:DD Pyrynek, mert ráfér a vigyorgás, és mindenkinek, aki ismeri a játékot: 

"Sínek között kutya vonyít,
vigyázz kutya, jön a vonit!"

Vagyis az út után beficcentünk a pesti törzshelyemre, a keleti-mekibe, amit azért preferálok, mert ott van az állomás szájában, és van wifi, ergo teljesen tökéletesen lehet ott várni a járatunkra. Átlátni sajnos nem lehet a táblára, nem is értem, miért nem közvetítik webkamerán, így tudni lehetne messziről, hogy van-e késés, vagy rögtön a jó vágányhoz lehetne loholni, nem kéne még kikuksizni a helyzetet. Na mindegy. (De ha megcsinálják mégis, akkor az én ötletem volt!)

Telezabáltuk magunkat, én nagyjából moccanni nem tudtam, Pele majdnem elaludt, a szemei nem bírták a strapát, szegénykém épphogy egy napot töltött a közelemben, de úgy látszik, az én életvitelem nem embernek való. Kaja után ment mindenki a dolgára, vagyis elhoztam a maradék akciós dvd-met, amik még így áfaemelés után is megérték az árukat. Jó ideig nem fogok filmet venni (azért persze ma átnéztem a kínálatot a plusban, ami már spar.) Közben letárgyaltuk Lizocskával, hol fogunk találkozni, és volt időm megemészteni azt is, hogy az előre megbeszéltektől eltérően bioLarzen is csatlakozik hozzá, de hát sebaj, meg Tóbiás, csak túlélem.

A dikter (Deák tér)-en vártam rájuk Ziráffal. Ezért jó a gyerek a családban, nem kell elmesélnem, milyen ruha van rajtam, hogy aztán még húsz másik humanoiddal összekeverjenek, csak kibököm, hogy zsiráffal vagyok, és tuti nem kerüljük el egymást (kivéve, ha pont az a cél). Nem csalódtam bennük, max pozitívan, Lizocska élőben is jófej, és jobban néz ki, mint a fotón, amit küldött (lehet bóknak venni:), bio is hasonlóan hülye, szóval a találkozóhely felé vezető úton szénné röhögtük magunkat, vihorászó kis fruskáknak tűntünk volna messziről, ha fruskák lettünk volna.

A blogtali amúgy jó volt, én mondjuk civilként vettem részt az egészen, főleg offolni szoktam, szóval élőben sem csináltam aztán mást, de azt hiszem nem vették nagyon zokon. Persze itt is volt félreolvasásom: "megbuktál a tűzoltóvizsgán" helyett a sokkal értelmesebb "megdugtál a tűzoltóvizsgán"-ra járt az agyam, Freud voltam biztosan előző életemben. Voltak kis érdekes feladványok, van amire még én is rájöttem, teljesen egyedül, nagyon büszke voltam magamra, hogy az a pár nyelv, amit évekig tanultam, mégsem csak egyik fülemen be, másikon gumi. Nagyon jó volt, örültem az új embereknek (kivételesen), nem voltunk sokan, szabadtéren csücsültünk, szóval abszolút elviselhető volt az éjszaka, és valahonnan nekem Jakab (aki nem is Jakab), nagyon nagyon ismerős, de biztosan nem ismerem, viszont akkor is..

A helyzet akkor kezdett igazán kínossá válni, mikor elhagyta a szájamat a "jaj én nem nem is tudom, hol fogok ma aludni" kifejezés, ekkor két hős lovag mentem szópárbajvívást rendezett kegyeimért, persze a végén megadták a döntés lehetőségét, de addigra én már inkább aludtam volna egy kanálison, hogy rácsoslinzerfejjel ébredjek a rendőr ütemes rugdosására. A közelebbi delikvenst választottam, addigra már rámtört a fáradtság is, szóval mindenképp aludnom kellett.

Szállásadómmal elvitatkoztam egy kicsit, de a barátságos boxmérkőzés végén csak az enyém lett a polifoam, meg a takaró. Nem akarta elhinni, hogy imádok földön aludni. A legkeményebb fekhelyem eddig egy márványfolyosó volt, na az tényleg durva, de a parketta, az pihepuha ágyikó ahhoz képest. Reggelre persze bedugult az orrom, mint minden földközeli élmény után, és elaludtam a nagylábujjam, ami fél napig még fájt, és fogalmam sincs, hogy csináltam, de emlékszem, hogy éjjel egyszer arra ébredtem fel a tízpercenkénti feleszmélések közül, hogy irtóra fáj, és biztos eltörött, de aztán mégsem. Amúgy egyszer már eltörtem, lehet hogy ezért hisztisebb.

Ébredés után bedöntöttem magamba a maradék málnaszörpöt úriasan sörös korsóból, a kisujjamat azért eltartottam.  Az este-éjjel elfogyasztott kevéske mézesvilmos segített a gyors kelésben, felhívtam Szabit, és megbeszéltük, hogy az Üllői útnál találkozunk a körúton, a sárga banknál (csak azért sem reklámozom!). Sétáltam sokat, mert jó idő volt, vagyis nem sütött a nap és nem volt meleg.

A tőlem megszokottól teljesen eltérően halálpontosan érkeztem, már csak az hiányzott, hogy vizet igyak. Szabival végigjártuk a hobbiboltokat üvegfesték után, de az én kedvencemet nem láttuk, pedig nagyon kerestem. Mondjuk úgy nem könnyű, hogy nem tudom mi a neve. Szokás szerint érdekeseket dumáltunk, még szóhoz is jutott néha, ami nagy dolog, tényleg jó kislány voltam. Na és annyira álmosfáradt, hogy beszélni alig bírtam, az artikulálás nem nagyon ment, ilyen józanul még nem fordult elő velem, lehet hogy tényleg többet kellene aludnom úgy átlagban. Beficcent egy répatorta is a mekiben (igen, én csak oda járok), Szabi szépen elzsiráfozott, már kezdtem féltékeny lenni. Egy kis esőrázendítés után pedig indultunk a dolgunkra.

Megint ritka dolgot csináltam, metróra szálltam, amit rémesen gyűlölök, de most ez volt a legegyszerűbb megoldás, az eső miatt is. Ráadásul dupláztam! Na és ami fura volt, hogy a Deákon átszálláskor nem volt sehol sem jegykezelő, és a célállomáson az ellenőr bácsi sem vette zokon a másik vonalon kezelt jegyemet. Most ez vagy vmi átmeneti állapot, vagy végre Budapesten is úgy lesz, mint más városokban, hogy átszálláskor nem kell lyukasztani? Vagy ennyire ne éljek álomvilágban?

Vonat előtt megint mekiztem, mert a hólyagom jelzett, hogy ő nem bírja ki még két órán át, biztonsági pisilés, ez van, öregszem én is. Papírt persze kérni kellett, és nagy ímmel-ámmal kaptam is, miközben a szokásos mogorva wc-s néni (aki mindig el akarja orozni a nyugtámat, vagy éppen lefikázza, hogy egy tea áráért miért van pofám kétszer is odamenni) a gatyáját fél kézzel tartotta, nem sok sikerrel, és hirtelen megfordult bennem a gondolat, hogy egy lavórt is kérnék, mert én nem számítottam erre a látványra. Tényleg ilyen népeknek kell ott ülni? Grr.. rémálmaim lesznek hetekig..

A vonaton persze elszakadt a dvd papírzacskója, majdnem ráborítottam a tartalmát az ülésszomszédomra, már elhajolt, de én ügyesebb voltam. Az úton az Extras második évadját bámultam, ami maradt angolhumoros, de az első évad sokkal jobb volt (szerintem). Hazafele pár vilimegálló után még gyalogoltam kicsit, hogy biztosan fájjon még pár napig a csülköm. A bütyköm is rajta van a listán, amit megfaragtatok, ha majd lesz sokmillióm csak úgy. Az egy dolog, hogy nehezen kapok cipellőt a topánomra, de hogy még fáj is néha, csak úgy, ha rá sem állok, az már idegesítő.

.. avagy megint elmaradtam :)

De hát ez már csak így megy, a végén még naprakész lennék, és ez rontaná az imídzsemet.

Szóval múlt héten rávettem magam végre a takarításra. Hát rend az nem nagyon lett, inkább csak zipeltem a dolgokat, vagyis összeszedtem a dvd-ket a tv-ről, a földről, a lábtartókról, a fotelekből, az ágyról, az asztalról, a konyhaasztalról, a mosógépről, a székekről, a kisasztalról, a szekrényekről, és egy helyre tettem. Nagy nehézségek árán meggyőztem magam, hogy nem most kell rendszerezni őket, csak egy helyre gúlázom a filmeket és kész, meg az egyébként hasonló dolgokat, pl. papírokat a papírokhoz,stb, aztán majd később foglalkozok velük. Igazán össze kellett szednem magam, hogy tényleg ne álljak neki (általában így bojkottálom a rendrakásaimat).

Megvolt a porszívózás, felmosás, mindenhol, utóbbi kétszer is, mert Koki egyre érdekesebb helyeket talál meg, ahol bizonyítani próbálja, hogy ő még hím. Szegényke. És szegény én, a takarító-szolgálat. A hajamat is újrafestettem, már nagyon ronda volt, és valami furcsa késztetés ez nálam, hogy a festést mindig a tiszta lakásban hajtsam végre, hogy utána megint lehessen suvickolni.

A puceválás már régóta érett, de az igazi lökést az adta meg, hogy bejelentkezett Pele, hogy ha már hazarepült LA-ből, és az előző heti összeröffenésünket meghiúsította az én hülye fejfájásom, akkor egy Bp-Miskolc távolság őt ugyan nem fogja eltántorítani a megbeszéltektől, szóval reszkessek, mert jön. Mivel csütörtökön szerettem volna elmenni a blogtalira (szépen kérték, na!), úgy időzítettük a dolgot, hogy szerdán jön, aztán másnap együtt zötykölődünk Pestiába, és akkor jó, mert addig is dumálunk, és én is ráveszem magam az utazásra, amit én mindig akarok, de valahogy sosem jutok el az állomásig.

A vonat szerdán természetesen késett, így volt időm még jegyeket venni, meg bérletet. Nagy bátran kombinált bérletet vettem, hátha így hamarabb ráveszem magam, hogy a fél éve meglátogatott konditerembe eljussak, mert oda busszal kell menni, amúgy meg nekem max a villamos kell, de ha nem járok az állomáson, akkor még az sem, minden közel van. (Igen, itt van külön vili- meg buszbérlet.)

Villamosoztunk, meg sétáltunk az esőben (ének nélkül), etettem redbull-fagyit Pelével (hát igen, az tuttifrutti ízű, azért én meg rajongok, ez van), aztán majdnem elmentünk moziba (az olcsóba), de mégsem volt kedvem, inkább megnéztük az Erik a vikinget, mert nagyon kérleltek :)

Dumáltunk rengeteget, és kiderült, hogy vagy nemcsak én vagyok hülye, vagy nem is vagyok hülye. Némiképp megnyugodtam. Aztán betekintést nyertem, hogy lehet zöldkártyát-állampolgárságot kapni az Usába, és hogy túristaként sem olyan egyszerű kiutazni, mert ott még visszaküldhetnek. Hát szép. Pár magyar filmet odaadtam, hogy tegye magáévá, és még jó, hogy tele vagyok madzagokkal, mert a videóm kábelével sikerült  kisegítenem, na igen, aki a laptophoz csak fél felszerelést hoz. (Jól nála is maradt aztán:) Hajnalok hajnalán egyikünk kidőlt, bele a pihepuha ágyamba, másikunk (ez vagyok én) éppen ekkor akart nekilátni a takarítás folytatásának, de rájött, hogy az hangos lenne, így csak tébelt meg lábolt, kapcsolgatta a csatornákat, aztán unalmában elment tusolni.

Reggel aztán hogy álmoska felébredt, nekiálltam csörömpölni, meg kávét főzni. Májjal kenegették a hájamat (vagy fordítva), mikor kiderült, hogy legalább a máv-büfénél jobb kávét csinálok. Kicsit rámolgattam, miközben Koki nem hagyta békén Pelét. Jóval hamarabb megszokta őt, mint engem, gondolom itt valamiféle férfiúi összetartozásról lehet szó, elvégre már nem voltunk kétszeres túlerőben, mi nőstények. Megrendeltem jól a jegyeket is a főfaluba, és még azt is megtudtam, hogy ha az Usában vennék dvd-t, egyáltalán nem biztos, hogy az itthoni lejátszóm lejátszaná, és fordítva, ami szerintem szemétség, és nem ér, és szidtuk az artisjust is.

A vonatot pontosan elértük, pedig necces volt, mivel ha az én orrom előtt elmegy egy villamos, akkor legalább 4 megy el a másik irányba, mire jön egy újabb. Az út nagy részét a büfékocsiban töltöttük, jóval kényelmesebb volt, mint a másodosztály, és a hideg nem az ember derekára megy, hanem "csak" lábra.

Nem nagyon szoktam hírekről írni, most sem fogok, de itt most ennél nem tudok mást csinálni, csak felváltva fogni hol a fejem (mert fáj), hol a rekeszizmom (mert az is fáj, de a röhögéstől). Ez már aztán überciki.

Nekem amúgy rögtön a hamisítás jutott az eszembe. Már amennyi dolog az agyamba fér a fájdalom mellett. Most jön először a koffeines kúra, aztán ha nem segít, az alkoholos. Ez a két dolog szokott még hatással lenni rám, ha a gyógyszer fabatkát sem ér. Egyetlen kivétel az a hatalmas fejfájás, amikor tényleg hústűvel piszkálnám ki legszívesebben az agyamat a helyéről.

Drukkoljatok! Főleg, hogy holnap déltől vendégem lesz, addigra rendet kéne csinálni, aztán együtt kullogunk vissza csütörtökön a főfaluba, hogy ott másokat elrettentsek azzal, hogy találkozom velük. Péntek délelőtt még lehet, hogy bepasszírozok pár embert a napirendembe, ami nincsen, de majd helyettesítem egy szűk, fekete táskával!

mert ma sem nyertem, bár most már sikerült egy kettest összehozni, igaz a hatoson, ami ugye ennyi szerencséért nem fizet, viszont ha így haladok (múltkor két egyesem volt), pár hét, és tényleg nyerni fogok (napersze).

Alaszka amúgy azért jó, mert csudiszép, és nyáron kifejezetten nekem való az időjárása, valamint némileg kevesebb ember tartózkodik ott, mint egy átlagos londoni hétköznap délután az Oxford Circus-i buszmegállóban.

Tehát ha kicsit eltűnök, majd láttok farkasos, jegesmedvés, és sarki fényes képeket, akkor elhúztam nyaralni/telelni a nyereményemből, szóval hívhattok télapónak és írhattok nekem listát az Új Lappföldre.

Magamhoz képest teljesen szárnyalok, a bőröndöt eltettem, átszereltem a polcokat a szekrényben, és átrendeztem, még macskaalmot is cseréltem, mert Koki úriasan bepisilt megint a wc-be, ezzel jelezvén, hogy nem megfelelő a tiszta és koszos alomszemcsék számának aránya. Még a kisujját is eltartotta közben szerintem, ez egy Lord, a vacsorához is kendőt  kér, meg antik ezüst gyertyatartót.

Valami szellem, vagy gonosz árny járkál a lakásban, mert fura dolgok történnek. A tv kikapcsol magától, vagy épp hirtelen mute állapotba kerül, esetleg lehalkul, csatornát vált, és nem, a távirányítóra sem én, sem a makkák nem feküdtek rá. Egyikre sem. Ez még nem annyira zavaró, de eltűnt a szó szerint drága fájdalomcsillapítóm, amit letettem az asztalra, onnan ettem belőle 3 napig a bogyókat, és negyedik napra már nem volt ott, sem máshol. Azóta feltúrtam a lakást már, még a hűtőbe is benéztem, de nem találom.

Most meg nézem a Lostot, de mivel a negyedik évad kimaradt, nem értem, de azért lelkesen sasolom, hogy még jobban összekavarjam a régen látott epizódokat is. Nem unatkozom.

Csak a fejem ne fájna még mindig :/