2.

A stressz - azon kívül, hogy rossz dolog és nem szeressük - kiválthatja a bipoláris szakaszok váltakozását (vagy épp felerősíti a tüneteket). A reggeli testmozgás viszont csökkenti a stresszt, és kitarthat akár egész napra. Ha azt szeretnénk, hogy a közelünkben lévő bipoláris egyén (alkalmazott, barát, házastárs) a nap nagy részében nyugis legyen, győződjünk meg arról, hogy reggel eleget mozgott, ugyanis a bipolárisoknak az átlagosnál jóval nagyobb az energiaszintjük és -igényük, így mindenképpen többet KELL mozogniuk, mint másoknak.
Ha segíteni szeretnénk egy bipolárisnak, akinek alacsony energiájú közegben kell túlélnie a napot (osztályterem, iroda..), a legjobb amit tehetünk, ha lehetőséget adunk neki (mint főnök, tanár..) a fölös energia levezetésére, minél korábban a nap folyamán. Egy jó kis edzés után jóval nyugodtabbak leszünk, akár egész nap, valamint jobban tudunk koncentrálni a feladatunkra, valamint a hangulatunk is könnyebben kezelhetővé válik.

(A kék dőltek az én hozzáfűzéseim, különben nem lett volna teljesen érthető.)

Az ugye elég egyértelmű, hogy a mozgás jót tesz a stressz ellen, és a téli depresszió otthoni kezeléséhez is nagyon ajánlják. Egy bipolárisnak azonban a stressz, vagyis a mindennapos feszültség fokozottan veszélyes, mivel könnyebben átbillenünk egyik szakaszból a másikba. Nálam általában a hypomániás részt erősíti fel, képes vagyok túlpörögni, a végén már remegek, mint drogos a következő adagjáért, nem tudok beszélni rendesen, csak mint egy részeg, semmi másra nem vagyok képes, csak remegni, de úgy, hogy hányingerem lesz a végén, mert a gyomrom nem bírja az impulzust. Komolyan, mint egy koffeintúladagolás, úgy hat a nagy, vagy a hosszútávú stressz, legalábbis rám.

A mozgásigény.. hát.. akivel dolgoztam már egy helyen, az tudja, hogy általában délután 4-kor, mikor bebootolt végre az agyam, elkezdtem irodáról irodára járni, beugrottam a szoba közepére, ha ment a rádió, előadtam rá egy magánszámot, majd a hazamenetel előtti percekre még felráztam a kollégákat, sokszor szó szerint, a vállukat megragadva, miközben egy helyben ugráltam föl-le és azt kántáltam, hogy: "Munkára fel! A munka nemesít! Már csak pár percet kell kibírni! Mosolyooogj!", vagy valami hasonlót. Az egyhelyben ugrálás állandó tényező volt nálam, ebéd után a refluxom miatt sokszor jártam pórul így :)

És igen, hiába tudok napokig egy helyben ülni és dolgozni, a stressz (ami amúgy lehet jótékony stressz is, mert teher alatt nő a pálma ugye) miatt csak egyre több napig nem bírok aludni (remegve nem nagyon lehet), és volt már, mikor kényszercselekvések alakultak ki nálam. Éjjelenként át KELL rendezni a szobámat, minden nap, olyan izmaim lettek pár hét múlva a teli könyvespolcok többszöri átrendezésétől, hogy Rambo elbújhatott volna mögöttem. Akkoriban kezeltek aztán az insomniámmal, amikor egy héten max 2-3x2-3 órát aludtam, amikor már fizikailag nem bírta a testem az iszonyat tombolást, és kész, összezuhantam, de pár óra múlva már fenn kuvikoltam, hogy naaa csináljuuunk valamiiit, mintha fegyverrel fenyegettek volna, hogy ha nem teszem, akkor baj lesz, kb úgy álltam neki ezerféle dolognak.

Szóval igen, a fárasztó edzés fontos, hogy fizikailag le tudjunk fáradni  és az agyunk is jobban működjön. Ezt amúgy biztosan sokan tapasztaltátok már, hogy ilyenkor  tök jól működik az agy, ez sem újdonság, de egy bipolárisnak ez fokozottan fontos, hogy hosszútávon jól tudjon működni, és akár egy közösségbe is jobban be tudjon illeszkedni (nem túl vonzó, ha vki egyszer csak elkezd ugrálni az orrod előtt:)

Az egyetlen dolog, amire nem vennék mérget, az a reggeli időpont. Persze ha egy bipoláris 24 órás napokkal él, és normális időbeosztással, mint a többi ember, akkor a reggel a legjobb időpont, de én még nem találtam meg, hogy mikor lenne ideális, bár tény, hogy általában 4-kor jön ez rám, vagy reggel, vagy délután. Még jó, hogy van ilyen miniugróasztalom, azon lehet tombolni. Azt nem tudom mondjuk, hogy a szomszéd mennyire hallja át, mikor a californian dreams bömböl hajnali 4kor, de igazából letojom, majd átjön, ha nem tetszik neki :)))

Még valami. Mivel én nem 24 órás napokat élek (munka nélkül megtehetem - sajnos), hanem úgy kb 30-ast, vagyis 20-24 óra ébrenlét, és 6-10 óra alvás (bár 6-8nál ha többet sikerül, akkor általában 3 napig alszom) - fura, de minél többet vagyok ébren, annál kevesebb alvás kell, egy átlag 30 órás ébrenlét után elég egy olyan 4 órás alvás, és kilök az ágy  - ja igen, na szóval én nem sokat edzek, néha egy kis felülés, meg pár perc tombolás a 4 órás időszakban, de ha mondjuk eljutnék végre az edzőterembe (=nem sajnálnám rá a pénzt), és rendesen lefárasztanám magam, biztos vagyok benne, hogy be tudnék állni a 24 órás rendszerbe, sőt, sikerülne egy átlagos napirend szerint is élnem.  Úgyhogy egyre többet gondolkodom a nyüves edzőtermen, mert fontos lenne, de tényleg sajnálom rá a pénzt, itthon viszont nem tudok edzeni úgy, hogy tényleg kifáradjak, itthon sajnálom rá az időt (nem mintha fontosabbat csinálnék amúgy helyette.:)

Szóval a lényege a dolognak, hogy akármit is mond a bipoláris ismerősünk, igenis minden nap mozognia kell, rendesen, különben a káosz üti fel a fejét, meg az agresszió (igen, hajlamosak vagyunk rá, nagyon is), a munkaképtelenség, a szétszórtság, a nemalvás, és a helybenugrálás a legidétlenebb időpontokban vagy helyen, pl bevásárlóközpontban, a kinézett cipők között.. pff..