Hétvégén megjártuk Pestiát, több szempontból tök jó volt, azért nem minden alakult úgy, ahogy elterveztük, de összességében megérte.
Szombat reggel bepakoltam mindent, ami kellett, kivéve az egyik legfontosabb dolgot, amit össze-, aztán kikészítettem, jól látható helyre téve, hogy véletlenül se felejtsem el. Persze hogy elfelejtettem, Zanza örült nekem :/ Amúgy tényleg örült, és tudja, hogy nem direkt csinálom, de ettől még nincs előrébb.. na majd megoldjuk..

Aztán Zoli átjött, még idegbetegeskedtem és átnéztem mindent (vagyis ezek szerint nem mindent), hogy semmit se hagyjak otthon, közben Zoli szétszerelte az akkus porszívót, amit Tesónak szántam az étkészlet mellett, mert ugye elköltözött végre albiba, és ilyenekkel nem rendelkezik, én elmentem pisilni, közben kértem, hogy pakolja már össze a dobozba az alkatrészeket, aztán elindultunk, közben Attila várt minket az autóban (róla el is feledkeztem, mármint nem igazán siettem a pakolással:), és indultunk is Pestia felé. Én filmeztem, a Laputa, az égi palotával szórakoztattam magam, sajnos hosszabb volt, mint az út Gödöllőig.

Út közben megnéztük a helyet, ahol azt hittük múltkor, hogy lekapták az autót, és vártuk a százezres csekket, de aztán nem jött szerencsére. Gödöllőn kitettek Gábornál, hogy ő vigyen majd tovább Pestre, és közben tudunk trécselni is, meg megbeszélni fontos dolgokat. Nos persze hogy elment tusolni, miközben várt, így percekig hívtam és nem vette fel, meg dudáltunk, aztán csak kijött :) A következő 5 perc azzal telt, hogy röhögtem, mert elkapott a 3 kutya, egy yorkshire terrier, egy ilyen kis boxerfejű törpekutya, meg egy óriási skótjuhász, a két kicsi ugrált, a nagy csak meresztette a bociszemeit, és nyüsszögött, hogy őt is simogassam, én meg szó szerint röhögőgörcsöt kaptam az egésztől, annyira édesek voltak.

Kaptam isteni házi málnaszörpöt (ha jól emlékszem, akkor málna volt:), a fürdőben az első gondolatom az volt, hogy azt a vízkövet le kéne takarítani a tükörről, de visszafogtam magam, mert elrémisztett a gondolat, hogy mi lesz így belőlem. Megbeszéltünk dolgokat, amiket folytattunk az autóban is. Jó lenne, ha minden összejönne, amit kitaláltam, de ezek nagyrésze nem tőlem függ, viszont tudnék segíteni Tesómnak is, meg Zanzának is, és nekem se lenne rossz, és így végképp megérné, hogy úgy lesz jó nekem, hogy másnak is. Hülye vagyok, tudom, nem változom, ez van. De én valahol nem bánom, ez a perverzióm.

Berninél persze bekanyarodtunk egy egyirányú utcába, és természetesen rendőrség van ott, találkoztunk is egy kisbusznyi tini nindzsa teknőcnek öltözött figurával, de ők nem törődtek velünk. Gábor feljött beköszönni, mert ő intézte el, hogy egy csomagban legyen a telefonunk, és akkor már ismerkedjenek meg egymással. Amúgy tök jó helyre költözött, a lakás is kicsi, de takaros, a konyha mondjuk miniatűr, de hát ő nem szokott nagyon főzni, és az sem nagyon zavaró, hogy a hűtőnek a szobában lesz már csak helye. Beszélt eleget az otthoni körülményekről ahhoz, hogy tudjam milyen az, hogy szinte mindegy hova, csak el. Én is így csináltam úgy 5 évvel ezelőtt.

Mivel hatodikán volt a szülinapja, én meg nem vagyok valami nagy ajándékozós, így közöltem, hogy az étkészletek, meg a porszívó, meg az összes cucc, amit hoztunk, az az övé lehet, nem kell visszaadni, persze ha majd ming korabeli kínai porcelán készletet kap majd valakitől, akkor nem muszáj megtartania :) nekem csak jó, hogy több helyem lett :) És közöltem vele még pluszban, hogy mivel a telefonját az enyémhez kötöttük, és úgyis hozzám jönnek a számlák, ne is álmodjon arról egy ideig, hogy fizetni fogja, majd ha minden jól alakul körülötte, vagy ha megszűnik az én lehetőségem, akkor majd fizeti. Ennyit hadd segítsek már, ha aktívan egy forintot sem kell fizetnem a telefonért, mert levonják más pénzemből. (Ez hosszú:)

Aztán beszélgettünk sokat, mert régen nem volt alkalmunk ennyit dumálni, sőt igazából talán most harmadszorra voltunk ennyi időt együtt. Amúgy sem találkoztunk sokszor személyesen, talán ez volt kb a hatodik alkalom, és ebben benne volt még az egy órás mekiben összeröffenés is. Ezt mindenképpen sűrűbben meg kell ejteni, és most már nála is tudok aludni, eddig erről szó sem lehetett.

Minden egyes alkalommal, mikor több időnk van dumálni, és nem csak az elmúlt időszakot foglaljuk össze, vagy azt, ami kimaradt az msn-es dumákból, és jut pár óra magunkra is, ledöbbenünk rendesen, hogy mennyire hasonlítunk egymásra, de még a szokásaink is, azok is, amik miatt hülyének szoktak nézni minket. Mikor megláttam, hogy a tenyerébe szórva eszi a sót, teljesen elképedtem, mert ugyanezt csinálom, ugyanígy! Persze biztosan vannak még mások is, akik sózabálók, de a sok más aprósággal együtt ez már több mint fura. Aztán jött még az is, hogy törökülésben ül, még forgószéken is. Dettó. Megbeszéltük, hogy ikrek vagyunk (amúgy igen:), 7 év különbséggel :) Pedig csak apánk ugyanaz. Ez egyébként fura téma, mert olyan hülyén hangzik, hogy apánk, de az is, hogy apám, vagy hogy apád, mikor beszélgetünk :)

Ezeken kívül még sokmindenben ugyanúgy gondolkodunk, ugyanaz a véleményünk, ugyanaz jut eszünkbe. Bár láthatóan ő rendszeretőbb nálam :) Pedig nem kéne, hiszen 7 év az elég különbség ahhoz, hogy máshogyan lássuk a világot. De nem:) Áh, annyira fura ez, hogy van valaki, aki ugyanolyan mint én, rokonok vagyunk, és annyi ideig nem is ismertük egymást, de mégis olyan, mintha mindig ott lettünk volna egymás életében. Elmagyarázhatatlan. Azon kevesek közé tartozik, akikben megbízom, tökéletesen, minden tekintetben.

Az egyik Zanza, közel 18 év hullámzó kapcsolat van mögöttünk, és tudjuk, hogy bármikor, bármilyen tekintetben számíthatunk a másikra, és ha nem is értünk egyet egymással, az sem számít, és elviseljük egymás hisztijeit is, és olyan dolgait, amit esetleg nem értünk, és más embernél rég kiakadtunk volna rajta. Furcsa módon Makkának is bejövök, ez valami családi vonás, genetikai hiba :)
Vannak még emberek, akikben megbízom, akik közel állnak hozzám, de ők ketten különlegesek, és azok is maradnak.

Na aztán úgy volt eredeitileg, hogy 7kor találkozunk Petiékkel, akikhez kimegyünk Alicantéba, beszélgetünk az utazásról, az esetleges költségekről, és felköszöntjük őket, aztán kiderült, hogy még az említett party előtt elmegy/mennek valahova, és nem tudni mikor végeznek, de aztán találkozunk. Zoli azért elhozta Bernihez a cuccokat, még mielőtt letenné az autót valahol, elvégre este egy lightos ivászat volt betervezve, persze kiderült, hogy a porszívónak csak a töltőjét nem rakta be, és nem értette meg, hogy ha én megkértem, hogy pakolja be a dobozba az alkatrészeket, akkor nem én vagyok a hibás, amiért kimaradt. Na mindegy, Bécs felé menet bedobjuk neki, még szerencse, hogy teljesen feltöltöttem még az akció előtt. Megismerte Bernit, szerinte is hasonlítunk egymásra (még jó, apánktól "jó" kis géneket örököltünk: a férfias szemöldököt, a felnőtt fogakat, vagy a furcsa alakú orrot), aztán elküldtük, mert még sok megbeszélni való várt ránk, és ki kellett használni minden időt.

Amúgy teljesen tipikus, a lakásban van egy ágy, egy asztal, azon egy hatalmas monitor, és egy kisszekrényen a gép. És ennyi :) nekem is mindig az első dolog a számítógép volt, mikor költöztem :D
A porszívót persze rögtön beüzemelte, mert hogy zavarja a por, amiből én semmit nem láttam, és akkor vettem észre, hogy hiába a fogatlan ajándék ló, azért annyi eszem lehetett volna, hogy megnézem a keféjét a masinának, mert tele volt a hajammal, meg macskaszőrrel :( Csak a porgyüjtő kiürítéséhez volt elég iq-m.