Pont a nekünk kellő terminál előtt parkoltunk le, szóval nem kellett sokat kóricálni. Elég nagynak tűnt a reptér, ahol mi várakoztunk az szerencsére nem volt tömve emberrel. Átpakoltuk a bőröndbe Zolitól a folyadékos dolgokat, bicskát, és amíg hímpisiszünet volt, odajött hozzám egy lány, hogy jajdejó, hogy magyarul hallott beszélni, és hogy Alicante-ba megyünk-e, stb. Kicsit beszélgettünk vele, aztán én is eltévedtem a wc felé majdnem, vagyis inkább a visszaúton, de megmentett a beázás miatt a folyosó közepére tolt esztétikus, edénynek használt műanyag láda. Amúgy teljesen rendben volt a toilette, meg a reptér, de ez kicsit illúzióromboló volt.

Mivel 6:05 volt a tervezett indulási idő, ezért elméletben 4:05-kor meg kellett kezdődjön a becsekkolás, de nem így volt, Zoli meg elmesélte, hogy a SkyEurope, amivel repülni szeretnénk, csődvédelmet vagy mit kért, szóval jó volt a hangulat :) Szerencsére kis késéssel megjelent a kiszolgáló személyzet, minden rendben volt, a plusz 1kg-val nem törődtek. Az átvilágítás is rendben ment, de a keleti vonásokkal rendelkező csajszi egyetlen szavát sem értettem, de nem azért, mert nem tudtam lefordani, hanem egyáltalán. Láttam, hogy mozog a szája, meg ad ki hangot, de egy betűt nem ismertem fel a mondandójában. Persze a laptopot kellett külön kivenni a táskából. Amúgy szerencsére a cipőt itt nem kellett levedleni, mint tavaly Londonban.

6:05-kor már a helyünkön ültünk, és max tíz perces késéssel indultunk el. Elég sokáig nem lehetett mozdulni, durva felhőkben utaztunk, aztán ahogy föléjük értünk, mintha a nagy sós tóban álltunk volna, minden csupa fehérség volt, egy fodor, vagy bárány nélkül, csak az egybefüggő fehér síkság. Képeket csináltam volna szívesen, de a szabályzat tiltotta, ami tök hülyeség, de azért betartottam (nem úgy, mint sokan a koncerten, vakuztak ezerrel, pedig mindenhol kinn volt a tábla, hogy tilos fotózni.. erről ennyit..). A hegyek fölött itt-ott felszakadozott a felhőzet, és ijesztően közeliek voltak a csúcsok, ahol volt ház a síkokon, azokat egyesével lehetett látni. Később helyet cseréltünk Zolival, mert az ablak mellett kezdtem lefagyni (a külső hőmérséklet -50 C fok volt), de később sem lett jobb a helyzet, a még mindig nedves kabátot terítettem magamra, hogy legalább a légkonditól vagy mitől védve legyek. Sikerült kicsit szundiznom, de a végén már a torkomat is éreztem, nemcsak a fejem, szóval nyűgös voltam több szempontból is.

Időben megérkeztünk, talán 5 perccel később szálltunk le, mint terveztük. Hát, már nem fáztam, a kótyagos fejemet eléggé megcsapta a hirtelen erős napsütés, és a borzasztó meleg, már 9-kor. Erre mondjuk kicsit felkészültem, mert tavaly reggel 7-re értünk Icicibe, és belógattuk a lábunkat rögtön a tengerbe, olyan hőség volt.
A kulcscsontomtól még mindig szenvedtem, próbálkoztam visszatenni a helyére, de annyira fájt, hogy képtelen voltam. Úgyhogy vártam, hátha majd egy hirtelen mozdulat helyrevágja.

A reptéren az volt a fura, hogy rögtön a csomagokhoz érkeztünk, aztán mindenféle ellenőrzés nélkül lehetett kóricálni, senki nem kért el iratokat. Emlékszem, Londonban tavaly tavasszal jól meg lettem fenyegetve, hogy legközelebb nem engednek be a régi személyimmel (na persze, biztos felírták a nevemet:) Mentünk a tömeg után, aztán jó negyed órába telt, míg összetalálkoztunk Petivel, vagyis máshol jöttünk ki, mint kellett volna, egy szinttel lejjebb. Ami csak azért volt gáz, mert fizetős helyen álltak, és gyorsan el kellett húzni, hogy ne legyen bünti, szerencsére a láthatósági mellényesek épp mással voltak elfoglalva. Zsuzsi tartotta addig a frontot, gyorsan bepakoltunk, aztán húztunk az El Campello "negyed" felé.

Útközben megtudtuk, hogy a kirakott sebességhatárokat szorozni kell kettővel. 50-es táblánál haladtunk 70-nel, és simán letoltak minket, szóval ezek őrültek. A körforgalmaknál sok helyen volt egy aluljárós megoldás, hogy aki egyenesen megy tovább, annak ne kelljen keringeni (ez tök jó ötlet szerintem), és kör közepén mindig van valami dísz, vagy szökőkút, vagy egy pálmaliget hajóval, vagy valami szobor, szóval adnak a külsőségre.
Láttunk még faépítményeket, amiket nagy gonddal megépítenek, aztán felgyújtják őket, mert ez egy ilyen tűzszerető bulizós népség, elméletben következő éjjel lesz is ilyen parádé. 3-at vettem észre belőlük, legjobban a gésa néni tetszett, nagyon durvák, több emelet magasak, és égetésnél van ám verseny is, mindenféle kategóriával.

A szállás nagyon jól néz ki, és nagyon nem néz ki panelnak a környék, pedig az, csak téglaépítésűnek, vagy másnak álcázzák a házakat, ami nekem tetszik, mert nincs meg az a lakótelep feeling. Peti elmondta, hogy a helyi lakosok száma max pár tízezer, viszont a főszezonban (júli-aug) közel egymillió (!!) túrista érkezik ide, akiket amúgy nem kedvelnek túlságosan, általában mogorvák az itteni spanyolok, nem sok mosolyt lehet a fejükre csalni. Még nem derült ki, hogy miért van ez.
A kéglihez tartozik egy nagy medence, amit ilyen korán még senki nem használt, mert hogy még alusznak az emberek, meg van teniszplatze, és szauna, meg konditerem, de az állítólag gagyi.

A teraszról rálátni a tengerre, ami abszolút nincs messze, csak egy kis pampás részen kell átvágni, ami kicsit lehangolóan néz ki, a sok homokkal, meg gyér rekettyéssel, de inkább ez, mint két méterre egy másik ház. Be lett mutatva a lakás szépen, meg a szobácskánk, aztán kis pihi következett, addig Petiék elmentek spanyolórára, bizniszeltünk egy kis eurót is.
Gyorsan letusoltam, mert már ragadtam a melegtől, jól felfrissített, aztán  ebéd után ledőltem picit pihenni, mert elfárasztott a koncert és az út és a meleg. Kaptam egy advilt is megelőzésképpen, mert éreztem ám, hogy ebből megfázás lesz. Jól tettem, hatott, nem jött még ki a nyavalya rajtam. Később Zsuzsi elvitt minket bevásárolni a "közeli" Carrefour nevű ojjektumba. Ez olyasmi, mint a Cora, csak szerintem nagyobb, hatalmas készlettel, laktózmentes tejből többfajta is volt, és ez kedves a szívemnek. 24 egységből úgy bevásároltam egész hétre, hogy még alkohol és jégkrém is volt benne :) Vízre sajnos költeni kell, mert a csapvizet mosogatásra, fürdésre és locsolásra lehet csak használni.

Teljesen szuper az is, hogy upc van itt (nem tudom hogyan), és fogható minden magyar csatorna, az hbo-tól kezdve a Viasaton át, az RTL-ig, szóval nem maradok le semmiről:) Ettem egyet gyorsan, aztán nézelődtünk a tengert, meg vegetálgattunk, nem volt olyan nagyon zavaróan meleg, mert volt szél.

Egyre több lett a strandon a tömeg. Ami itt van egy köpésre part, az ilyen kavicsos, sünös, rákos, szóval ott max bakancsban lehet megejteni egy parti sétát, a vízbe nem tanácsos bemenni. Elég sűrűn van ilyen benyúló kis nyelv a tengerbe, ott horgászgatni szoktak, a homokos strand meg mű, de azért tökjó, Zoli meg is vizualizálta délután, a második pihenőm alatt. És itt hülyének lehet nézni, de bizony rendesen betakaróztam, mert vagy a megfázásocskától, vagy a fáradtságtól, de én bizony fáztam. Rettenetesen jót aludtam úgy 9-ig, a vállam is félig-meddig helyrejött, direkt nyakatekerten helyezkedtem el. Jó ideig azon tanakodtunk, hogy mi legyen. Mert a városban van valami hepaj, de az égetés holnap lesz, viszont holnap Peti nem jön velünk, mert másnap korán kell kelnie, itt meg éjjel indul a banzáj, nem este 8-kor:)

Nem messze egyre több ember gyűlt össze, azt hittük készülődik valami esemény, de igazából magán-kezdeményezés volt. Két helyen is tüzijátékoztak, de nem úgy, mint augusztus 20-án, hanem csak ilyen "sima" rakétákkal, meg egy miniatűr görögtűzzel. Pár helyen tábortüzet is raktak, az igazi ereszdelahajam természetesen úgy éjfél körül kezdődött, egyre sűrűbben lőtték fel a cuccokat. A végén aztán itthon maradtunk, eléggé kiszívta az energiánkat a nap. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mindenki elhúzott aludni, én meg a magyar tv-ket hallgatva helyzetjelentek most, képeket töltök fel (még nincs sok - vagyis több volt, de szanáltam), most a picasara, mert úgy döntöttem, hogy az jó. Szerencsére szúnyogtámadás nincsen, viszont kiütést kaptam a melegtől, és jól feldagadt a bőröm ott, ahol kb 5 órája megvakartam magam. Szuper:)

Holnapi program a piac lesz, ami szerdánként van, veszünk még gyümölcsöt, mert az jó, és aztán jó ideig nem kell vásárolni semmit, aztán kimegyünk valami aquapark jellegű helyre, ahol lehet akár delfinnel is fotózkodni (bár simogatni nem lehet, mert akkor pszichológushoz kell járniuk, és csak gyorsan lekapnak, szóval örülj, ha sikerül a kép), és a hely össze van kötve ilyen csúszdásos viziparkos résszel, ahol majd levezetjük a napot. Én még ilyen helyen nem voltam, mert a víz annyira nem áll közel hozzám, de ez így egyben azért érdekel. Zsuzsi még kinézett nekem egy világítótornyot, mert olyat szeretnék közelről is megvizualizálni, remélem belülről ismeg lehet nézni, ez persze nem holnap lesz. Valamint a tervben szerepel egy paella-evés is, mert azt meg kell kóstolnom, amúgy nem fogok étteremre költeni. Inkább delfinre:)

Na ennyi mára, a kávém is elfogy hamarosan, szóval feküdni kéne, de lehet hogy megvárom a napkeltét, mert azt látni a teraszról, a lementét nem. Ja, közelben egy kiskutya vinnyog, úgy hallom kizárták a teraszra, ami nem állatkínzás, mert jó idő van, ez meg sem kottyan egy kutyának, csak gondolom szeretne gazdiékkal lenni inkább. De azért rossz hallgatni :/
Update 03:25 - most meg dobolnak:)