Reggel van, kezemben kávés korsó,
Az asztal szélén tészta billen, orsó.
Leveti magát gyorsan a mélybe,
Hull szanaszét, merül a kéjbe,
Mert arra számít, amire a csiga,
A parkettán lesz ám nagy galiba,
Megbíztak a csalfa durumba',
Hogy a talpam mérges lesz, vagy goromba.
És itt van még a tunya metélt,
Mely egész nap a földön henyélt,
Köztük a cérna, vagy a széles,
Ami szúrni igen nagyon képes.
Milyen ragyogóan jó is lenne,
Ha több lenne benne a penne,
Táncol a tészta-balett itt,
Kettétörtem kétszer a spagettit,
Mert igazából az volt a hibás,
Ő oszlott szét a padlón, ki más?
Majd este akaródzik porszívózni,
Addig hangosan gúnyol a makaróni,
Hogy a talpam szúr és fáj és bizsereg,
Mert alatta tésztadarab ficereg,
De meguntam már, felszedtem a masnit,
Hiszen tudom, hogy ő is csak egy undok..
plazmid!
:****
Csacsogunk