.. de még mindig nem tudom, hogy jól tettem-e. Május 15-én, a doki utáni napon ismét leviharzottam Pestiába, de igazából az utolsó pillanatig még én sem igazán tudtam, hogy tényleg lemegyek-e. Ezért sem szóltam senkinek, mert igérgetni nem szeretek, olyankor olyan ciki azt mondani, hogy mégsem, meg nincs kedvem, meg különben is elraboltak az ufók, és még az anális beültetés miatt lábadozok, és közben ujjongok, h végre előfizetés nélkül tudom fogni az HBO-t, szóval inkább megkíméltem magam ettől, és suttyomban utaztam a főfaluba.

Szabi kijött elém az állomásra, mert visszahozta a pendrive-ot, amin előző nap átadtam elektronikusan a könyvelését, és elkísért a blaháig, ami jó volt, mert már kezdtem meggondolni magam, úgy Rákostól kezdve morfondíroztam azon, hogy igazából hülye ötlet volt elindulni, de így dumáltunk addig, és jobb kedvem lett, mert ő jó ember, és jó embertől csak jó kedve lehet az embernek, és azon viccelődtünk, mikor vártuk a vilimet, hogy még vagy három álruhás követ engem, akik rádióval tartják a kapcsolatot, és ahogy vissza akarok fordulni, küldik majd a biciklist az utamba, vagy az ellenőrt, vagy egy gördeszkás kamaszt, a lényeg, hogy figyelve vagyok, és megakadályozzák, hogy megakadályozzam, hogy eljussak a célig. Szabiban még az a szuper, hogy olyan dolgokat képes észrevenni, amiket én nem, például ezt a műalkotást a keletinél (a falon túl ugye építkezés folyik, és a fejeken keresztül lehet azt megtekinteni - elmés..):

.. már most is:

.. xanaxból.

Az lenne a jó buli!

.. mert a székekre téve, és azokra felállva elérem a karnist, és így könnyedén (=kisebb ingadozással) tudok függönyt leszedni, felrakni.

Annyira azonban nem mókás 6x3m függönyt leszőrözni mosás előtt, mindkét oldalán, még akkor sem, ha a macskaszőr nem annyira ragaszkodik a 100% polyesterhez. Ugyanez a művelet a 2,2x2,5 méteres ágytakaróval, a takaróval, a párnákkal..  nem, tényleg nem mókás. Viszont olyan kar-izmatikus lányzó leszek, hogy Chuck Norris velem fog nullával osztatni, vagy elszámoltatni végtelenig. Kétszer.

Amúgy szerencsés vagyok a burkommal, mert 3 napja tornázom, és nem viszem túlzásba, mert szinte csak fekvőgyakorlatokat csinálok, mivel sem a csuklóm, sem a térdem, sem semmi olyanom, amiben izület van, nem túl erős, szóval marad a fekvetorna, tv-néző izom erősítés, és szempillára gyúrás, de tök jó a testszerkezetem, mert már meglátszik, kérem szépen, még a combomból is eltűnt egy centi. Mondjuk nem kerestem sokat.

Ez azért lesz jó, mert június végén elmegyünk meglátogatni Pétert, Alicante-ba, és addigra valami olyan humanoid létformát kéne utánoznom, amiről nem bomlik le szégyenében a fürdőruha, és ha kimerészkednék a tengerpartra, akkor nem rohan majd oda egyből a greenpeace, hogy egy kihalófélben lévő bálnafaj utolsó, ritka egyedének beazonosítva heveny erővel visszataszigáljanak a tengerbe. Mondjuk a házhoz tartozik medence, valszeg inkább abban gyakorlom az űrsétákat majd, nem a mozgó sós vízben. A végén elveszne a nanotechnológiás csavarhúzóm, és akkor hogy lesznek megszerelve a napelemek?!