Az elmúlt pár nap csak a szokásos volt, anyázás a bérprogrammal, ráadásul találtam benne még hibát, tehát mindenkit újra le kell számfejtenem. Fasza.
Átálltam éjszakai műszakra, mert nappal dolgozni egyszerűen képtelenség. Ki-bejárkálás, pénz kéne, csináljam ezt, azt, tudom-e a választ erre-arra.
Ilyenkor persze mindent dobjak el, aztán mivel folyton zaklatnak, úgysem lesz időm újra ráállni a megoldandó feladataimra. Mert hogy bizony néha erős koncentráció kell.. na nappal ez nincs..

Anyunak közben úgy néz ki, használt a flavin. Egy kicsit jobban megmarad benne a kaja. Azért ez egy nagy dilemma. Folytatni a kezelést, és a mellékhatásaként baromira legyengül, lefogy, vagy kicsit szüneteltetni, amíg meg nem erősödik, viszont az a nyomorult rák meg addig terjeszkedik. Meglátjuk hogy bírja a szereket.
Azért furcsa, hogy a doki azt se tudta, mi az a flavin. Semmilyen mellékhatást csökkentő dologról nem beszélt, nem írtak fel még tápot sem!
Persze egy ultradrága (állítólag 286ezer ft-os) gyógyszert fel bírtak írni, amit kapnia KELL. Ja, ezt így nem a kórház szerzi be és adja, áh, nem. Elmész szépen a vénnyel a gyógyszertárba, ott közlik, hogy ilyen értékű szert nem tartanak, de megrendelik. Aztán vársz, szólnak, bemész, beviszed a kórházba, és ott aztán beadják.
A kérdésre, hogy mi van akkor, ha a betegnek nincs hozzátartozója, vagy segítője, az a válasz, hogy akkor nem kapja meg. Magyar egészségügy. Bárki bármit mond, ez nonszensz.
Hogy én azért fizetem az egészségbiztosítást, hogy a hajléktalanok biztosítottak legyenek, de ha nekem van bajom, akkor megdögölhetek tulképp. Nem igazán érzem fairnek ezt.
Persze ennél jóval bonyolultabb a rendszer. Kár, hogy az alkotók se látják át, és fingjuk sincs a dolgokról.
Erre már akkor rájöttem, mikor kiderült a lisztérzékenységem. Szar az egész úgy ahogy van :/
De igazából sose lesz olyan, hogy mindenkinek jó legyen. Ez a gáz.


Ja, és rájöttem valamire.

csevapcsicsa=szevasz cica