Ó igen, reggel már benn voltam, egyre erőteljesebb csodálkozásra sarkallva a főnököket. Eddig olyan voltam mint Lassie, aki mindig 4kor ment suliba a gazdiért.
Ha láttak, tudták, hogy biztosan elmúlt már dél, és ha a vénykezelésen elkezdtem ugrabugrálni csak úgy (szoktam ilyet), akkor körülbelül 5 óra magasságában járhatunk, mert igazából akkorra szokott bebootolni az agyam, és a koffein a lábamba is elért már..

A hétfői belépők nyolcvan féle szerződéseit kreáltuk ezerrel, már külön debildrive-ot készítettünk, hogy tudjuk, kinek mi kell, és mi hol tartunk.

Az egész napom tiszta kapkodás volt, csak jöttek a számlák, az emberek, számlák, emberek, gyorsan nullás igazoláshoz papírokat, hétfőn áfa, jaj még van pár decemberi számla, kész.. lehet hogy klónoztatom magam, és keresztezem a génjeimet egy polippal, hogy legyen még pár karom, viszont akkor fej is kell még legalább egy, hogy agyilag bírjam.. 

A végén ott tartottam, hogy a hatalmas kupacokba rámolt mostazonnalelintézendők rámomlottak. Majd veszek lavinariasztót, oxigénpalackot, és kérek egy bernáthegyit is, csak nem rummal a nyakában, hanem kávéval.. majd az kikapar néha a papírok alól.. :)

Reggelre már lehetett látni az asztalomból is valamit, de mikor a napnak másnap du 3kor lett vége, mintha semmit nem haladtam volna.. 

Utálom az elintéznivalók kifogyhatatlan bugyrát!