Repültem sokszor. Egy időben szinte 3 hetente.
Voltam már távol hosszabb időre, egyszer 3 hétre is, tavaly ilyenkor meg egy hétre.

De mégis rettegve kapaszkodtam éjjel Prücsökbe, attól tartva, hogy nem látom többet. Elhatalmasodott rajtam ez a hülyeség, fogalmam sincs mitől. A legutóbbi szerencsétlenségnek ehhez köze sincs, ezektől én nem ilyedek meg.

Kétoldalú a félelem. Félek attól, hogy ha velem történne valami, akkor mi lesz Prücsökkel, magára marad, esetleg befogadja valaki, de nem lesz velem, mintha ez számítana is valamit (bár azért én hiszek valamennyire a halálon túli "életben", inkább valamilyen formájú létezésben). És félek attól, hogy mire hazaérek, Neki lesz baja, és akkor velem mi lesz.

Tudom hogy túlzás, tudom hogy felesleges, de mégis kikészít ez a megmagyarázhatatlan, emésztő érzés. És ha mástól nem is, hát csak ettől is kész para vagyok, hogy miért jött rám.