.. avagy megint elmaradtam :)

De hát ez már csak így megy, a végén még naprakész lennék, és ez rontaná az imídzsemet.

Szóval múlt héten rávettem magam végre a takarításra. Hát rend az nem nagyon lett, inkább csak zipeltem a dolgokat, vagyis összeszedtem a dvd-ket a tv-ről, a földről, a lábtartókról, a fotelekből, az ágyról, az asztalról, a konyhaasztalról, a mosógépről, a székekről, a kisasztalról, a szekrényekről, és egy helyre tettem. Nagy nehézségek árán meggyőztem magam, hogy nem most kell rendszerezni őket, csak egy helyre gúlázom a filmeket és kész, meg az egyébként hasonló dolgokat, pl. papírokat a papírokhoz,stb, aztán majd később foglalkozok velük. Igazán össze kellett szednem magam, hogy tényleg ne álljak neki (általában így bojkottálom a rendrakásaimat).

Megvolt a porszívózás, felmosás, mindenhol, utóbbi kétszer is, mert Koki egyre érdekesebb helyeket talál meg, ahol bizonyítani próbálja, hogy ő még hím. Szegényke. És szegény én, a takarító-szolgálat. A hajamat is újrafestettem, már nagyon ronda volt, és valami furcsa késztetés ez nálam, hogy a festést mindig a tiszta lakásban hajtsam végre, hogy utána megint lehessen suvickolni.

A puceválás már régóta érett, de az igazi lökést az adta meg, hogy bejelentkezett Pele, hogy ha már hazarepült LA-ből, és az előző heti összeröffenésünket meghiúsította az én hülye fejfájásom, akkor egy Bp-Miskolc távolság őt ugyan nem fogja eltántorítani a megbeszéltektől, szóval reszkessek, mert jön. Mivel csütörtökön szerettem volna elmenni a blogtalira (szépen kérték, na!), úgy időzítettük a dolgot, hogy szerdán jön, aztán másnap együtt zötykölődünk Pestiába, és akkor jó, mert addig is dumálunk, és én is ráveszem magam az utazásra, amit én mindig akarok, de valahogy sosem jutok el az állomásig.

A vonat szerdán természetesen késett, így volt időm még jegyeket venni, meg bérletet. Nagy bátran kombinált bérletet vettem, hátha így hamarabb ráveszem magam, hogy a fél éve meglátogatott konditerembe eljussak, mert oda busszal kell menni, amúgy meg nekem max a villamos kell, de ha nem járok az állomáson, akkor még az sem, minden közel van. (Igen, itt van külön vili- meg buszbérlet.)

Villamosoztunk, meg sétáltunk az esőben (ének nélkül), etettem redbull-fagyit Pelével (hát igen, az tuttifrutti ízű, azért én meg rajongok, ez van), aztán majdnem elmentünk moziba (az olcsóba), de mégsem volt kedvem, inkább megnéztük az Erik a vikinget, mert nagyon kérleltek :)

Dumáltunk rengeteget, és kiderült, hogy vagy nemcsak én vagyok hülye, vagy nem is vagyok hülye. Némiképp megnyugodtam. Aztán betekintést nyertem, hogy lehet zöldkártyát-állampolgárságot kapni az Usába, és hogy túristaként sem olyan egyszerű kiutazni, mert ott még visszaküldhetnek. Hát szép. Pár magyar filmet odaadtam, hogy tegye magáévá, és még jó, hogy tele vagyok madzagokkal, mert a videóm kábelével sikerült  kisegítenem, na igen, aki a laptophoz csak fél felszerelést hoz. (Jól nála is maradt aztán:) Hajnalok hajnalán egyikünk kidőlt, bele a pihepuha ágyamba, másikunk (ez vagyok én) éppen ekkor akart nekilátni a takarítás folytatásának, de rájött, hogy az hangos lenne, így csak tébelt meg lábolt, kapcsolgatta a csatornákat, aztán unalmában elment tusolni.

Reggel aztán hogy álmoska felébredt, nekiálltam csörömpölni, meg kávét főzni. Májjal kenegették a hájamat (vagy fordítva), mikor kiderült, hogy legalább a máv-büfénél jobb kávét csinálok. Kicsit rámolgattam, miközben Koki nem hagyta békén Pelét. Jóval hamarabb megszokta őt, mint engem, gondolom itt valamiféle férfiúi összetartozásról lehet szó, elvégre már nem voltunk kétszeres túlerőben, mi nőstények. Megrendeltem jól a jegyeket is a főfaluba, és még azt is megtudtam, hogy ha az Usában vennék dvd-t, egyáltalán nem biztos, hogy az itthoni lejátszóm lejátszaná, és fordítva, ami szerintem szemétség, és nem ér, és szidtuk az artisjust is.

A vonatot pontosan elértük, pedig necces volt, mivel ha az én orrom előtt elmegy egy villamos, akkor legalább 4 megy el a másik irányba, mire jön egy újabb. Az út nagy részét a büfékocsiban töltöttük, jóval kényelmesebb volt, mint a másodosztály, és a hideg nem az ember derekára megy, hanem "csak" lábra.