Na reggelre kimostam több adag ruhát, Sopánka néni nem jött reklamálni a zajszint miatt. Különben is mindig letagadom. Egyszer kopogós cipőben jöttem haza hajnalban, és persze minek vegyem le rögtön, abban csetlettem botlottam a sötétben (úgy viccesebb alapon), közel tíz perc elteltével előkerülhetett a földszinten a seprű, mert meg lett kocogtatva rendesen a plafon. Nem az enyém:)
Másnap jön, hogy hát mit csináltam én éjjel. Mire én szende fejjel: éjjel? Itthon se voltam!
De ő kopogást hallott. Mire én: biztos szellemek, és azzal becsuktam az orra előtt az ajtót, hadd főjön a levében, fossa csak össze magát éjjelente. Azóta nem jön fel, és nem is kopogtat. Azóta a szomszédokat cseszegeti, ha bicepszből húzzák le a wc-t.

Szóval nem lett rend, tisztaság sem, de a fürdőszoba azért már kinéz valahogy. Ott se randalíroztam a szivaccsal már régen. Meg lett egy halom tiszta ruhám, és párat az egy hónappal ezelőtti mosásból ki is vasaltam. Közben rájöttem, hogy az anyutól elhozott vasalódeszka metamorfózison ment keresztül. Vagy én nőttem ötven centit az utolsó használat óta.

Reggel akár 7re is mehettem volna a patológiára (akkor is fonetikusan írom le!). De nem akaródzott. Helyette mostam még egyet, és a mosogatógépet is beizzítottam. Meg macskaalmot cseréltem.

Aztán nagy nehezen rávettem magam, hogy elővegyem a lepedőt anyunak. Napersze, hogy ahol gondoltam, hogy van, ott nem volt. Aztán sikerült előtúrni, de mikor megnéztem, kiderült, hogy szakadt. Olyat azért mégsem :/
Tudom, végülis baromira tökmindegy, de azért ilyenekre adjunk már. Ott álltam, hogy akkor mi legyen, aztán eszembe jutott, hogy még tőle csórtam egy puha kis rózsaszín lepedőt, amikor elköltöztem albiba. Tiszta is volt, vasalt is, se luk, se macskaszőr, pihepuha pinkség. Jó lesz.

Benn Káosz Kapitány ütötte fel ismét fejét. Megjött a gazdasági zárás, Zanzát befogták pénzt számolni. Úgy voltunk, hogy van még időnk bőven, szóval mindenki csinálta a maga dolgát. Aztán fél1kor rájöttem, hogy indulni kéne, szólok Zanzának, erre kiderül, hogy ő bizony nem tud jönni, mert a rahedli lóvéra kell vigyáznia, meg előbb megszámolnia. Ó hát ez csak azért nagyon fasza, mert ő tudja, hogy hova kell menni, én meg nem. Bár a telefonban a boncnok szépen leírta, de aki ismer tudja jól, hogy én leírás alapján még sehova nem találtam el. Térképen egy X az oké, de hogy itt szálljak le, ott forduljak balra, aztán merőlegesn így meg úgy, áááh.... a tízéves bejáratott útvonalon képes vagyok eltévedni (megtörtént!!)..
Hirtelen mindenért Zanza volt a hibás, úgyhogy kerültem is, mielőtt valami nagyon randát mondok teljesen ok nélkül és feleslegesen, dúlva-fúlva csapkodva elrongyoltam.

A kis cetliért utsó pillanatban visszafutottam. Aztán a táskámért még egyszer, mert abban volt a lóvé meg a lepedő. Lecsekkoltam, hogy a fejem a nyakamon van-e és még egyszer nekivágtam a vilivel. Ferenc krt az melyik? Ja Üllői út.. Hol a bank? Csak a szemem szúrta ki. Oké, sárga pöttyök.. itt olyan nincs.. vagyis.. van vmi paca, aha, ez pötty volt valamikor. Mária utca oké, bal oldal megvan, bár a zebrát senki nem említette!

Hé, ne dudálj, nekem van zöld! Mondom ne dudálj! Ja, Katiék azok.. letekerik ablakot, integetés, mosoly, szevasztavasz, hunekem ehhez most nincs kedvem.. bevetettem a legyenmarzoldalampatokmosolyt.
Na bejárat oké, kapun be. Fabüfénél sárga épület. Hm.. hol van a fabüfé? Semmilyen büfé nincs itt.
Hmm.. kérdezősködés, sikertelen.. sikertelen.. megvan! Szuper... 1 előtt öt perccel sikerült is megérkeznem, portásnéninek mondom, hogy a boncmesterhez jöttem. Melyikhez. Aha.. a másik cetli az asztalon. Valami A-betűs, vigyorgok bambán, szomszéd szoba, szuper.

Megtaláltam. Kedves volt és nagyon nagyon kékszemű. Mindent elmagyarázott ötször. De tök érthetően. Nem siettetett, hogy hja kérem aki utolsó pillanatban esik be, arra nem jut idő, nekem itt dolgom van. Abszolút nem volt ilyen. Kómotosan, nyugisan elmondta a dolgokat. Az viszont biztos, hogy a boncolási jegyzőkönyvet ki fogom kérni a kórháztól, majd két hét múlva. Most már ezt is tudom. Nem adják ki, csak kérésre. Hát kérem akkor. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ők mindent megtettek, és hibátlanul zajlott le minden. Pláne azok után, amit a papírokban olvastam.
Mert hogy nem a rák volt a halál közvetlen oka ám.. és sok pluszbetegség szerepelt ott, ami az azelőtti egy hétben volt valószínű, hogy előjött, és ő akkor a kórházban volt. De amíg a jegyzőkönyv nincs a kezemben, addig kussolok, pláne hogy nem értek hozzá.

Mikor a lepedőt átadtam, és lecsekkoltam, hogy jó a számla sorszáma, és jól van kitöltve, az ürge meglátta a 3 doboz energiaitalt a táskámban. Mondta, hogy vigyázzak vele, mert roncsolja a szívizomzatot. Ő már csak tudja. Mikor közöltem, hogy jó, de a vérnyomásom egy liter kv után is a béka segge alatt van, sőt egyszer pont ennyi kv után szédültem le a székről 100/60nal, kicsit megenyhült. Szólt, hogy alacsony vérnyomással ne legyek túl sokat a napon.

Szóval ma mindenki abban remekelt, amihez értett. Fura, de nagyon pozitív kisugárzása volt az embernek. Ez biztos nem ilyen szerzett dolog, ez az a veleszületett kisugárzás..

Melóba vissza.. dúlás eltűnt, a kékszemű boncmester elpárologtatta. Zanzának szóltam, mikor megkapta az sms-em (későn kapcsolta be a telefont), hogy olvasás nélkül törölje, mert ma ő volt a hibás mindenért.

De azért jól elvagyunk.