Az. Csak beszóród/kened vele a rémszarvast, és rögtön sima lesz belőle. Ezt hívják génmanipulációnak. Ha valaki azt mondja, hogy ezt nem így csinálják, az hazudik!

Egyszerűen csinálni bármit is túl unalmas. Az úgy kezdődött, hogy édességre vágytam, legutóbb ebből lett a torokfájásos bekkfászásob. Boltban direkt nem vettem nyalánkságot, mert a puhos testnek az árt, úgyhogy itthon már nagyon harapdáltam az öklömet, hogy valami édeshez jussak. És akkor az eszembe ötlött, hogy nemrég vettem mákot, meg poroltam cukrot, és több kilónyi tészta van itthon. Tehát, legyen mákostészta, ahogy az elmúlt hetekben heti két nap, naponta fél kg tésztából. (Az nem hízlal, csak a csoki!) Felteszem a vizet forrni, aztán észreveszem, hogy milyen poénosan egy irányba (balra) kezd el forogni a hőtől a víz. Hogy jobban lássam, belenyomtam pár csepp kék ételfestéket. Aztán még egy kicsit (sokat), mert jó volt nézni. A csavaros tészta persze kicsit zöldeskék lett (metélt nem volt itthon, csak ez van, vagy két kiló, meg ugyanennyi spagetti), ami nagyon furán mutatott a tányérban. A szaga se volt túl jó, mert átvette a festék bukéját, ami nem jó, de legalább fura, hát igen, ugye nem néztem, hogy mennyit lett volna szabad. De aztán a máktető, és a cukorfelhők jót tettek az alkotásnak. Jó ideig nem kevertem össze, és tök olyan volt, mintha a szikláshegységet faltam volna be. Utána fél órán keresztül grimaszoltam a tükörbe mákos foggal, mert az vicces.

Mivel ügyes vagyok, ma se hagytam ki, hogy valamit le ne verjek, fel ne borítsak, bele ne rúgjak, be ne verjem, rá ne csukjam, fel ne boruljak benne. Biztos vagyok benne, hogy nem teljes a lista. Most meg teheneket nézek a tv-ben. Tök izgi.