Nem, nem kirándulni voltam, inkább kis pihi után felszereltem a galambterelőt a légkondi külső egységére, ahogy kitaláltam. Teljesen pöpec lett, és a kábelrögzítőből sem volt se kevés, se sok, pont annyi, amennyi kellett. Ha terveztem volna, se jött volna ki jobban. A mosógépet mondjuk elég nehéz volt elvonszolni az erkély közepéről, hogy aztán a tetején szerelgessek, a szomszéd remélem nem látta a felemás korlát gyakorlatomat: fél lábbal a korláton, fél lábbal a mosógépen, a seggem az erkélyen, a fejem és a kitekert gerincem meg négy emelet magasban, de nem néztem le, mert amúgy nem félek a magastól (hihi, van vmi, amitől nem félek:)
Egy biztos, ide se galamb, se veréb, se kolibri nem fog leszállni! Aztán a sarokba toltam a mosógépet és lemostam, a végén még tényleg kialakítom a kis Zen sarkomat az erkélyen, ahogy én azt elterveztem, mert ilyenkor pl kinn nagyon jó idő van, és milyen frankó dolog már az erkélyen, a friss levegőn (itt nincs nagy forgalom, tényleg nincs bűz, a sétálóutca jó dolog:) reggelizni mondjuk, és közben a laptopon nézni hogyan frissíti a böngésző az rss feedeket. Erre gyúrok, és alakul, rendesen, el vagyok képedve.

És még egy dolog: lemostam az ablakokat a hiper-szuper úúúj lehúzóval, hát vadító lett kérem szépen, még nem tökéletes a technikám, de komolyan, majdnem élveztem, és ami külön jó, hogy kilátni az üvegen, és nincs esőnyom, meg miegymás. Ezzel a kézikészülékkel biztos sűrűbben fogok ablakot puceválni, mint eddig, mikor jó esetben kétévente ejtettem meg ezt a cselekvéssorozatot.

Koki meg porcica lett, egy tónussal közelebb van már a szürkéhez, annyit volt kinn az erkélyen, ez valami parasztmacska, abszolút felsőfokú mezőgazdasági ismeretekkel, kigyomlálta még a fűszernövényeket is, vagyis növény még nincs, mert folyton elfelejtem locsolni, valami kezdeményeződést már látni, most a láda kinn csücsül az erkély szélén, hogyha esik, ihasson, valamint mesterséges akadályt képez a háló aljánál, véletlenül se kommandózzanak le a mélybe laposkúszás gyakorlása közben.

Hihetetlen vagyok, de tényleg, mert még mostam is ma, igaz, 3x öblítettem azóta, mert jó szokásomhoz híven elfelejtem kiüríteni a gépet. Valaki előkaparta a piros kriptonitot biztos, az lehet a ludas, más ötletem tényleg nincs.

Micsoda kaland, izgalom, kockázat! Ugye?!:) Rájöttem, hogy másoknak sokkal könnyebb énblogot írni, mert ők csinálnak is valamit, eljárnak dolgozni (jobb esetben), vagy van gyerekük, ami kiapadhatatlan forrás, de minképpen szociálisabb lények, mint én, és még ki is mozdulnak otthonról. Így azért könnyű, persze nem panaszkodom, csak néha tök naívan rácsodálkozok, mennyi mindent össze tudok hordani a tulajdonképpen semmiről :)

Lehet, hogy politikusnak kéne mennem..

Szóval délután-este jól elszundítottam, összesen volt az 4 óra is, reggel ugye 1,5, tegnap meg napközben talán 3, ergo vagy kétnaponta alszom egy normálisat, vagy félnaponta hepimélmenüt. Attól függ, hogy csinálok-e valamit, amitől esetleg elfáradhatok.

Ébredés után szomorúan konstatáltam, hogy még mindig nincs net, pedig kellett volna nagyon. Beizzítottam a Nokiát erre, de hát ugye az nem az igazi, sehol egy piros pötty. A madzagokat megnéztem, minden rendben, aztán észrevettem, hogy mindkét doboz (a router és a wifi) nagyon forró, de főleg utóbbi, ami attól is lehetett, hogy rápakoltam, és úgy hagytam, és ez neki nem tetszett. Más ötletem nem volt, kihúztam mindkettőt a 220ból, ami most éppen 230, ha naprakész vagyok, de ez most nem is lényeges.

Aztán rájöttem, hogy még semmit nem pakoltam el, pedig a sajt biztos örülne, ha beköltözhetne már a hűtőbe, ha megbetegszik, csak magamat okolhatom. Felelőtlen alak vagyok. Lezavartam még egy mosást, elraktam a gép által elmosott edényeket, nagyon kis hangya voltam este is, kezdek gyanús lenni, a B6 vitaminra tippelek, esetleg az Omega3-ra, ezeket szereztem be legutóbb, azóta vagyok ilyen kis virgonc, ami nem baj. A kedvem alapból nem jobb, max attól, hogy tevékenyebb vagyok, bár könnyen lehet, hogy baromira nem erről van szó, csak épp mániásabb hangulatban vagyok, ugyanis feltűnt, hogy tervezgetek mindenfélét ezerrel, egyszerre, sokfélét, nagy dolgokat, szóval gyanús nagyon, de ez most így jó, élvezem. (Szoktuk, szoktuk.)

Ahogy lehűltek a dobozok, újra beüzemeltem őket, és lám csodát, meggyógyult az internet, szóval egy ideig csak olvasgattam, hogy miről maradtam le. Úgy 5 óra magasságában, mikor már kinn is láthatóvá váltak a körvonalak, úgy döntöttem, hogy én bizony felszerelem a baromfiketrec-hálót, még mielőtt nagyon világos lenne, felkelnének a szomszéd házban, és kávé helyett a röhögéstől ébrednek fel, mert meglátják a bénázásomat. Egész ügyes voltam, gondolhattam volna, hiszen mindig ügyes vagyok, de akkor sem szeretem ha látnak ügyeskedés közben, na. A kötegelőkkel rögzítettem a műanyag hálót a korlátra, Prücsök volt a művezető. Tökéletesen alakította: először is késett, a munka felénél jelent meg, aztán mintha nehezen állt volna, hiányzott a reggeli feles, később mindenbe belenyávogott, majd kis szaglászás után sértődve távozott. A művezető talán engedte volna magát megsimogatni. Fene se tudja.

Miután levágtam a maradékot, és sok kötegelő maradt még, a lehető legtöbb ponton rögzítettem a kerítésféleséget, hogy minél biztosabb legyen, elvégre itt a negyediken sűrűn van tornádó. Egész pofás lett, és erősnek tűnik a munkám, örülök.

A maradék hálót már tudom is, hogy hogyan fogom felhasználni. A légkondi külső egysége nagyon szimpatikus a szárnyasok körében, az alatta lévő cuccból műtrágya-gyárat üzemeltethetnék :/  Úgyhogy oda fogom felapplikálni, és végre nem férnek majd oda, mert lezárom a ventilátor teteje és a tető közötti kb 40 centis részt. Már látom, milyen jó lesz, levágom végre azt a nyomorult nejlonzacskót a tartóbakról, amit azért kötöttek fel, nagyon elmésen, hogy majd a szél lengeti, és a galambok megijednek. Hát a tubicák egykedvűen tojnak rá, szó szerint, szerintem még moziznak is néha, ellenben engem halálra ijeszt, mikor éjszaka mást sem hallok, csak hogy valami hangosan és baljóslatúan zörög az ablaknál. De ennek vége lesz! Meg nekem is, ha leszánkázom a művelet közben a székről, sőt, szerintem vmi magasabbra kell majd állnom, az erkély szélén. Lehet, hogy előtte beszerzek egy ejtőernyőt, vagy ilyen extrémugrós ruhát, amiben repülőmókusnak nézek ki. Vajon én is talpra esnék?

Nade a lényeg az, hogy azóta nyitva van az erkélyajtó, és rögtön mindenki kipartizánkodott az erkélyre, körbeszagoltak mindent, Prücsök kacsintgatott lefele, Kokinak maradnak a szagok és a hangok, de nagyon izgatott volt, fetrengett is pár kört a porban, mert arra nem volt eszem, hogy ha kiengedem a dögöket, akkor kinn is fel kéne takarítani, legalább egy picit, elvégre úgy egy éve már felmostam egyszer.

Persze egy óra elteltével már megszűnt az újdonság varázsa, elvettem a Titkot előlük, a bújdosás és kiosonás örömének ízét, most mindketten benn szundítanak, Koki a Trónon (upc-doboz), Prücsök a fotelben, mert hogy már az is üres, mindkettő. Elképesztő, mi?

A tegnap előtti (direkt külön) éjjel ruhapróbával, szanálással, és heveny vasalással telt, tőlem rendkívül szokatlan módon. Nemcsak a pár hete mosott ruhákkal végeztem, de a friss adaggal is. Meglepő. A vasalás azért éjszakai sport, mert krva melegem lesz tőle, kell hozzá a hűvösebb éghajlat. Még mostam is, sőt reggelre porszívoztam és fel is mostam. Teljesen hihetetlen. Mellesleg az ugrálóbigyóról is elpakoltam, újra használhatom, és kotyoghat az agyam.

A ruhaválogatás azért történt, mert végre időben tudtam meg, hogy lesz megint a Vanish-nek ilyen adományozó gyüjtőpontja, itt is, a Corában, most 7végén, meg a következőn. Eddig mindig utólag értesültem ezekről a hírekről, hogy volt, és jó volt, és szuper volt. Tavaly milyen jó lett volna, ha nem szalasztom el! Mikor anyu megunta az intenzív osztályt, meg úgy összességében a kórházat, és erre úgy célzott, jelzésértékkel, hogy fogta magát és meghalt, már tudtam, hogy a költeztetésekor (az is érdekes volt ám ugye) reám maradt iszonyat mennyiségű cucca, ami 90% ruhából állt, végképp rajtam marad. Úgy fél évig, a miskolci költözésig ezek kukászsákokban álltak a konyhában, derékig, de mivel ritkán látogattam a lakást, nem sok vizet zavartak. Na a költözéskor viszont nem voltam hajlandó ezeket is megutaztatni, kiszanáltam, és mivel nem tudtam hova vinni (meg mivel), így pár hét alatt szép lassan eltüntettem a rongyokat a lakásból, a szeméttelepen gondolom azt hitték, tényleg létezik a nyári mikulás, már ha eljutott odáig a cucc. Rettentően vacakul éreztem magam, hogy kidobáltam a jobbnál jobb ruhákat, ahelyett, hogy rászorulóknak adtam volna, a két zsák tuti topánkáról már nem is beszélek (szívesen örököltem volna, ha nem 5 szám különbség lett volna úgy lábméretileg). Most viszont kiköszörültem ezt a csorbát, és végre (remélhetőleg) jó helyre mennek a ruhák. Öröm és boldogság, tényleg.

A sok házimunka után szépen felöltöztem, összeraktam a dolgokat, ami kell a Corázáshoz, ez másnak biztos egyszerű feladat, de nekem ez túl összetett, mert mindig itthon hagyom az üres üvegeket, amiket a Plusba (vagyis már Spar) is elfelejtek levinni, valamint a direkt az ajtóba, az útba rakott szemét is fenn marad, szépen arrébb helyezve, adjunk a fengshuinak, és persze legtöbbször csak a véres verejtékkel megizzadott vásárlólistát hagyom itthon, ami nélkül céltalanul bolyongok az objektumban, és kénytelen vagyok végigmenni minden soron, hátha így eszembe jut, hogy tejen kívül mi kell még, aztán mindent veszek ugye, csak tejet nem.

.. a nem tudom milyen nyelvű (valszeg cseh) reklámot a Zone Realityn, mint Gianni étteremátalakítását a Viasaton, ezt egyébként nagy okosan Gordon Ramsay hasonló sorozata után dobták elibénk. Blee.. fél óra múlva viszont jönnek a friscói zsaruk, az jó lesz.