Amikor Lily megmozdult az ágyban, Frank tudta, hogy már ébredezik, és mivel mindketten utálták a vekker hangját, határozottan oldalba bökte:
- Ébresztő!
- Tudom, tudom. Kelek már! - zsörtölődött a lány, épp időben lecsapva a ketyerét. Amíg megfőzte a kávét, azon gondolkodott, hova tűnhetett el megint a papucsa. Fázós lábbal bújt vissza az ágyba - amit Frank az eltelt 3 perc alatt teljes sávszélességgel a birtokába vett - és a paplan alá bújtatva didergő végtagjait, a falhoz döntött párnára dőlve szürcsölni kezdte a reggeli koffeinadagját. Frank ezalatt az ölébe temette a fejét, összeszedte a gondolatait, és nekikezdett annak, amit már régóta el akart mondani.
- Tudod Lily.. tudod én nagyon szeretlek. És tudom, hogy te is szeretsz. Tökéletes páros vagyunk. Azt is tudom, hogy nem azért szeretsz, ahogyan kinézek, hanem azért, amilyen vagyok. Már rég el akartam mondani, és biztosan furcsának hangzik majd elsőre, de hidd el, meggondoltam már ezerszer. Akkor belevágok a közepébe, és kimondom: jobban szeretnék rád hasonlítani. Például kevesebb szőr az jó lenne, tiszta Csubakka vagyok hozzád képest, meg az orrom is túlzottam kiemelkedik az arcomból. Jaj tudom, hogy butaság, de úgy szeretnék olyan lenni, mint te! Áh, ez így olyan bénán hangzik. Főleg hogy semmit nem mondasz.
Várakozásteljesen meredt Lilyre, aki cuppanós puszit nyomott Frank homlokára, kikászálódott az ágyból, és öltözni kezdett. Frank felbátorodva folytatta:
- Szóval itt van még a hangom. Borzasztó. Lehetne kicsit lágyabb, mint a tiéd. És olyan ruhákat akarok, amilyen neked van. És a füleim.. - kopognak - ez meg ki a fene ilyenkor??
- Ne morogj már, csak Rose az, elvisz munkába, tudod hogy lerobbant a kocsim!
- Fantasztikus. Pont amikor életem legnehezebb vallomásával bénáskodom. Szuper.
- Ne lógasd az orrod, inkább kísérj el az ajtóig.

Lily beengedi a lányt, gyors pusziváltás, pármondatos csajos röhincsélés. Rose lehajol megsimogatni az éppen őt szagolgató németjuhászt.
- Jajdeédes! És milyen okos szeme van! Mit is mondtál, hogy hívják?
- Frank.