szóval folytatom, nem ússzátok meg. Visszatérve itt az érzékeny dolgokra, azért nem volt teljesen egyértelmű, hogy mi a bajom, mert az orvosok kérlek szépen kerekperec kimondom, szartak az egészre. Én is, de én nem direkt, nekem futnom kellett, nem mókából csináltam. Mikor már úgy lefogytam anno, hogy anyám már a koporsóhoz vette le sírva a méreteimet (képletesen értem), átlátszó volt a bőröm, és az amúgy is csontos testszerkezetem még jobban kiütközött, és már járni se bírtam a folyamatos fáradtságtól, mit járni basszus, ülni sem, sőt létezni sem, csak feküdni, de még azt is csak nehezen, akkor elővettem az internetet és nagyon nagyon tényleg rettentő kívülálló szemmel néztem meg, hogy ezek a tünetek mikre illenek. Megkezdtem a diétámat, önhatalmúlag, és láss csodát, egy hónap múlva már fitt voltam és vidám, és még mindig véznább egy anorexiásnál, de erősebb, és egészségesebb is. Azóta egy évben csak egyszer vagyok beteg, augusztusban, amit idén kitoltunk szeptember végére, csak hogy líraiak legyünk. Én meg én ugye, hát ki más?
Szóval nyugodtan állíthatom, hogy nekem az internet mentette meg az életemet. Amúgy elképesztő, hogy az orvosok mennyire nincsenek képben, de nem csak a háziorvos, aki úgy ír fel gyógyszert, hogy ha eddig szedted és nem lett bajod tőle, akkor jó lesz az (nem ám elővenné azt a bazi nagy könyvet megnézni, vagy pötyögné be a gugliba - mert a betegtájékoztatók sok helyen fenn vannak - ha olyan gyenge a karja, hogy a tollát is alig bírja el), de a dietetikus is, akinek ez lenne a dolga (!!) csak annyit tudott mondani, hogy hát akkor ne egyek lisztes kajákat.. ezzel az erővel akár meg se szólalt volna, szóval nekem ebben a helyzetben csak és kizárólag az internet segített, és ott is nagyon nagyon sokat a lisztérzékeny.hu.
Nade ugorgyunk. A netemet ugye korlátozták közben, ami több résztvevős elbaszás volt, mert ott kezdődött, hogy az ügyintéző hölgyike mindent megváltoztatott az én nevemre, mikor emiatt személyesen ott jártunk, csak a számlafizető nevét-címét nem sikerült neki, ezért a számlák nem nekem jöttek, hanem Zolinak, de azon a címen amúgy nem lakik, mert szülőké, csak időnként hazajár látogatóba. Nyíregyháza azért nem két perc. Szóval bár minden papír normálisnak tűnt, ezt mégsem sikerült megoldani, aztán embertől is persze késve kaptam meg a számlákat, amiket egyszerűbb lett volna befizetnie, ha már többször is megfurikáztatta, csak épp odaadni elfelejtette, de három-héttel-is-tartoztam-már-és-nem-történt-semmi felkiáltással megvétózta ezt az opciót, azóta már a köv számla is megjött. Befizettem őket, erre korlátoznak. Mert az átfutás. Mi ez? Maraton? Szóval ez többkörös, persze a háromezres visszakapcsolási díjat én fogom fizetni, viszont elméletben végre sikerült átiratni az én nevemre mindent, telefonon, ami nagy szó, mert nincs olyan kifejezés a magyar nyelvben, amivel el tudnám mondani, hogy én mennyire utálok 1. idegenekkel 2. beszélni 3. telefonon. Halmozottan hátrányos helyzet, de megoldottam. Ehhez csak kb egy hónap kellett, de mégsem nyolc, ahogy a konditeremnél, és az még nincs ugye lejátszva.
A macskák társulatilag az erkélyen vannak, kicsit hűvösebb időben Prücsök bejön, mert ő inkább a meleget kedveli, de Koki a hideg gyermeke, ő szeret kinn a röpködő mínuszok között felborzolt szőrrel szundizni, miközben csattogtatja a fogát, meg markolássza a hátsó lábait. Néha szürcsög is. Játékpofonok vannak csak, nincs bántás, nagy a béke, vagy minden megoldódott az erkéllyel, vagy szereztek valahonnan füvet. Prücsök szereti kikaparni a földet a ládából, tehát elpusztult több nemzedéknyi sóska, hagyma, paprika és ki tudja még mivel és hányszor próbálkoztam. Imád belepisilni. Koki meg mellé a kőre. Ami nem lenne gond, ha nem lenne egy vízágyú a fiú, és nem csorogna le időnként. De ezt a problémát is megoldottam, mert határtalan íkúmnak csak a koponyám szab határt, néha az ért így is kilóg, ezért kell időnként orrot fújnom, meg színes kendőket előhúznom a fülemből.
A "kedves" vízóraleolvasó pedig - akinek csak megelőlegeztem, hogy kedves - hát nem olvasta le, pedig eltette a cetlit, de a vízszámla nem jött a hatalmas egyévi fogyasztásomról, viszont jött egy becsült számla két köbméterről. Vagy ezt már írtam? Ha igen, lapozzatok, mert leírom még egyszer. Ez mondjuk már haladás, mert eddig nulla forintról jöttek a kontók, de szóval azért nem értem.. miért kell kiírni az ajtóra (ha nem vagyunk itthon, de én nagyon úgy tettem, mintha nem lettem volna) az állást, mindenféle infóval, ha aztán nem érdekli őket? És akkor miért vitte el a cetlimet?? Még egy bevásárlólista rá fért volna, szóval megkárosítottak, na meg ne is beszéljünk a betűkbe fektetett időről, energiáról, véres verejtékről. Felháborító.
Töltöttem ki megint lottószelvényeket. Volt itthon. De még nem vittem el a lottózóig. Az túl egyszerű lenne. Úgy könnyű.
Csacsogunk