Mióta ideköltöztem (lassan már egy éve), nem tudom bejelenteni a vízóra állását. Nem mintha annyira szeretnék fizetni, nade ha már fogyasztok, akkor fizessek is. A nullás számlákat folyton küldik, csak pazarolják a nyomdafestéket, meg a papírt, a hátoldalon meg vannak hasznos infók. Nos, a megadott telefonszámokon képtelenség megmondani az állást, mert hogy nem veszik fel. Az ügyfélszolgálat már felveszi, de ő továbbhajt az említett vonalakra. Persze akartam én személyesen bemenni elintézni, de ismeretlen helyekre olyan nehezen küzdöm el magam, ezt nem az ilyen négyfal-embereknek találták ki. A boltba is néha több óra kell, míg lejutok, teljes harci díszben várom az ihletet, de volt már, hogy 3 nap kellett hozzá, és erős koffeinhiány.

És milyen már az, hogy tegnap mikor lementem lottózni  (amihez felkeltem már reggel 7-kor, hogy fél4-ig odaérjek a 3 perc gyalogságos távolságra lévő ojjektumhoz), észrevettem egy kiírást, miszerint ma jön a Vízóraleolvasó Ember, délután 2 és 4 között, aki nincs itthon, az írjon ki cetlit bizonyos információk megadásával. Reggel 5kor meg is csináltam, 7 óra kellett ahhoz, hogy kinyissam a bejárati ajtót és kitűzzem rá, hiszen mindegy, hogy megyek-e valahova, mégis ajtón kívülre jutok. Aztán nem jutottam, mert befele nyílik, de a lényeg ugyanaz.

Igen, az nem számít, hogy itthon vagyok, cetlin közlöm az állást, mert nem fog itt idegen ember mászkálni, az biztos. A papíron amúgy megemlítettem, hogy telefonon nem lehet bejelenteni, kapott a címzett egy "Kedves Vízóraleolvasó" megszólítást, megköszöntem a munkáját, és a hátoldalon még további szép napot is kívántam neki, ellensúlyozva az újrahasznosítható papír minőségét, majd az egészet feldobtam egy uv-zöld tűzővel, amivel az ajtóra szegeztem az adathalmazt.

Szerintem tökjófej vagyok.
De az ötöslottón (még) nem nyertem. Ha egyszer mégis, azt tuti észreveszitek, jönnek majd a képek Alaszkából!