Nna tegnap átjött F, akit én következetesen Francinak hívok, mert nem bírom megjegyezni, hogyan is kellene ejteni a nevét, mivel ő névileg is, meg származásilag is német (talán..). Volt persze akcentusa, és csak egyszer értett félre, de probléma nem volt belőle.

Egész nap takarítottam, mert már rengeteg dolgot kellett volna megtennem, de úgy elfáradtam a hétvégébe, hogy egy egész napot átaludtam, aztán meg így hatványozódtak a teendők, exponenciálisan. Rengeteget vasaltam, mostam, porszívóztam, kimostam a valamelyik lányzó (Kokit is lecsajozom, mikor köszönök nekik, mert exkandúr :) által lepisilt és a kádba likvidált dolgokat, amiket már két hete kerülgetek, mert hogy nekem nincs időm áztatni. Nem mintha a hétvégét nem töltötték volna szívesen a vízben, de már mindegy. Az a baj ezekkel, hogy hiába mossa ki az ember, meg zuhanyozza, meg öblíti, meg még egyszer, és még egyszer, bizony mosógép használata nélkül elég nehéz kiszedni a szagot. De sem a scholl bőrcsizmámat nem szeretném széjjelrázatni, sem a lábtörlővel nem tudom ezt megcsinálni :(

Amúgy ma már el is jutottam odáig, hogy a másfél méteres magasra duzzadó vasalt ruha tornyot elrakjam, sőt, át is rendeztem a szekrényemet belülről, és lett még helyem. Tényleg zip-mester vagyok, a zen-mester után szabadon. Meg celluxművész, de erre csak ajándékozáskor lehet rájönni.

Szóval hiába ment a légkondi, majd megsültem, és hiába küldtem Zolira sms-t még fél2-kor, hogy mikor jönnek a csajjal háztűznézőbe (ja igen, a lényeget kihagytam, Franci fog vigyázni cicákra a nyaralás alatt), nem kaptam választ, hívtam kétszer is, ebből egyszer kinyomott, egyszer meg nem vette fel (4nél tovább nem szoktam csörgetni). Így kicsit felkaptam a vizet, aztán elhúztam tusolni, és közöltem, hogy én ugyan nem várok senkire sem vigyázzban, nem vagyok hajlandó versenytusolásra sem, ergo nemtom mikor jönnének, de az most már 6 után legyen.
Nem szeretem, mikor nem tudok infókat, na..

Egy kiadós tus, hajszáírítás, kenceficézés, nincsegyrongyomamitfelvegyek öltözködés után megjött Zoli is, aztán nem sokra rá Franci is befutott. Megmutattam a lakást nagyjából, mit hol talál, mit hogyan szoktam, bemutatkoztak a cilák is, bár Prücsök jó szokásához híven az első bizalmatlan öt perc után a tv állvány mögött kötött ki, de hát ő már csak ilyen. Amikor egyébként elregéltem a rituálékat, akkor jöttem rá, hogy eléggé hülyének nézhetett, mert elég sokféle szabályom van, de mondjuk ezek az évek folyamán alakultak ki (Kokinál ugye csak pár hónap), és ha ők így szokták meg, akkor bizony annak úgy kell lennie. Nekem már nem nagy ügy :)

Este aztán tornáztam egy kiadósat, egyre több újabb izmot fedezek fel magamon, a tv-néző, a nevető-, és a szemmozgató izmon kívül. Ha rendszeresen csináltam volna azóta, hogy először elkezdtem, úgy egy hónapja, már rég díjnyertes kanca lehetnék, de nekem meleg van a testmozgáshoz, volt már hogy bealudtam két felülés között :) Viszont egyre többet gondolkodom azon a relatíve olcsó fitnesshelyen az egyetemnél. Nincs 6ezer havonta, korlátlan géphasználat (kardio meg kondi), meg szauna is van benne, a szoliért mondjuk fizetni kell, de az amúgy sem jellemző rám. Nincs olyan messze, és kultúráltnak tűnt, mikor február elején megnéztük (azóta sem jártam arra), kedvesek voltak, segítőkészek, és a lányoknak van egy különterem, amit senki nem használ, vagyis nekem tökéletes lenne :)

Egyszer csak eljutok odáig, hogy ne csak gondolkodjak rajta, hanem el is húzzam a sonkáimat. Csak az első pár alkalom nehéz, utána a mozgás olyan, mint a drog. Pár napja, hogy újra tornázok, és sokkal jobban érzem magam, közérzetileg mindenképp. Persze ez nem újdonság :)

Most pedig jó lenne befejezni azt a pár, filmről meg könyvről szóló értekezésemet, amikbe belekezdtem, de a végére már nem jutottam el. Félkészkirálynő vagyok, komolyan mondom... :/