Ez lehetne egy dal refrénje, de nem. (Ha mégis, akkor kérem a teljes szöveget.)

Frászmacska. Mostanában kénytelen vagyok nyitott ablak mellett aludni (már ha menne rendesen), és minden mást csinálni, amikor kinn már nem izzik a Nap, mivel megdöglök a melegtől, a légkondi meg hosszútávon nem annyira egészséges, mint kényelmes és hűs, főleg hogy beköltözéskor nem tisztíttattam ki, előtte meg kitudja mikor volt fertőtlenítve, én meg nem szeretnék egy Dr. House epizódban szerepelni, vagyis mégis, de csak ha tényleg Hugh Laurie kezel le ;)
BRÉKING! Nem fejeztem be a frászmacskát, Hugh elterelte a figyelmem.. ejjejj.. Szóval Prücsök előszeretettel tűnik el időnként, ergo kimászik az erkélyre, mert az tiltott, az izgalmas, a kedvenc szórakozása pedig az, hogy hívogatom, nem jön, én persze rögtön a szívemhez kapok, hogy biztos leesett a kis hülye, mire királyi nyugalommal előtör a szekrény mélyéből. Hogy mit csinálhat az erkélyen, arról fogalmam sincs, hiszen még macska szemmértékkel sem nagy, kb 10mp alatt be lehet járni, a fennmaradó időben tényleg nem tudom, mivel foglalhatja le magát. Ja, és legutóbb olyan bénán ugrott vissza az ablakba, hogy leszakította a függönyt. (Szerencsére nem el.. csak le..)

A minap ismételten megijedtem. Az olyan humanoidok, akik kopogás után rögtön rángatják a kilincset, nem igazán tesznek jót a paranoiás fantáziámnak. Az ingerküszöböm (vagy a zingerküszöböm, ha tudnék varrni - igen Pyry, elsütöm publikusan is a hülye poénom:) egyre alacsonyabb, kisebb, keskenyebb, vékonyabb, stb.
Ezért is sikerült halálra válnom egyik éjjel, mikor az ajtó felől megint neszezés jött. Már elmúlt talán kilenc óra is, az idővel nem vagyok sokszor tisztában, de már sötét volt rendesen, mikor Prücsök kirohant a konyhába (ami az előszoba is), és felágaskodott az ajtóra. Akkor hallottam meg a kaparászó hangot, ami a belülről leragasztott és kívülről papírral telegyömöszölt postaládanyílásból jött (láda nincs, csak nyílás). Az agyam persze rögtön kiegészítette az eseményeket, mint amikor kijavítja a helyesírási hibával megírt szöveget, és automatikusan jól olvassuk el. Nos, lelki szemeim előtt már ujjak törtek át a celluxon, és matattak az ajtó belső oldalán.
A macsek továbbra is ugrált az ajtóra, én sötétben bámultam egy méterre tőlük, a 25 centis ollóval a kezemben (a kés közelebb volt, ezért az túl logikus lett volna), a szívem szokás szerint úgy 150nel dübörgött a fejemben, mikor is rájöttem, hogy basszameg, egy darázs keveredett be valahogy a papírok közé, és nem jut ki.

Frászdarázs. Anyád! "Most összerittyentettem magam!"
Őszintén: nem szabadítottam ki, rezignáltan tudomásul vettem, hogy passzív gyilkos leszek.

Frászvilág. Arról beszélek eleget, most csak a felsoroláshoz kellett :)

Helyzetjelentés:
Persze tegnap egész nap állt az eső lába, reggel is esett, este szerintem jég is, mert nagyon hangos volt, és még ma hajnalban is csak algoval tudtam flexelni. A gyomrom remeg még mindig, a fejem kába, a fekvésen kívül nem sok semmire vagyok képes. Most ez tényleg az időjárástól van, vagy öregszem, vagy ebola? Mindegy is, csak unalmas.