadás.

Ja, még este Zoli bement a városba körbenézni, még jó, hogy én fáradt voltam az úthoz, mert iszonyat tömeg volt, egy gombostűt nem lehetett leejteni. Ezek állítólag minden este kirajzanak az utcára és tüzijátékoznak. Utóbbit biztos, mert hallani a dörrenéseket. Még nappal is fellövik, nem számít, hogy nem látják, eléggé fura nép ez :) Az éjszakai járattal viszont megjárta, mert 11 környékén indult az utolsó nappali villamos visszafele, amivel ugye értelmetlen lett volna jönnie, mert épp hogy odaért, az első éjszakai járat meg csak 2 előtt mozdult meg, hiszen tüzijáték alatt ugyan mégis ki akarna bármerre is járni?

Jó lett volna kimozdulni, mert ha már nyaral az ember, akkor ne otthon üljön, de azért örültem a fáradtságomnak, azt a tömeget már végképp nem bírtam volna elviselni. Viszont bosszankodom, mert ma meg mehettem volna, csak figyelmetlenség áldozata lettem :/
Ébredés után min. fél óráig nem is tudok kimászni az ágyból, és amíg a kávé nem ér le a lábamba, és onnan vissza a fejembe, a gondolkodás sem megy, ha nem lett volna olyan irdatlan sietős a kirándulás, akkor akár még időben is észrevettem volna a hűtőtáskát, és most éppen azon nyavalyognék, hogy fáj a lábam, meg de meleg van, és jaaaaj de széép a tááj.. na mindegy, majd utólag kiderül, mit vesztettem :)
 

Vacsorára megettem egy magammal hozott csípős kínai kacsalevest, majd egy jégkrémszerű valamit, végül a maradék egy szelet sajtomat, szóval a kávét inkább kihagytam estére :)
És közben összeraktam a strandos videót, hát nem sokat filmeztem, inkább barnultam (pirultam). Elnézést :)