csak nyűglődöm.. levert a fogam, először az egyik, aztán a másik, aztán meg folyton esett az eső, pedig épp hogy kicibáltam nagy nehezen az erkélyre az egyik fotelem, ami miatt arrébb kellett tolni az erkélyajtó közelében lévő polcot, ami meg beleakadt a fali dugókba (ilyen hátnélküli ikeás expand), meg le is vertem pár könyvet, meg a polcot nekitoltam másnak, amit felborítottam, szóval nagyon levert, hogy ilyen felhőszakadáscsináló fotelem van, de csak azért se hozom be, és szokás szerint elegem van a világból, mert van ezer problémám, amit hol meg akarok írni egy külön blogban, amit lehet védeni, hogy mindenki azért mégse lássa, hol meg nem, mert kitérdekel, meg úgysem akarok panaszkodni, meg mit számít, mit segít, és úgyis csak belekezdenék, aztán nem fejezném be, mert ilyen vagyok, és inkább csak sorozatokat nézek eredeti nyelven, és próbálom bebeszélni magamnak, hogy egyszer talán majd nem fogom utálni magamat azért, mert utálom magamat, mivel annak semmi értelme, de hát mi értelmeset lennék képes én csinálni ugye? Na hát ez van.

Most már azért lehetne némi változás, legalább levegőt venni legyen már kedvem, még jó(?), hogy automatizált a rendszer.

Volt.. úgy negyed 5től fél6-ig. Madárcsicsergés, kutyaugatás, majd guberáló, villamos, magassarkú, aztán lesz kép is, néha megszólalok, megjelennek a macskák, én is, tessék jönni csak, izgalmaaas kalandvetitéééés... oldalra kitettem :)

Szóval ilyen itt egy hajnal, a negyediken.

és most már van annyi energiám, hogy akár aludhatok is..

Ma reggel* véletlenül azt hittem, hogy én lehetek az a szép leányzó a tükörben. Ilyen nap évente egyszer van. Maximum.  (*16:44-kor)

Pár perce még nagy ordítozás volt az utcán, amolyan hangoskodás féle, nem érteni mit kiabálnak, de nekik sem az a lényeg, ugyebár. Szerencsére ez ritkán van, de erről eszembe jutott, hogy a minap, gondolom valamilyen politikai esemény lehetett, mert hasonlóan sötétben, szóval fene tudja hánykor, de átlagember olyankor már alszik, vagy szeretne, tehát én ébren voltam, és gondolom a kis magyar lelkük forrongott még a társaságnak, akik az erkély alatt jó pár méterrel haladtak el a kakasos templom irányában.

Ugyanis a drágák fennhangon ordítozták, hát igen, üvöltözték, hogy "Esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk!" Nos, a verstanulás rabjaivá se váltak, erre meg én esküsöm, ugyanis folytatták. Volna. Ha tudták volna a szöveget. Így aztán összekeveredtek a hangok, egyre halkabbak lettek, aztán a refrént már nagy büszkén óbégatták megint, aztán a versről már le is tettek, csak időnként hangzott fel a refrén, egyre halkabban, ahogy távolodtak.

Hát könyörgöm, ecséim!

Tudjátok mit? Kiabáljátok a verset, de akkor végig bakker, és hibamentesen! Ha hajnali 4-kor arra ébrednék, hogy az ablakom alatt üvölti torka szakadtából egy húsz fős csoport a Szózatot (vagy akár a Nemzet dalt, egye fene..:), ám legyen! De így.. ez szégyen :(
Tény, bevallom, restellem, én sem tudom fejből az egészet. Nem tudok seggelni, na, a vers meg olyan. De nem is üvöltözöm nagy mellénnyel bele az éjszakába a felét!

Az ilyentől kiakadok, na.

Viszont ez jutott az eszembe arról, ahogyan elmismásolták a verset magát, asszem egyszer már kitettem, de hát kit érdekel: 

Egyszerűen nincs más magyarázatom. Az egy dolog, hogy a fogaim összevissza állnak, és ütvefúróval lehetne amcsi mosolyt varázsolni az arcomra (esetleg egy szép maszkot akaszthatnék a képem elibé), de az alsó fogsoromnak most már útjában van a felső, vagyis szó szerint karcolom a szájpadlásom. Nem merem becsukni a szájam. Ami persze vicces, ha figyelembe vesszük, hogy csak viccmesélésből tíz óra a rekordom, de a lányokkal én nem beszélgetek annyit, mert ugye véges a téma, nem lehet mindig a lakásban található búvóhelyekről, a konzervkaja minőségéről, a laktózmentes tej hőmérsékletéről, illetve arról beszélni, hogy mennyire nem szabad megenni a bogarakat, akár élnek, akár nem. Szóval most már emiatt is vérzik a szájam belülről, nem csak úgy snassz módon az ínyemtől.

Jah és persze, ha már a halaknál tartunk (fogas téma.. ÉRTED..), akkor megint okosodtam egy picinyt, mert a bal alsó újra nő, bukkan elő, fájdogál, jelzi, hogy még lesz vele gondom, sok. Úgy évente egyszer eljátszuk ezt, mindig másikkal. Ehh..

Amúgy meg folyik a napozás ezerrel, az erkélyen, most már nem 4-6-ig süt ide, hanem negyed 4től negyed 7ig, és egyre laposabb a pálya, szóval egyre jobb lesz, meg egyre melegebb, és egyre magasabb lesz a villanyszámlám a légkondi miatt, mert én húsz fok felett megdöglök. Nem baj, amíg nincs munkám, marad a jól bevált módszer, nappal alszom, mást úgy sem tudok csinálni a melegben, éjjel meg majd elleszek valahogy a szúnyogokkal.

Nade ne rohangáljak már így előre, nem maraton ez, szóval ha nem is boldog, de felhőtlen a napunk, akkor hárman lányok kirobogunk az erkélyre, én filmmel, meg szótárral, meg napszemüveggel, és azzal a narancssárga színű, nyúlós, büdös kenőccsel, amit napvédőnek vettem, és ami rögtön lehámlik rólam, szóval felkenés után nem nyúlhatok magamhoz (ehhe;), lányok fetrengenek, én meg süttetem, amit a jóízlés enged így a belvárosban, négy emelet magasban, nem tudom, van-e erre vonatkozólag valamilyen szabály, hogy a negyediken már levehetem a zoknimat, de a harmadikon még nem, illetve hogy erkélyen kidughatom a hasam, amit a teraszon még elnéznek, de a loggián szigorúan tilos. Mindenesetre semmilyen érdekvédelmi szervezet nem robbantott még a közelben. Ennek örömére megleptem magam egy ócsó uv-szűrős szőlőzsírral, vagy mi az, mert nem rúzs, na ajakír, hát legyen, felőlem skót is lehet, nem számít, na jólvan ennyi elég mára..

UPDATE: hát most jutott eszembe:
- Apu, apuuuu! Qrvára fáááj a fogaaam!
- Cssst, kisfiam, nekem is, csak anyád meg ne tudja!