.. akkor tudnám mivel magyarázni azt a 2,5 méteres pókhálót, amit a minap találtam az asztal és a plafon közé kifeszítve. Így viszont csak abban lettem most már teljesen biztos, hogy én bizony ritkán járok haza, akkor is csak alunni.. pff, ciki..

Nade.. nézzük csak mi történt mostanság velem.. azon kívül, hogy mint az őrület intézem a dolgokat, és hamarosan talán egy picit már ki is látok a teendők mögül.

A minap álmodtam két versikét! Nesztek:

Palinta-hinta
Minta
Ez a ló,
Nem eladó!

A másiknál meg azt álmodtam, hogy húzom ki a kávé-automatából a zaccos rekeszt, belenézek, és azt mondom:
Sacc per kábé, ez egy (1) zacc per kávé!

Rém vicces figura vagyok! Nos, hogy ismét ilyen jót hörpintettünk vidéki versenyzőnk humorkulacsából (még egy köcsögöt a köcsögfára!), mesélek egyet.

Egyik éjjel (hajnalban?reggel?) száguldozok haza a 907-essel, mikor is felszáll egy jókedélyű társaság. Nem volt náluk alkohol, mint egy másik társaságnál, nem randalíroztak, csak jókedvük volt, röhögcséltek, és egy cseppet hát hangosabbak voltak egy pihenő pipacsmezőnél. A társaság a buszon utazó tömeg 62,5%-át tették ki, vagyis 5-en voltak, meg egy hátizsákos nénike, egy ürge (kétlábú), és én. Ez persze nem fontos, de a lényeg az, hogy nem volt túl sok ember, akit zavarhattak.
Na a pasika, aki szerintem nálam idősebb lehetett egy picinyt, de azért apámnál fiatalabb, szóval ez tuti nemrég költözött el anyucitól.
Ugyanis a kis társaságnál volt egy duda, amit kétszer picit megszólaltattak, nem volt vészes, aztán harmadszorra sikerült hangosabban is beüzemelni, de csak tizedmásodpercre, persze óriási röhögések közepette.
Az emberke elrohant a buszvezetőbácsihoz, és jól megmondta neki a rosszfiúkat! A sofőr mit tehetett? Bemondta, hogy tessék rendesen viselkedni. Aztán vmit beszólhattak szerintem, mert az ürge megint felállt és megint ment árulkodni. Komolyan mondom, tök nevetséges volt a fószer.
A társaság felé véletlen sem volt egy szava sem, ahhoz nem volt elég vér a pucájában, de árulkodni, azt tudott. Bleeee... nem igaz, hogy vki ennyire nem tud férfi lenni! Pfuj.. csak fogta, szorongatta a kis mappáját, és rohangált a buszvezetőhöz.. röhej..

Képzeljétek, holnap (már ma) ki fogok mozdulni! Nem kell takeszra felügyelni, mert vasárnap jön be, és lesz egy hely, ahova elmegyek, másokkal, de nem mondom meg hogy hova, és hogy kikkel, mert hátha olvassa valaki a blogot (bár szerintem nem, de sose lehet tudni), akinek nem kéne tudnia, hogy mi tudjuk, hogy..na értitek.. nem? nembaj:)


Majdnempasi is bejelentkezett, lehet végre sikerül összefutnunk. Most már másfél hónapja lesz hamarosan, hogy nem találkoztunk, és most már lenne rá igényem egy icipicit ;)


Ja,
mostanában csak ilyen összefoglalók lesznek, nem igazán van hangulatom, meg időm, meg energiám folyamatosan pötyögni..

Na megint átraktam dínósra az egerem! Tökjó:)

Ma reggel végre elcipeltem magam az önkormányzatba, hogy jól regisztráltassam magam.. ez úgy kezdődött, hogy múlt héten neten kértem időpontot, és csak mára volt hely 8-10 között.
Mivel 5 körül értem ágyba, így nem ficánkoltam túlzottan, hogy 8ra odaérjek. Negyed 10kor ébresztett a díjbeszedő, hogy leolvasná a gázórát, de szokás szerint nem engedtem be. Azt hogy ő volt, a maga után hagyott cetliből tudtam meg, amit aztán hanyag eleganciával hajítottam a kukába, mivel már leadtam az óraállást. Nos ekkor úgy gondoltam, ha már úgyis felébresztettek, akkor szép lassan elslattyogok. 3/4 10re oda is értem, nagyon örültem magamnak ám, hogy "időben" vagyok.
Aztán mikor bejelentkeztem a recepción, hogy helló, itt vagyok, adjatok regisztrációt, akkor olvastam el a papírt, hogy 9re kellett volna eredetileg érkeznem. Na mindegy már, azért kaptam új számot, meg egy szájhúzást (a szánhúzással mondjuk nem sokra mentem volna), és már villogott is a kijelző, mondták is a 779-est, én meg rohantam.
Na az ügyintéző csajszi érdekes volt. Először is, egy kollegina kioktatta, hogy a papírokat ide meg oda, meg hol vannak a személyik, meg ez így nem lesz jó, szóval még ott pakolgattak, intézgettek, mialatt én jól leolvashattam cirka három ember személyes adatait, nevét, címet, személyi igazolvány számot, stb.
Utána szépen diktálta a kollegina az adataimat, csajszika meg gépelt. Én azt hittem erre elég egy ember, de mindegy. Aztán mondják, hogy írjam le egy cetlire a kért felhasználónevem, meg a mailcímem, hát jó. Leírom, ahogy szoktam, nagybetűvel kezdem a nevem, az email meg csupa kicsi (kirúgták a múlt héten a gittegyletből, ez van). Erre megkérdezi, hogy akkor a nevem csupa kicsivel? Mondom ott van, direkt naggyal kezdtem. Jaaaa..
A következő kérdés az volt, hogy a címemet naggyal kezdje-e.. ahogy tetszik... pff.. mondjuk azért picit mosolyogtak a perverzes mailemen..:)

Na végülis még így is 10 perc alatt végeztem, aztan rohantam az irodába jól.

Mire beértem, már várt a levélke, hogy 5 napom van véglegesíteni a regisztrációmat. Hát úgy megörültem ennek az egésznek, hogy gyorsan aktiváltam, meg beléptem, és kiváncsiságból a tajszolgáltatások alatt megnéztem a beteg életutamat.
98.03.14-től le lehet hozni a dolgokat, hogy milyen orvosi vizsgálataink voltak, mennyibe kerültünk az államnak, milyen gyógyszereket váltottunk ki vénnyel, ilyenek.

Nos itt érdekes dolgot találtam:

 

Ezúton közölném a drága OEP-pel, hogy a büdös életeben soha nem volt semmim eltörve (najó, az orromból letört egy darab V. Róbert kiskorú dömber-használata miatt), és gipszet se kaptam soha. Nos erről ennyit. Ha jól számolom, 99 februárjában így 3.269,- Ft-tal lett megrövidítve az állam, gratula :)

Nem tudom, de az oepeseknek nem tűnt fel, hogy nem volt röntgen?? Anélkül nem illik gipszelni:)) Azon gondolkodom, vajon mit hamisíthattak a jelentésbe, hogy miért kellett ecsetelni is.. remélem motorbalesetet, vagy valami olyasmi dolgot hazudtak, amivel nem tűnök ilyen rém unalmasnak.. legalább az OEP higyje azt, hogy frankó kis életem van :D

Viccesek ezek a dolgok..

 

Na nézzük csak. Vasárnap megint gárdedámkodni kellett a takeszok felett. Szerdától van ez így, egy hétig. Nem adunk ki kódokat meg kulcsokat kézbe, megtanultuk jól, ilyet többet egy ideig nem. A bizalmat ki kell érdemelni.

Szóval benn voltam, de Tündi is, mert szépítette az embereket. Én is bejelentkeztem hozzá, de rájöttem, hogy ő is csak hozott anyagból dolgozik, és ütvefúró nélkül nem sok esélye lesz. Kicsit paráztam ettől a kozmetikálástól, mert mégiscsak a fejemet kell bizergálnia.
Utoljára, mikor idegen (=nem a pasim) ember ilyet csinált, cirka ötször ájultam el egymás után. Nem szeretem ha hozzám érnek, pláne ha a fejemen. Persze egy fülfelszúrás kicsit más talán.

Elég jól bírtam, csak a kezeimet szorongattam össze, meg grimaszoltam ezerrel, de előre szóltam, hogy ezzel nem kell foglalkozni. A másfél óra végére egész megszoktam a helyzetet, hogy az irodában vagyok, és nem dolgozom. Utána alig bírtam lábraállni. Nem, nem törték el a bokámat, csak olyan jólesett, aranykeze van a lányzónak. Persze ezt mondani úgysem fogom neki:)

A kencéket mondjuk nem bírja a szemem, semmilyet, folyamatosan könnyeztem.

Tündi drága jó szokásához híven bezárta az ajtót. Mivel ha kaputelefonon kinyitják a kaput, akkor nálunk is nyílik az ajtó, és ez így egyedül 700 nm-en kicsit frusztráló. De ezt lehet, hogy már mondtam.

Csakhogy. A múltkor se tudtam kinyitni az ajtót. Ott toporogtam fél 1kor, a buszom tíz perc múlva indul, és megint be vagyok zárva. Első reakcióm a kétségbeesés volt. Nem vagyok (nagyon) klausztrofób, de ha korlátoznak a szabad mozgásban, attól teljesen megrémülök, halálfélelem, szívdobogás, légszomj, szóval ahogy kell.
Aztán eszembe jutott, hogy most hogy én vigyázok a takeszokra, nálam van az nagy vezérkulcs, így kipróbáltam. Nem jött be :(  Hálistennek nem mindig adom fel könnyen, és 3 közül egy másik ajtón ki is tudtam menni. Aztán vissza az eredetihez, kinyit kivülről, vezérkulcs vissza a széfbe, és újra elindultam.
Cirka egy órás késéssel. Szuper volt. Persze hót büszke voltam magamra, hogy milyen agyafúrtan oldottam meg a helyzetet. Az egy dolog, hogy közben legalább három embert hívtam fel majdnem sírva. De ez nem számít :)

Hazafele megint találkoztam a sárgamellényesekkel az éjszakain. Kicsit rémisztőek, de azért kedvesek (=nem ütnek le rögtön:). Sőt, mikor felálltam, hogy én majd leszállok,még jeleztek is nekem. Én nem is tudtam volna, mert ők álltak benn az ajtóban.
Mondjuk most legalább nem 15-en voltak, csak 4-5en. Így azért kevésbé félelmetes a jelenlétük:)

A lépcsőház még büdös. Meg a macska. Tényleg mosás lesz ebből..

Hétfő reggel nagy nehezen bevánszorogtam, előtte még próbáltam humanoid formát ölteni, sikertelenül. (Ki telefonál ilyenkor?? 01:13)
Napközben végre sikerül egyeztetni, végre megkapom a papírokat.

Azért az se ment rendben ám. Megyek szépen a blaha felé, a Wesselényi-Akácfa kereszteződésnél szépen körbenézek (mert szoktam olyat!), körút felől senki, Akácfán egy kis platós vagy furgon vagy mi ott villog, hogy kanyarodna, de csak áll. Na mondom, ha te állsz, én megyek. Erre, mint vmi Tom&Jerry epizódban, ahogy lelépek a járdáról, rálép a gázra, és nem simán elindul, hanem úgy rámhúzza a kormányt, hogy majdnem felment a járdára.
Nos mivel megijedni csak akkor tudok gyorsan, ha pókot látok, egyébként a védekezési mechanizmusom miatt be vagyok lassulva, így nem ugrottam el, hanem az iszonyat erős bal vállammal letörtem a tükrét. Most már iszonyat fájó bal vállam van. De megérte :)
Komolyan kezdem azt hinni, hogy őrültek pályáznak rám. A szombati tűz is lehet hogy miattam volt? :)

Nos félig sikeres volt a találka. Zanzával majdnem fogadtunk, hogy vajon mit nem hoz el, aztán nem tettük. Kár volt kihagyni! Szóval a telefont nem hozta el, de kiírta a számokat, a sim-et visszaküldte, mert 61ezres tartozás volt rajta. Ja igen kérem, aki eltelefonálgatja, az így járt. Én vmikor január végén rendeztem a számlát, és akkor még minden rendben volt, ergo csak ő kreálhatott ekkora számlát, anyunak általában "csak" húsz körül mozgott.
Na mindegy. Igazából legyen boldog a  telefonnal, de hogy meg se kérdezze, hogy kié legyen, de a tévére meg az étkészletre, meg ilyenekre tud igényt tartani!
Ja, és a papírokat vajon elhozta?? Hát persze hogy nem! A személyit sikerült, de a házasságit nem. Komolyan, ha belehímezném a bal heréjébe, akkor is elfelejtené??

Persze kaptam húsz perc marketing szöveget, viszont iskolázottan viselkedett, így nem basztattam.

Zanzát megkértem, hogy ha úgyis arra megy kölökért, vigye már be a személyit a céghez, és kérdezze meg hogy ráér-e a házassági. Aztán kiderült, hogy mégsem arra megy, de ha már megígérte, bedobja. Jófej:) A házassági is ráér, szuper.

Du Tündi rávett (ez nagy szó!), hogy vegyek neki gyrost egy olyan boltban, ahol még nem jártam. Nos ezt max tesóm érti meg, hogy ez nekem mekkora erőfeszítés. Ugyanis mondhatnám, hogy aki ismer, az tudja, de társaságban bátrabb vagyok, sőt, akkor én vagyok a "papírkutyaakinemugrik", de egyedül, nos egyedül, egy idegen helyre én bizony nem megyek be. Aztán megembereltem magam, és úgy döntöttem, hogy nekifutok.
Csak pár percet álltam kinn, de nagyon gyorsan végeztem. Még odafele vettem túrórudikat is. Mikor visszaértem, odaadtam a gyrost Tündinek (sikerült az abszolút nem csípős helyett kicsit csipőset vinnem - hát ez van, még ebben is béna vagyok), és megdobáltam a lányokat rudival. Örültek, néztek, nem  hittek a szemüknek.
Mondtam, hogy nekem is lehet néha rossz napom. A konyhában tömörülés volt, de már jó ideje. Aztán Timi "tudomhogyeztutálod" felkiáltással a nyakamba ugrott és adott egy puszit.

Nos itt volt elég, kimentem egy jó fél órára sétálni, meg vettem két horrort az ofiszdepóban. Túlzásba vittem a mai emberadagomat.

Aztán bejöttem, és olyan, olyan, olyan mérhetetlen szomorúság és magány öntött el. Be is tettem a texasi láncfűrészest.

Később Gyöngyivel beszélgettünk picit. Ez azt jelenti, hogy kabátban indulásra készen távolodik lassan tőlem, szépen, araszolva a kijárat felé, mosolyog, és az istennek nem mondaná, hogy siet, de egyszer csak eltűnik egy mondatom vége után. Nem baj, én azért kedvelem.

Majdnempasi is bejelentkezett, kérdezte mikor érek rá. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ignorálva lettem. Volt már ilyen. Nem mintha most jobban foglalkoztatna ez a téma, mint egy tál virsli, de azért valahol örülök. Időnként szeretek vele lenni. Nyugis dolog ez.

Takesz ma kicsit lassúka, éjfél körül tervezett végezni. Fél 2.
Meg is reggeliztem.
 

Hogy erre miből jöttem rá? Úgyis elmesélem, nyugodjál már meg..

Szóval. Mivel megint hajnalban értem haza, a reggeli szunyókálásom délutánig tartott. Ami nem azt jelenti ugye, hogy végigaludtam ezt az időszakot, inkább azt, hogy céltalanul fetrengtem az ágyban, kapcsolgattam a 3 antenna-fogta csatornát összevissza, aztán időnként beszundiztam pár percre. De nem is ez a lényeg.

Vmikor délután, mikor kimásztam pisilni, fura szag volt a fürdőben. Úgy gondoltam, hogy biztos ettől az irdatlan széltől bejött vmi bűz a cirkón át. Kicsit megijedtem, hogy szénmonoxid, meg ilyenek, de aztán mégsem, mert annak meg nincs szaga ugye. Tébláboltam még egy sort, és a szag a konyhában is érezhető volt már, de éreztem én már gáz-szagot, meg egyebeket is, úgyhogy az én orrom tényleg nem mérvadó. Közben kitaláltam, hogy még nem megyek be, mert fél 8kor kezdődik a Bourne-rejtély, és én azt még nem láttam, most már kiváncsi vagyok rá.

Épp rájöttem, hogy én bizony éhes vagyok, mikor dörömbölnek az ajtón. Na azt alapból utálom, mikor nem találják meg a csengőt, és kopognak, de hogy dörömböljenek, az tényleg türhetetlen! Kinézek a kisablakon, hát áll a füst a lépcsőházban. Fülelek, a lakók találgatják hogy mi lehet.
Nos, ha a lakók találgatják, akkor nem lakás, utcai ablakból kinéztem, lentről jön a füst. Tehát pince. Nos ha füst van, még nem biztos hogy tűz is van, úgyhogy nekiálltam sült krumplit csinálni. Jólvan, mondom, hogy éhes voltam!

Közben dörömböltek még egyszer, hogy tűz van, meg ilyenek. Persze, majd kimegyek a füstbe, hogy ott fulladjak meg. A padló még nem forrósodott, füst se jött be, csak a lépcsőházból, ha nagy a gond, max kiugrom az ablakon, első emelet nem nagy kunszt, estem már le ilyen magasról, és nem fűre, hanem betonra. Profi eső vagyok, sose törik el semmim, csak kicsavarodik, eltekeredik, max megreped.
Na meg.. a macska nélkül sehova!

Mivel a macska egyre többször bújt be az asztal mögé, és ez csak akkor szokása, ha csengetnek, a biztonság kedvéért komótosan felöltöztem, megfésülködtem, persze megettem közben a krumplit is szép lassan. Aztán megkerestem a macska hordozható dobozát, szépen beletettem. A fűtést leállítottam, sose lehet tudni alapon.

Ekkor dörömbölt és csengetett (!! na ugye, hogy van csengőm?!), egy tűzoltóbácsi maszkban, hogy "itt fenn még van egy hölgy" meg hogy "gyorsan, gyorsan, jöjjön, mérgező a füst". Mondtam, hogy nincs pattogás, macska nélkül sehova. Ha a macska maradhat, hát én is. Úgyhogy dártvéder megvárta szépen amíg összekapom a cilát, meg lekapcsolom a lámpákat, kikapcsolom a számítógépet, kabátot veszek, és bezárom az ajtót szépen.
Jó büdi volt a lépcsőház. Aszongya, hogy nagy levegő, de a kezében ott volt egy pót maszk. Csak tudnám kinek. Ha ismerné a tüdőkapacitásom, tuti rögtön a fejemre húzott volna egy mélybúvárfelszerelést is, így inkább nem vettem nagylevegőt a füstben.

Kinn lecsücsültünk a ház elé a vernyogó macsekkal. Dühös voltam. Húsz perc múlva kezdődik a film, én meg itt ülök kinn a ház előtt, és fázik a macskám. Gyorsan helyzetjelentettem Kangának, mert a füstöt már bejelentettem bneten, és gondoltam ne aggódjon. (Hogy én mennyire jófej vagyok!)

Közben már kijött egy matchbox méretű tűzoltóautó is, voltak mindenfelé csövek. Jól gondoltam, a pincébe gyulladt ki. Az alagsorban lakóknak fasza lehetett, ők a nyáron újították fel a lakást, és ha semmi kár nem is keletkezett benne, azt a szagot egy darabig ki nem szellőztetik.

Aztán odajött hozzám a macskákat etető néni, aki eddig, a sok hónap alatt figyelemre se méltatott. Kérdezte, hogy melyik cica van nálam. Mondom az enyém. De az a vörös? Nem, ez fekete-fehér. Az melyik? Mondom még mindig az enyém. Utcamacskát minek dobozoltam volna be?  Aztán kérdezi, hogy mi történt, mondom nem tudom pontosan. De nálunk van a tűz, mutatom, hogy mivel tőlünk mászkálnak ki a tűzoltók, és a mi házunk előtt állnak kinn a lakók, így azt hiszem igen, nálunk. Aztán a következő kérdésnél elzargattam már, ne velem ismerkedjen már.

Nem sokkal később szóltak, hogy már be lehet menni, csak ki kell szellőztetni a lakásokat. Áh, az eddig is megvolt, nyugibogyó. Rohantam be, macskát kiereszt, tv bekapcsol, főztem egy teát és már kezdődött is a film!


Közben megkerestem a listámat..
- még nem láttam élőben tűzoltót - sor mellé pipát tettem.. ez is megvolt!