Persze egyszerűbb lenne, ha tudnám a nevét, és akkor mondhatnám, hogy "az a csodálatos Géza gyerek", de a mai világban eléggé félreérthető lenne, ha azért mennék vissza, hogy megkérdezzem a nevét. A lenti plusban (ami spar) megint garázdálkodtam, kitaláltam, hogy túrós csuszát fogok csinálni, ami azért érdekes, mert még sosem csináltam, és sűrűn sem ettem, de valamiért ezt találtam ki (holnap majd döbbentem nézek a hűtőbe, hogy túró? miért?), viszont ahhoz szalonna is kéne (azt hiszem - azóta se néztem meg a szakácskönyvben). A hűtőpultnál lévő szalonna inkább hűtött zsír volt bőrrel, szóval mióta itt lakom, és itt vásárlok, azóta most először a húspulthoz fordultam. Számíthatna, hogy én voltam csak a sorban, már ha emiatt létezett volna sor, de jól tudjuk, hogy az eladóknál manapság nem számít, hogy egy üresen tátongó üzletben egy ügyfelet kell-e kiszolgálni, vagy többet.

A srác hátul ügyködött, és rohant ahogy tudott, mikor meglátott, de hát mindent azért nem dobhat el hirtelen. Aztán elnézést kért! Én meg zavarba jöttem emiatt, mert nem ezt vártam. Fiatalka volt, de nagyon nem néztem rá, nem tudok én fejekre fókuszálni, szóval nem ismerném fel az utcán, de még a boltban sem, ha árut töltetene fel, szóval a lényeg, hogy tényleg egy fiatal srác volt, akinél még megdöbbentőbb (a mai világban ugye, mondom én, a vén), hogy tud viselkedni.
A kabátom cipzárja nekikoccant az üvegnek, én jövök a hülye poénommal, hogy "na, török-zúzok", és nevet, hát egyem a lelkét, és nem sürget, hogy lökem már mit akarok. Még akkor sem, mikor kinyögöm, hogy szalonna lesz, de még nem tudom milyen, de húsosabb legyen, és ne paprikás. Megvárja amíg gondolkodom, kibontja, amire ránézek, hogy jobban lássam, mennyire húsos. Maradok a kolozsvárinál, de abból is kettő van (ezernyócé, meg kétezeröté). Grimaszolva koncentrálok, hogy melyik legyen, közben dünnyögök, sípolok, jobbra-balra ingázok,  rajzfilmfigura-hangokat adok ki, ő pedig mosolyog, kedvesen tartja az árut, amíg el nem döntöm melyik legyen, nem akarja a drágábbikat feltétlen rám tukmálni. Aztán eldöntöm, és kinyögöm, hogy olyan 20-30 dkg között, ahogy-esik-úgy-puffan alapon, persze egyszerűbb lett volna, ha közlöm, hogy egy ujjnyi vastagot, de nem számít, leméri az egészet, kalibrál, ráteszi a kést, és rámnéz, megkérdezi, én is ugyanezt a sávszélet számoltam-e ki magamban, rábólintok, 27 deka lesz, de még egyszer kéri a beleegyezésem, szuper, köszönöm, ügyesek voltunk, szia.

Ez nekem öröm volt. Nem szeretek vásárolni, és akkor inkább kiszolgálom magam, mert.. na mindegy:) De lehet hogy a pultnál többet fogok húst venni most már, mert ez a kiszolgálás bejön. Mosolyogva lóbáltam tovább a kosaram, szerencsére nem vertem le semmit. A pénztárosak is aranyosak, és ha szólok valamiért (nincs kinn ár, lejárt a termék), megköszönik, és rögtön intézkednek. Megszerettem ezt a boltot.

Egy dolog zavart a legutóbb, mikor a dvd-ket nézegettem (mióta spar, az is van), és mögöttem elhúznak a raktárból ketten, békával, áruval), és az egyik hangosan (hogy én is hallhassam) közli a másikkal, hogy nem is érti, minek vesznek ilyen drágán (990 huf) filmet az emberek, mikor fél óra alatt le lehet tölteni a netről. Nos én ekkor félig hangosan, csak úgy magamban dünnyögve, de azért hallhatóan közöltem, hogy akkor simán zsebre is tehetném, és még sok mást a boltban, mert az sem lopás akkor.  Persze a véleményem nem ennyire fehér/fekete, de erről majd később. Itt csak az zavart, hogy ha én pénzt akarok adni egy boltban egy termékért, amivel az ő fizetéséhez járulok hozzá, akkor ne akarjon hülyének feltüntetni, valamint ha baja van velem, akkor nekem mondja, meg ilyenek. Azt a két árufeltöltőt többször is láttam, de nagyon nem szimpik, mindig kerülőm őket valamiért.. de a csapat többi tagja szuper:)

Itthon a macska nagy szemekkel kunyerált a krumplis pogácsából, amit a Fornettiben zsákmányoltam, és kb olyan arccal adtam neki, mikor Jess (kutya) kért sikítozva az erőspistából, hogy jólvan nesze bakker, de nem kell majd, és Prücsök hasonló vehemenciával falta fel, mint Jess a pistát, én meg elhülő tekintettel követtem akkor és most is a fejleményeket. Bár nem kéne meglepődnöm, Prücsök már belemászott egyszer nyakig a sósmogyorós, aztán a chipses zacsiba. Hát ez ilyen. De vettem neki felvágottat is, amire lehetne mondani, hogy drága az a macskának, de nem, mert a tiz dekás kiszerelés 99 ft volt, és én csak azért nem ettem belőle, mert füstös (igen, nem elírás) és pulyka, de megkóstoltam azért, mielőtt odaadom, és abszolút ehetőnek minősítettem. Prücsök időszakosan nem eszik macskakaját, még a kitkatot és a darlingot is otthagyja pár falat után, ilyenkor trükközni kell.

Amúgy sorozatgyilkos lettem, bár szexuálisan nem izgat a gyilkolászás, szóval inkább akkor csak tömeggyilkos, ypszi-szúnyogok 3:0, tehát jön a hideg idő, mert ezek beköltöztek hozzám. Koki ma ki sem bújt az ágyból, cserébe hevesen dorombolt, Prücsök meg felmászott a mosógép tetejére az erkélyen (nem, nem azzal mosok), mert oda tettem fel a földes ládát, de nem számít, így is eléri, kaparja, belepisil.. pedig eddig nem érdekelte a gép teteje, szóval minden tele van apró pici földes mancsnyomokkal. Mielőtt az ágyra jön, azért lerázza, jól nevelt, na.

Hm.. szalonnavásárlásról mennyit lehet írni.. néha kiakadok magamon :/

Nade, ami szomorú tény még, hogy elvitték a lottó ötöst, pont ma hajnalban fizettem be egy öthets szelvényre, és persze nem én voltam, de még ott van a hatos is, hátha. Bár végülis a 2milliárd helyett, ami lesz 100mila, az is megfelelne :)