Kibeszéltük még az egész világot Bernivel, közben Zoli telefonált, hogy 8 előtt biztosan nem lesz semmi a dologból, ennek csak örültem, annál több időm lesz Tesóra, de annak már nem, hogy a Hősök terére kellett volna eljutnom, BKV-val, mert úgy volt, hogy végig autóval leszek cipelve, és másnak ez lehet, hogy nem probléma, de nekem előre rá kell készülnöm az ilyenekre. Ha változás van, akkor hisztissé válok, és nyűgössé, és legszívesebben sehova se mennék. Még jó, hogy a cuccrámolás közben lelejmoltam két jegyre, biztos ami biztos.

Berni 9kor elkezdett készülődni, mert megígérte pasijának, hogy este kimegy hozzá, és eredetileg csak 7ig tartottam volna fel. Hívtam Zolit, hogy most akkor mi van, mondta, hogy még nem tud semmit, de ha már mennem kell, akkor találkozzunk a megbeszélt Hősök terén, mert ha végre lesz valami, akkor ott lesz. Oké, Berni szerencsére elkísért, nagyrészt gyalogoltunk, mert nem szeretem a tömegközlekedést, de aztán csak felszálltunk egy buszra, mert túl messze lett volna lábbal a hely. Azért áldom a sok agyamat, mert beraktam bónusznak a táskámba a farmerom, egy melegítőfelsőt, és a cipőmet, pedig sose tettem még ilyet, és jól is jött, mert már nem volt olyan meleg, mint amikor elindultunk. Egészen egymáshoz öltöztünk Bernivel, színben is, és még az a vállon keresztben átvetett fekete táska, hát kész :)

Tesó nélkül mondjuk nagy bajban lettem volna, mert nem tudok közlekedni, csak ha úgy mondják el, hogy "és akkor ott a virágos után még mész egyenesen, aztán a dalmatát sétáltató hölgy mellett jobbra fordulsz", valamint fogalmam sincs, hol van a műcsarnok, vagy a jégpálya, és még az se volt tiszta, hogy a szobrokkal szemben állni, az pontosan melyik irányban is van. Persze ha a nyilazós lovaskocsishoz viszonyítanánk, hogy az balra lő, akkor már könnyebb dolgom lett volna :) Térképpel mondjuk eligazodom, sőt, akár csillagállás és analóg óra használatával is (amit egyébként nehézséget okoz leolvasni, de ott nem is kell:)

A következő poén az volt, bár nem nevettünk, hogy kiderült, a mai találkából már semmi nem lesz, mert egyrészt Peti már nem túl józan, és el is mentek valamerre bulizni, amihez egyikünknek sem volt kedve. Aztán mivel Zen Kerttel úgy beszéltem meg, hogy 9-10nél nem hamarabb, de 11nél nem később vehet fel, sétáltunk azért egyet a városliget környékén, ami fura volt, mert sokat jártam arra, dolgoztam is mellette sokáig, és azt hiszem azóta sem jártam sokat ott, talán egy ARC kiállítás volt kivétel pár éve. Még az egyik utca nevét is tudtam, ami tőlem nagy szó! :)

Kicsit mérgesek voltunk, mert tulképp a legfőbb szempont az esti elmaradt találkozó volt, amiért Pestre mentünk, és bár én maceráltam Zolit, hogy beszéljen le valami pontos találkozót, és helyet Petivel, azt hitte, hogy majd ezt flexibilisen meg lehet oldani, de nem. Azt azért nem értem, hogy ha felmerült a lehetősége annak, hogy majd másnap is beékelhetünk egy pár perces meetinget, akkor a kuszálódás elején miért nem az lett lebeszélve. Na mindegy már, nem sípolhatok, mert nem én szerveztem, így meg könnyű ugye.

Háromnegyedkor felhívtam Zent, hogy mikor érne a Hősök terére, szóval 11re beszéltük meg az összeütközést, addigra mi is visszaérünk. Persze a Szépművészeti oldalát mondtam neki, mert összekevertem a Műcsarnokkal, ennyit arról, hogy aznap már jártam ott :) Mikor ez kiderült, gyorsan újrahívtam, hátha még nem késő a helysesbítés :) Zoli megvárta, míg elvisznek, hiába figyelmeztettem, hogy a metrók valamikor ilyenkor közlekednek utoljára. Szerencsére elérte még azt:)

Zen Kert kérdezte, hogy érdekelne-e a Bországgyűlés, végülis belefért az időbe, nem volt már sokáig nyitva. Voltak jó borok, rosszak, bár mikor közöltem, hogy édeset szeretnék, a bácsi elküldött málnafagyizni. Azért a végére csak kaptam egy kis jégbort, ami iszonyatos drága volt, és a végén Zen adagját is én ittam meg, mert ez tényleg nem az ő stílusa, és kioktatott, hogy ugye tudom, hogy 17%-a cukor (na jó, nem kristálycukor, de akkoris..), mire én vigyorogva bólintottam, és örültem a borocskámnak nagyon:)

Zenbarlangban kaptam grillcsirkét, amit aztán reggel befejeztem, meg néztünk krav-magás videókat, meg ketrecharcososat is, hát durvák nagyon, de nekem nem okoz gondot véres ringet látni, amíg állatnak baja nem esik :) Sőt, szívesen el is mennék ilyenre, izgalmas lehet. Nagyon hiányzik a kung-fu.. cserébe kapok néha egy kis krav-maga leckét :) A Laputa végét majdnem befejeztem, de aztán nem sikerült, a dvd-lejátszót meg úgy hagytam, ergo reggelre lemerült, és még mindig nem tudom a végét, pedig rettentő izgalmas a rajzfilm. Olvastam még közel egy méter (!!) hosszú betegtájékoztató gyógyszer mellékhatásairól (még a másik oldal is minimum félig volt), de a felénél felhagytam, rémálom volt. Megcsodáltam a szépen növekvő fűszerkertet, a versenyben termesztett paprikát, és eszembe jutott, hogy ezzel én is próbálkoztam, de aztán nem jött össze, azért még egyszer nekilátok, hátha.

Sikerült mondjuk tán 3 órát aludnom, pedig hajnali 4 óta fenn voltam, de nem tudtam tovább aludni. Szerencsére Zen Kerten sem kellett ugrálnom, hogy felébredjen. Elvitt Zanzához, ott találkoztam Zolival. Makka is kijött, táncikált egy sort, de azért a színpadra nem vágyott, pedig olyan kis ügyes, és kemény 1,5 percet kellett volna kibírnia. Na mindegy, talán később. Megkaptam a dvd-imet, meg egy narancsos étcsokit, egy fényképet Makáról, amivel majd kicserélem végre az esküvői fotójukat, hiszen már elváltak, és szerzett Loreena koncert jegyet is, cserébe én nem tudtam elcipelni azt, amit megígértem. Szép:/ A koncert csak azért bajos, mert 22én lesz 8-kor, és elméletben aznap este 11-kor indultunk volna Miskolcról, persze ez alakítható, de azért minden változtatás macerás tud lenni, és problémát szülhet.

Elrobogtunk az Ikeába szőrhengerekért, mert ott 200ft, és az jó, vettem is tizet, a két macskára ez egy kis időre elég lesz. Vettem még egy fürdős gumis masszírozós izét, mert én ilyen kővel szoktam dörzsölgetni habtestemet, amit a sarkokra szoktak használni, és nem egyszer volt olyan, hogy túlzásba estem, aztán másnap meg fájt mindenem, meg sebes lett, mert ledaráltam a bőrömet a hasamon. De olyan jól lehozza a hámréteget! Na mindegy, Zanza megkapta újra a bögréjét, amivel egyszer már megleptem, csak ügyesen összetörte, a cicáknak vettem egy jópofa székpárnát olcsóért, az állatboltokban ezek aranyárban vannak, és nekik mindegy, hogy szőrös-e vagy sem, van-e rajta mancsminta vagy sem, és hogy milyen üzletben vettem, legyen puha, és kész. Többet spóroltunk az ikea family kártyáján, mint amennyibe a bögréje került, szóval hasznos volt hívni :) Bűntudatból nem engedtem kifizetni még a lekvárját, meg az alkoholmentes körtebort, ami egyébként nagyon bejött, kicsit traubi jellege volt, csak épp körteízű. Bejött. Bár hogy miért szénsavas a bor, azt nem tudom, de ez nem nagyon zavart.

Jól elröhögcséltünk, adtuk magunkat Zanzával. Nézegettünk bőröndöket is, mert Zoli utazásai közben leamortizálták a reptéri dolgozók, és sajnos nem vette észre időben, hogy kártérítést kérjen érte, így kötelességének érzi, hogy vennie kell nekem egy teljesen újat, és ő ellesz a régivel, végülis csak egy része szakadt ki, és az nem a fő pakolós rész. Ez szerintem túlzás, de idővel feladtam az ellenkezést, azt viszont nem hagytam, hogy ott vásároljon, mert irtó drága volt, és nem is tetszett, meg szerintem az kicsi egy hetes utazáshoz, más méretű táskám meg van dögivel.

Zoli jól a kocsiban hagyta a parkolócetlit, pont akkor jutott eszébe, mikor már a pénztárnál következtünk volna, úgyhogy visszaküldtük gyorsan érte, mi meg letáboroztunk egy kirakott padon, kezemben Zoli borospoharaival, szóval tisztára úgy néztünk ki, mint akik piknikezni járnak az Ikeába :)
Petiékkel sikerült lebeszélni, hogy akkor találkozunk az Europarkban végre, aztán húzunk haza Miskolcra.

Sikerült hamarabb odaérni, kinéztünk két kávézót, aztán körbenéztünk, amíg meg nem érkeznek a skacok, és találtunk egy samsonite/touareg bőröndboltot, és akció volt épp, és nagyon jó árak voltak, nagyon jó kis bőröndökkel! Megbeszéltük, hogy a találkozó után visszanézünk. Az egyik kávézót megvétóztam, mert nem volt túl nagy, a fele dohányzó volt, és teljesen egy légtérben az egész (sőt, más vendéglátóipari egység asztalaival is egyben!), és ez az az eset, hogy a medencének van nem belepisilős és belepisilős része is. A másik se volt sokkal jobb, mert bár elkerített volt a terület, saját kis beülős résszel, de ott meg pont a benti, leülős rész volt dohányzó szakasz, ahol persze jól megmarad a füst, az elszívás nem volt túl jó. De mivel már készülőben volt az egyetlen dohányos asztal, inkább ide ültünk be, mert kinn a bárszéken azért nem lett volna olyan kényelmes.

A megbeszélés nem volt túl jó. Eléggé elképedtem, mikor Zoli közölte, hogy akkor 400 eurót vált a nyaralásra, csak az ottlétre. Hát én ennyit tuti nem szánnék az egészre. Előtte hiába kérdeztem meg, hogy egy hétre mennyit számoljak kosztpénzre, ha teával és gyümölccsel beérem, de mindig egy "nem tudom" volt a válasz, aztán körberöhögtek, mikor közöltem, hogy én pár tízezernél nem költenék többet összesen az egy hét alatt, de abban benna van még egy extra dolog is, mint tavaly a Plitvicei-tavak. A vigyorgás tárgy az volt, hogy ők ketten egy hétre kb 100 eurót költenek csak kajára. Még jó hogy rákérdeztem, hogy kb mennyit szánjak rá. Na mindegy, teljesen elkámpicsorodtam, mert ha Zoli mindent kipróbál, akkor én maradok egyedül, Peti ugye dolgozik napközben, de hiába érne rá a párja, gondolom nem akar minket/engem pesztrálni folyamatosan, na és ugye ők máshogy vannak eleresztve anyagilag. Marad az ingyen medence, abból még ihatok is (nem), meg az ingyen tűzgyújtás, amit szeretnek a helyiek, esetleg cápákat szelidíthetek a tengerben (ha nem fizetős a strand). Na mindegy, nekem ez is jó, meg csak lesz valahogy, de azért indulás előtt egy héttel ezek az infók valahogy rosszul értek.

Később benéztünk a bőröndöshöz, és találtunk is egy teljesen jó példányt, nagyon megtetszett, az ára is szuper volt, nagyon elégedettek voltunk. Tettem még egy tétova kísérletet, hogy legalább a felét hadd fizessem ki, de nem, úgyhogy végképp feladtam a harcot, nem vagyok én Rambo. Úton hazafele végig aludtam, nagyon meleg volt, én meg farmerban, és hiába volt légkondi, azért az üvegen rendesen sütött a nap. Itthon folytattam az alvást, egészen reggelig. Többször is felébredtem, a macskák is maceráltak, hogy éhesek, és az nálam szent, de képtelen voltam felkelni.

Reggel aztán nyáladzva, gyűröttem ébredtem, szóval le se tagadhattam, hogy igen jól és mélyen aludtam, ami nálam nagyon nagyon ritka, támolyogtam még egy kicsit, aztán csak nekiláttam a napnak. Amúgy úgy éreztem magam, mint aki sódert pakolt egész éjjel, fájt mindenem, aztán addig gondolkodtam, míg rájöttem, hogy magassarkúban ne cipekedjünk a harmadik emeletre, mert attól fáj a vádlim és a combom. Vagyis de, mert jó edzés :)