Szombaton volt az Elektromobil Verseny itt a belvárosban, amit a Bosch szervezett. Na igen, ha Miskolc, akkor Bosch. (Jah kérem, annak aki lemaradt: tavaly augusztus végén Miskolcra költöztem.:) A Városház téren tartották az eseményt, és jó részt le is zártak a városból. Én a tértől gyalog kemény 3 percre lakom, amolyan andalgós 3 percre. Reggel tízkor ilyen a "fellátás" az Avasra, a belvárosból:

A verseny lényege egyébként az volt, hogy olyan kis járgányokat kellett építeni, amit 4 Bosch fúrónak kellett meghajtani. Sok apró szabály is volt, ezek a versenyzőket jobban érdekelték, mint engem, a lényeg a 4 fúró.  Ezért is voltam kiváncsi a masinákra. A dologhoz egyébként nem értek, van ugyan műszaki érdeklődésem, de tudásom nincs, ami mégis, az másokról, nálam jóval okosabb emberekről ragadt rám, úgyhogy nagy beszámolót ne várjatok:)

Volt gyorsasági és gyorsulási verseny is, előbbi nem igazán kötött le, mert a forma 1-et sem élvezem, sok zümmögés körbe-körbe, ez nem az én világom, főleg ha az ember nem látja az egész pályát, úgyhogy inkább a járgányokat fotóztam, amiket egy hatalmas sátortáborban tároltak, mikrokordonokkal  (ez milyen jó szó már:) elkülönítve egymástól.
A gyorsaságiban az volt még az érdekes, hogy egyszer cserélhettek akkut a 10 kör alatt, innen is látszik, hogy hiába alternatív energia, meg fúrógéppel meghajtott jópofa négykerekűk, ezekkel bizony nem fogunk országos túrát szervezni, vagy akár a hétvégi bevásárlást elintézni (egyelőre:).
Ettől függetlenül azért durva, hogy mégiscsak 4 sima fúróval kellett működtetni egy olyan járművet, ami azért csak el tud vinni egy felnőtt embert A-ból B-be, mégha oly közel is van ez a két pont egymáshoz:) Ha egyetemista lennék, és műszakis ugye, ezer százalék, hogy jöttem volna versenyezni.
Ja, csalni nem lehetett, a rajtnál kapták meg a 4 fúrót, amit így aztán indulás előtt kellett beszerelni.

Nesztek az egyetlen futam, amibe belenéztem, persze épp akkor volt egy jó kis előzés, úgyhogy még én is izgultam egy kicsit :) 

Jó ideig azt hittem, hogy csak ketten vannak a pályán, de akkor bedöcögött (bocs:) a harmadik is, aztán a box-utcában végezte szegénykém, kis humán rásegítéssel:

Természetesen Bosch cuccokat is lehetett vásárolni, az elektromos metszőolló igazán érdekes volt. A kedvencem viszont a kajasátor melletti csocsó-asztalra hajazó grillsütő volt, a faszén már parázslott benne, és akkor szereltek rá két Bosch fúrót, mert hát majd tekerni, az őrültség, az fárasztó dolog. Megnéztem volna élőben mondjuk, ezt az egyet sajnálom, hogy kihagytam:) Szeretem az ilyen "találmányokat", még ha nem is túl kifinomultak:)

Iszonyat hideg volt, úgyhogy a selejtező gyorsaságin hamar szétfagytunk, komolyan pulcsiban, kabátban is fáztam, mintha tél lett volna, így hazamentünk melegedni kicsit, meg gyomrot tömni. Tehát a többi versenyről halvány lila gőzöm sincs, a gyorsulási biztos érdekes volt, IJ:)
Persze egy kis kutyasimogatáshoz még volt erőm. Kinn volt a Miskolci Állatsegítő Alapítvány is, egy nagyon édes spániel keverékkel. A kutyusnak nagy sikere volt, és élvezte, hogy agyonsimogatják. Nagyon kis barátságos jószág volt, az a fajta, amelyikbe rögtön belezúg az ember :)

Dél körül még visszanéztünk, akkor épp szünet volt, és végre előkerültek a beharangozott műsorvezetők, mint pl. Görög Zita. Én azt hittem, a versenyt is ők fogják kommentálni. Egyébként alig ismertem fel, csak a hangjából tudtam biztosan, hogy ő az. Vagy túl hideg volt, és lefagyott a sminkje, vagy a hatalmas piros Bosch kabát varázsereje változtatta át, ezt én nem tudhatom. A kabátot vajon megkapta örökbe?

A műsor maga nem volt nagy szám, mindenféle csoportok jöttek táncikálni, és ezzel nem igazán kavartak nagy port. Persze szépek voltak, meg csinosak, meg jól mutattak, de az ugrabugra nagy részét én is simán elő tudtam volna adni, és most nagyon nem túlzok.
Kalimpáltak, jobbra-balra ugráltak, semmi különleges nem volt az egészben. Hacsak az egyik lányzó folyamatosan kivillanó, mit villanó, bolondokat beszélek, kibuggyanó, előtörleszkedő, sőt, mondhatjuk, 15 perc hírnévre vágyó tangáját nem említem. Igazán adhattak volna egy számmal nagyobb nadrágot a csajszira, aki persze az élen "táncolt".
Na meg, és erről viszont nincs képem, én nyertem egy képzeletbeli fogadást, mégpedig hogy egy másik formáció hölgytagjai nem fognak megszabadulni a lebernyegektől, hiába is viseltek azok alatt bőrhatású szerkót. Sokan tuti csak azért nézték végig a produkciót, amit egy csiga is jobban betanult volna, mert azt várták, hogy az oldalt hónaljig felhasított, nagyitól ellopott tunikát ledobják magukról. Pech!

Arról, hogy ki nyert, fogalmam sincs, bár megnézhetném a neten, de annyira nem izgatott a téma, viszont du 4kor tisztán hallottam az erkélyről: "És akkor megvan a nyertes!" és ezután hosszú felsorolás következett, amit már nem értettem.
Ahhoz képest, hogy reggel meg lehetett fagyni, délután már olyan meleg volt, hogy a napsütötte erkélyen kemény tíz percig bírtam, aztán fejfájással beájultam az ágyba. Ez az időjárás-változás nem az én műfajom.

Képek, több, jól: